|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
|
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|