Rendszerváltás és az MTI

	Paraszti érdekvédelem
(Zoltán Károly) München, 1989. február 26. (SZER, Földközelben) - Mint ismeretes: a kormány februárban döntött, hogy az árhivatal és a MÉM negyedévenként áttekinti az élelmiszer- és a termelői árak, illetve költségek alakulását. Ha a kettő között jelentős az eltérés, akkor ezt jelezni kell a kormánynak, megfelelő intézkedések érdekében. Erre a döntésre azért volt szükség, mert az agrárolló két szára: a termelési költségek és a felvásárlás, illetve a piaci árak közötti különbség egyre nagyobb, mind több termelőüzem kerül a veszteségesek táborába. Ezzel természetesen semmi újat nem mondtam, az újságok, szakemberek, meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZOT is átvette a szlogent. A mezőgazdaság költségfeltételei mégsem javultak, sőt egyre rosszabbodtak. Alakultak ugyan közben agrárpártok, az Országgyűlésben is létrejött az agrárérdekeltségi képviselet frakciója. A főbűnös - a SZOT, illetve főtitkára is alig néhány hete fejtette ki - hogy a jelenlegi ár-, adó- és támogatás-rendszer viszi el a gazdálkodás jövedelmezőségét, mert nem veszi figyelembe a mezőgazdasági termelés sajátosságait. Ezek a súlyos, alapvető gondok kényszerítették a TOT vezetőit konferenciájuk megtartására. A felmerült problémák sokasága, a megoldásukra irányuló viszonylagos értékű javaslatok azonban bizonyítják, hogy a TOT nem tudja ellátni érdekvédelmi feladatát. Képtelen szabadulni transzmissziós szerepétől, még csak az eddig elhangzott életképes ellenzéki javaslatokat sem tudja eltenni, feldolgozni és hatásosan képviselni. A TOT hitele, s ezzel együtt ideje is lejárt. Szabó Istvánnak ellentmondó szerepe, a kormány agrárpolitikájával szemben mutatott tehetetlensége, sőt megalkuvása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek tekintélyes része; válságba került, és hogy zsákutca felé tart a mezőgazdaság általában is. Nem véletlen, hogy az olyan közvetlen pártérdekeltségtől független szakintézmény, mint az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója, két hónappal ezelőtt hirdette az immár egy éve kidolgozott javaslataik elfogadását. Ezek 8. pontja szerint "meg kell újítani a termelőszövetkezeti érdekképviseleti rendszert. Szövetkezeti érdekeket képviseljenek, s ne transzmissziós feladatokat oldjanak meg. Alulról felfelé szerveződjenek. Megfontolandó a mezőgazdasági és élelmiszeripari kamarai érdekképviselet létrehozása is" - eddig az idézet. Igen ám, csakhogy a mezőgazdasági szövetkezetek, mint nagyüzemi gazdaságok, az egész magyar mezőgazdaságnak csupán egyik szektora, amelyen belül megoldatlan a több mint 600 ezres tagság és az ugyancsak többszázezer nyugdíjas réteg tényleges tulajdonosi érdekeinek védelme. Ezen kívül külön érdekképviseleti igénnyel jelentkeztek a kisgazdák, a saját földjükön még ma is önállóan termelők - és az ezt a réteget kiegészítő háztáji, ház körüli gazdálkodók közel egymilliós tábora. Ha figyelmen kívül hagyjuk az állami gazdaságokat, a mezőgazdaságban kialakult ágazat- és üzemforma szerinti tagozódás ennek megfelelő differenciált érdekképviseleti hálózatot igényel. Nem sok érdekképviseleti szervezetet, hanem elsősorban a paraszti érdekek képviseltének belső strukturáltságát. Tulajdonképpen meglepő, hogy a nagy hagyományú Magyar Parasztszövetség eddig még nem hallatta hangját. A kistermelők más címen szervezkedő érdekképviselete sem jelentkezik a közéletben tagjaik súlyos gazdasági helyzetének megfelelő határozottsággal. A Veres Péter Társaság két hete tartott közgyűlésén szóba került a mezőgazdasági termelők és üzemek érdekképviseletének kérdése. Az elhangzott számos, kétségtelenül a paraszti érdekek irányába mutató javaslat közül az egyik legfigyelemreméltóbb az a megállapítás volt, amely így hangzott: a társaság egyedül nem vállalhatja fel az agrártársadalom érdekeinek képviseletét. Szükség van minden haladó agrárérdeket képviselő erő összefogására. A kibontakozó Kisgazdapárt is felvette programjába a mezőgazdaságban dolgozó kistermelők érdekeinek védelmét - hagyományainak megfelelően. Ennyi ígéret és kezdeményezés után azonban méltán merül fel a kérdés: nem vész el a sok bába között a gyerek? Vagyis: az érdekeinek valóban hatásos védelmére szoruló mezőgazdasági termelő - legyen az kisüzemi, vagy nagyüzemi dolgozó, vagy akár maga az üzem - illetve az egész magyar mezőgazdaság. Sürgető feladatként jelentkezik tehát az első őszinte és becsületes kísérletek után a meglevő kezdeményezések összefogása. Olyan érdekképviseleti központ, legfelsőbb országos testület létrehozása várat magára, amely szövetségbe vonja a meglevő mezőgazdasági, illetve termelői érdekképviseleti kezdeményezéseket, és a kialakult pártpolitikai keretektől, kormánytól és párttól független fórumot teremt az időszerű agrárérdekek képviseletére és az agrárpolitikai reformtervek egyeztetésére. +++ 1989. február 26., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »