Rendszerváltás és az MTI

	A Szovjetunió és a magyar ellenzék
Washington, 1989. augusztus 17. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Valószínűnek látszik, hogy a Szolidaritás vezetésével alakul kormány Lengyelországban - mindössze két hónappal azután, hogy az ellenzék elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon. Nyers Rezső magyar kommunista pártelnök szerint pedig nincs kizárva, hogy Magyarországon is az ellenzék alakít kormányt a jövő évre tervezett választások után. Az osztrák televíziónak Nyers azt mondotta: arra számít, hogy az MSZMP a szavazatok hozzávetőleg egyharmadát szerzi meg. Munkatársunk hírmagyarázata azt elemzi: mit jelent mindez a Szovjetuniónak? - A múlt hónapban Strassbourgban az Európai Parlament előtt mondott beszédében Gorbacsov szovjet elnök és pártvezér minden eddiginél közelebb állt ahhoz, hogy elítélje a Brezsnyev-doktrínát. Tehát a Szovjetunió jogát arra, hogy beavatkozzon a kelet-európai államok belügyeiben. A Brezsnyek-doktrína alapján az úgynevezett szocialista országoknak kötelességük közbelépni, ha valahol veszélybe kerül a szocializmus, tehát a kommunista rezsim. (....) Strassbourgban Gorbacsov elismerte: nincs kizárva, hogy a jövőben - akárcsak a múltban - megváltozik a politikai és a társadalmi rendszer egyes országokban - bár nem nevezte meg, hogy ez hol lehetséges. A belügyekbe való beavatkozás természetesen megengedhetetlen lenne - állította Gorbacsov. Ahromejev marsall - amikor még szovjet vezérkari főnök volt - washintoni látogatásán kereken azt mondotta, hogy Lengyelország és Magyarország, és persze a Varsói Szerződés többi állama is, szabadon megváltoztathatja politikai berendezkedését, vagy akár a semlegességet is választhatja. (folyt.) 1989. augusztus 17., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szovjetunió és a magyar ellenzék - 1. folyt.
Az El a kezekkel Kelet-Európától című szovjet retorika ellenére a szovjet vezetőség nagyon is aggódik, hogy mi történne, ha valóban nem kommunista kormány kerülne hatalomra Kelet-Európában. Hétfőn a moszkvai Pravdában aláírás nélküli kommentár látott napvilágot, és elítélte Lech Walesát, mert nem hajlandó csatlakozni a kommunista vezetés alatt álló kormánykoalícióhoz. Bár a Szolidaritás fölényes győzelmet aratott a kommunisták felett a nyílt parlamenti választásokon, Walesa nem kommunista kormányalakítási törekvéseit a Pravda mégis hatalomátvételi kísérletnek nevezi. A másik meglepetést a magyar ellenzéki jelöltek győzelme keltette a közelmúltban tartott pótválasztásokon. Még nem is olyan régen az volt a meggyőződés, hogy a magyar kommunisták könnyedén győznének a demokratikus választásokon, mert az ellenzék oly sok kis frakcióra oszlik. A pótválasztások eredménye alaposan megkérdőjelezi ezt a feltevést. Mindennek lényeges hatása van a szovjet bel-és külpolitikára. A többpártrendszer és a demokrácia megtűrésével Lengyelországban és Magyarországon Gorbacsov saját magának mond ellent. Ugyanis előzőleg azt állította, hogy a többpártrendszer elképzelhetetlen a Szovjetunióban. A márciusi szovjet választásokon sok magas rangú szovjet funkcionárius is vereséget szenvedett, és ez legalább akkora meglepetés volt, mint a Szolidaritás elsöprő győzelme a lengyel választásokon. Sok funcionárius most attól tart, hogy az ősszel és jövő tavasszal sorra kerülő választások még nagyobb meglepetéseket tartogatnak. Gorbacsovon kívül szinte mindenki elismeri, hogy a kommunista párt presztízse meredeket zuhan, még a párt tagjainak soraiban is. Az új szovjet törvényhozók 85 százaléka a kommunista párt tagja. De közel 50 százalékuk elismerte, hogy meg kellene szüntetni a kommunista párt egyeduralmát. (folyt.) 1989. augusztus 17., csütörtök
Vissza »

	- Szovjetunió és a magyar ellenzék - 2. folyt.
A kis ellenzéki pártok, szövetségek és úgynevezett népfrontok mindenütt virágzanak. Néhány nem orosz köztársaságban pedig egyenesen kihívást jelentenek. A litván reformmozgalom például szinte biztosan elsöprő győzelmet arat majd a parlamenti választásokon, mint ahogy szilárd győzelmet aratott a népi küldöttek választásain is. Az új képviselőket pedig nem lesz könnyű meggyőzni arról, hogy továbbra is fogadják el a kommunista pártvezető szerepét, különösen akkor, amikor a lengyel és a magyar képviselők már nem hajlandók erre. +++ 1989. augusztus 17., csütörtök
Vissza »