|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
|
- Német menekülők - 4. folyt.
|
- Másrészt el kell mondanom, hogy az NDK-polgárokat pozitívan fogadták be Magyarországon, egyet sem diszkriminálnak közülünk. Az a benyomásom, hogy az előző évben rosszabbul bántak az NDK- polgárokkal, mint a szövetségi polgárokkal. Ebben az évben ez nem volt így. A Máltai Segélyszolgálat táborában eltöltött napok során is a magyarok különféle módon bizonyították szolidaritásukat. Egy család például egy zsák paprikát hozott, és jó néhány zsacskó paradicsomot, amit aztán szét is osztott a táborban. Feltűnő volt, hogy a magyarok tapsoltak, amikor autókonvojunk Szentgotthárdnál elhaladt. Szándékunk egyértelműen felismerhető volt. - Következő beszélgetőpartnerem szavai azt tanúsítják, hogy nem mindegyik kiutazni vágyó NDK-lakos kísérelte volna meg többször is a tiltott határátlépést. - A gondolattal már odahaza is játszottam, véglegesen azonban szombaton döntöttem. Azon a napon, amikor Sopronba utaztunk az ünnepségre. Ez volt az első menekülési kísérletem. Ha sikertelen lett volna, akkor ez lett volna az első és utolsó. Hazautaztam volna. Még egyszer nem kíséreltem volna meg. Elegendő időt hagytam magamnak. Vasárnap már otthon is lehettem volna, és hétfőn már el is tudtam volna menni dolgozni. - Utolsó beszélgetőpartnerem egy 37 éves férfi volt. Megkérdeztem: egyedül jött? - Nem. A fiam is velem van. A konzulátuson mondták nekem, illetve feltették a kérdést: miért nem adtam be kiutazási kérvényt? Egyszerűen azt válaszoltam: azért nem adtam be, mert akkor rögtön elveszítettem volna szülői felügyeleti jogomat a fiam felett. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|