1989.01.08

Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. január 8.

Levelet kaptam Pártay Tivadartól, amelyben megbízott a kisgazdapárt pártfőügyészi tisztség éves ellátásával. Nagyon elgondolkodtatott ez a megbízás, mert megtiszteltetésnek és eddigi munkám elismerésének tekintettem. Közrejátszhatott ebben, hogy közismert volt apám egykori kisgazdapárti tagsága, és különösen az, hogy 1945-ben ő szervezte újjá a pártot Vas megyében. Én akkortájt 1946-1949-ig, mint pécsi egyetemi hallgató, mezei jogászként a szombathelyi Nyugati Kis Újság munkatársa voltam.
Az érdekesség kedvéért meg kell említenem, hogy nyolc és kilenc éves koromban két nyarat Pécsett töltöttem a nagynénémnél, akinek férje ott tüzérszázadosként szolgált. Minden reggel hat órakor nagynénémmel és nagybátyámmal együtt lovagoltunk ki, egyik nap a Tubesre, másik nap a tarlókra. Általában velünk volt nagybátyám parancsnoka, az akkor még alezredesi rangban lévő Faragó Gábor. Pár év múlva Budapestre helyezték, már tábornoki rangban a HM elnöki főosztályának vezetőjévé. Magával vitte nagybátyámat is. Gábor bácsi – ahogy én neveztem – a Ribbentrop - Molotov paktum után Moszkvában lett katonai attasé, mert az I. világháborús hadifogságában megtanult és kitűnően beszélt oroszul. A Szovjetunióval történt hadba lépés után a Csendőrség főfelügyelője lett és hiteles források szerint nagybaconi Nagy Vilmos miniszterelnökkel együtt igyekeztek a megszállt Szovjetunióba elhurcolt munkaszolgálatosok, főleg zsidók sorsán enyhíteni. Emiatt a legalkalmasabb ember lehetett később a fegyverszüneti delegáció vezetésére, majd a fegyverszünet megkötésére.
Az újságírói munkát nagyon szerettem, mint fiatal újságíró interjút készítettem többek között dálnoki Miklós Béla egykori, majd Nagy Ferenc korabeli miniszterelnökökkel, Tombor Jenő honvédelmi miniszterrel, Nyárádi Miklós pénzügyminiszterrel, és Sulyok Dezső nevezetes pápai képviselővel, aki édesapámnak jó barátja volt.
Ilyen körülmények között úgy éreztem, hogy folytatnom kell apám és a saját fiatalkori politikai utunkat. Különösen imponált a pártfőügyészi tisztség, mert nagyon tehetséges és rendkívül szimpatikus Pfeiffer Zoltán volt a háború előtt, de a háborús években is Kisgazdapárt pártfőügyésze, majd a háború után igazságügyi államtitkár.