|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
|
Srí Lanka: az erőszak köreibe zárva - II/1.rész
|
Új-Delhi, 1990. február 18. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az
alapkonfliktusokat illetően 1990 első hónapjaira Srí Lanka
ugyanoda jutott vissza, ahonnan 1987 júliusában, az indiai csapatok
oda vezénylésének jogalapjául szolgáló megállapodás aláírásakor
elindult. Az LTTE a legjobb úton halad afelé, hogy megtisztítsa az
északkeleti tartományt valamennyi szóba jöhető rivalisától
(lényegében a mérsékelt tamil pártoktól, amelyek India iránti
lojalitásukért teljes politikai hitelvesztésükkel fizettek), és az
indiai csapatkivonás befejezése után katonailag is ,,birtokon belül
lévőnek,, érezheti magát (politikailag és erkölcsileg mindig is
annak érezte).
Más szóval karnyújtásnyira kerül a végső céltól, a tamil ,,Eelamtól,,, és egyelőre nehéz belátni, miért torpanna meg a cél előtt egy lépéssel. Mértékadó szingaléz politikusok szerint három okból is. Először azért, mert az ,,Eelam,, mindig is csak afféle ,,ultima ratio,, volt a tamil kisebbség polgári és politikai jogaiért folytatott küzdelmében. Másodszor azért, mert az ,,Eelam,, politikai és gazdasági képtelenség, amely ráadásul nemzetközi támogatásra sem számíthatna (Indiáéra semmiképpen). Harmadszor pedig azért, mert a tamilok önálló állam nélkül is jelentős autonómiát kaphatnak Colombótól - pontosabban csak önálló állam nélkül számíthatnak autonómiára. ,,Az ,Eelam, valóban képtelenség - válaszolta ezekre az érvekre egy volt magas beosztású Srí Lanka-i diplomata -, de a mi politikusaink olyan zseniálisak, hogy ennek ellenére is képesek létrehozni.,, (folyt.)
1990. február 18., vasárnap 13:00
|
Vissza »
|
|
Srí Lanka: az erőszak köreibe zárva - II/2.rész
|
A szigetországot őrlő konfliktusokat belülről figyelő elemzők és értelmiségiek kifogyhatatlanok a Srí Lanka-i establishment önzését, akut hatalomféltését és ebből fakadó krónikus politikai rövidlátását szemléltető példákból. Nem Premadasza elnök elődje, Junius Dzsajevardane volt az, aki az elnöki kormányforma bevezetésével minden korábbinál nagyobb és nehezebben ellenőrizhető hatalmat juttatott egyetlen ember (elsőnek saját maga) kezébe - egy olyan országban, amelynek politikai létszükséglete volna a decentralizáció? Nem ugyanő volt az, aki 1983-ban hat évvel meghosszabbíttatta a törvényhozás mandátumát, s ezzel egy egész korosztályt ütött el választójoga gyakorlásának a lehetőségétől? Nem ugyanennek a korosztálynak a tagjai alkotják most a JVP és az LTTE derékhadát?
Nem lett volna már eddig is bőven alkalma a Premadasza-kormányzatnak arra, hogy megadja az északkeleti tartomány tamiljainak az annyira áhított autonómiát? Vajon azért nem adta meg, mert ezzel óhatatlanul elidegenítette volna magát szingaléz tömegbázisától? De nem ugyanez a veszély fenyegeti, ha most mégis autonómiat ígér? Nem őszintétlen ez az ígéret?
... Ha minden a tervek szerint halad (eddig semmi nem haladt a tervek szerint), március 31-ig befejeződik a Srí Lankán állomásozó indiai csapatok kivonása. Ezekben a hetekben Colombo alig tud másra figyelni, mint az Indiával kötendő barátsági szerződésre, amelyben - végre - erélyesen érvényt fog szerezni Srí Lanka csorbítatlan szuverenitásának. Az LTTE újabb területekre terjeszti kí az északkeleti tartomány saját szája íze szerinti ,,pacifikálását,,, s ennek folytán immár ellenségei közé sorolhatja a keleti országrészben élő muszlimokat is.
Bandaranaike asszony - volt miniszterelnök, jelenleg az ellenzék vezetője - az emberi jogok tömeges megsértése miatt ostorozza a kormányt, és arra ösztökéli a Colombónak segélyeket folyósító nemzetközi szervezeteket, hogy az általa feltárt tények fényében értékeljék át politikájukat. India igyekszik összebékíteni a számos tamil pártot és szervezetet, amelyekben csak az a közös, hogy egyaránt a politikai túlélésükért harcolnak - a colombói kormánnyal is, de többnyire egymással.
Mindeközben Junius Dzsajevardane egy terjedelmes lapinterjúban - immár egyszerű állampolgárként, derűs távolságtartással nyilatkozva - elmondta: az indiai csapatok Srí Lankára vezénylése voltaképpen ,,a véletlen műve volt,,... +++
Erdész Jenő (Új-Delhi), MTI-Panoráma
1990. február 18., vasárnap 13:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|