 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
 |
Pártviszályok
|
München, 1989. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György
kommentálja közéletünk egy új jelenségére hívja fel a figyelmet. A
pontatlan megnyilatkozások politikai viharokat válthatnak ki. Ime
két eset:
- Amióta az ellenzék komoly politikai tényezővé vált, sűrűsödnek
azok a megnyilatkozások, amelyek ezt az ellenzéket és különböző
pártjait, szervezeteit igyekeznek lejáratni. Ha ugyanazt követeli
egyikük, mint a másikuk, akkor az a baj, ime nincs sajátos
programjuk. A vádlók nem tőrödnek azzal, hogy sok sarkalatos
kérdésben az ellenzéki pártoknak szükségképpen egyet kell érteniük.
Ha viszont eltérnek követeléseik, akkor a vád úgy hangzik, hogy a
széthúzás tönkreteszi az ellenzéket. Mintha nem az lenne a
természetes, hogy a legtöbb tekintetben megoszoljanak a vélemények.
Ha egy ellenzéki párt hajlandó tárgyalni az MSZMP-vel, méghozzá nem
is külön és titokban, hanem az Ellenzéki Kerekasztal részvevőjeként
és csakis a nyilvánosság előtt, akkor rásütik, hogy lepaktál a
hatalommal, és ha ezeken a tárgyalásokon kemény és következetes
ellenzéki álláspontot képvisel, akkor azt kifogásolják, hogy öntelt,
erőszakos, amellett irreális elképzeléseivel a békés kibontakozást
veszélyezteti.
Igencsak furcsa, hogy az ellenzék bírálóinak kétes összetételű
kórusát helyesnek ítélte a maga hangjával gazdagítani az a Varga
Csaba - a Magyar Néppárt egyik vezetője -, aki az Ellenzéki
Kerekasztal sajtófőnöke gyanánt nyilatkozott a Népszabadságnak.
Ebben a minőségében nem a saját pártját, nem is az Ellenzéki
Kerekasztal egészét bírálta, hanem egyes szervezeteit, a Szabad
Demokraták Szövetségét, a Demokrata Fórumot és a Független
Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Azt rótta fel nekik, hogy
túlságosan elbizakodtak, túlbecsülték saját esélyeiket és - amint
mondotta - zavaró volt ez a magabiztosságuk és az, hogy nem mindig
értékelték helyesen a társadalmi folyamatokat, amelyek
Magyarországon lezajlanak. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|