Rendszerváltás és az MTI

	Az Alkotmánybíróság és a népszavazás
------------------------------------ München, 1990. február 16. (SZER, Magyar híradó) - A köztudatba a vártnál gyorsabban tört be az Alkotmánybíróság. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az utóbbi 40 évben Magyarországon szovjet mintájú jogrendszer volt. Méghozzá olyan jogrendszer, amelynek iratlan alapszabálya így szólt: hatóságnak minden, egyénnek semmi. Talán ez volt az egyetlen szabály, amit következetesen betartottak. Ha valakit hatóság részéről valamilyen sérelem ért, akkor fordulhatott a rendőrséghez, vagy az ügyészséghez, de jobban járt, ha nem fordult sehova. Január óta viszont van Alkotmánybíróság és ma ez az egyetlen jogorvoslati szerv, amely alapvető jogsérelmek esetén hathatósan közbeléphet, és mivel nyomozati munkában nem vesz részt, ezért a hatóság és az állampolgár között helyezkedik el. Az Alkotmánybíróság másrészt azért került az érdeklődés előterébe, mert megállapította, hogy a kopogtatócédulákra vonatkozó szabályok összhangban állnak az alkotmánnyal. Felmerült ugyanis, hogy a kopogtatócédulán szereplő kérdések magántitkot sértenek. Más szóval: miért kell valakinek megadnia nevét, személyi számát, ha valakit képviselőjelöltnek javasol? Az Alkotmánybíróság tagjai azonban, ha nem is egyhangúan, de úgy vélték, hogy a választások titkosságának elve nem áll ellentétben a jelölés nyilvánosságával, sőt ez a nyilvánosság az egyik garanciája a választások tisztaságának. A döntéssel természetesen lehet vitatkozni. De a bírák szakértelmét és pártatlanságát aligha lehet megkérdőjelezni. Jog és valóság azonban két különböző dolog. Bebizonyosodott, hogy olyanok is kaptak kopogtatócédulát, akiknek nem járt volna. Munkatársunk Lángh Júlia saját példáját hozta fel bizonyítéknak. (folyt.) 1990. február 16., péntek
Vissza »

	- Az Alkotmánybíróság és a népszavazás - 1. folyt.
- Az Állami Népességnyilvántartó Hivatalban ülök Horváth Ferenc szobájában, aki az iroda vezetője. Előttünk az asztalon három szabálytalan kopogtatócédula. Szabálytalan azért, mert három olyan személynek a nevére van kiállítva, aki magyar állampolgár ugyan, de nem rendelkezik állandóan bejelentett magyarországi lakcímmel, tehát nincs választási joga. Történetesen rólam és két felnőtt gyermekemről van szó. A történet azért érdemli meg a nyilvánosságot, mert ismételt. Ugyanis megtörtént ez már a népszavazás előtt is, amikor mindhárman kaptunk kopogtatócédulát. Én akkor annak rendje és módja szerint ezt bejelentettem. Elmentem a szavazókörzetbe és ott jegyzőkönyvbe vették, hogy nekem nincs szavazati jogom, tehát nem járt sem nekem, sem a gyermekeimnek a kopogtatócédula. Ennek ellenére most, a márciusi választásokra ismét kaptam. Érdeklődnék tehát Horváth Ferenc úrtól, hogy mi ez a rendetlenség? - Mindenekelőtt megköszönöm, hogy eljött, és a bizonyítékokat magával hozta. Számunkra minden egyes jelzés fontos. Ami egy ilyen több mint 7 és félmillós rendszernél hibaként előfordulhat, mind igyekszünk komolyan venni és kezelni. Ebben a konkrét esetben az történt, hogy - már amennyire kölcsönösen informálni tudtuk egymást - a Magyarországról eltávozottak a magyar állampolgárságukat nem vesztették el. Következésképpen a törvényerejű rendelet alapján, amely az állami népességnyilvántartásról szól, a rendszer hatálya alá tartoznak. (folyt.) 1990. február 16., péntek
Vissza »

	- Az Alkotmánybíróság és a népszavazás - 2. folyt.
- Bocsánatot kérek, a kérdésem éppen az, hogyha egyszer már bejelentettem azt, hogy ez nem stimmel, akkor miért nem történt intézkedés, különösképpen ezért, mert ugyanezelőtt a mikrofon előtt, ugyanitt az Állami Népességnyilvántartó Hivatalban önök kijelentették, hogy mindaz a rendellenesség, vagy rendetlenség, vagy hiba, ami kiderült a népszavazásnál, azt most már orvosolták. Na most ez az én egyedi esetem. Ez önmagában nem érdekes. Ez volt csak a példa arra, hogy mégsem stimmel a dolog, mégsem javítottaa ki minden hibát. - Összesen 45 ezer ilyen hibát jeleztek nekünk a tanácsok a népszavazást követően. Ilyen, vagy hasonló eset volt. Elhunyt, elköltözött, nem létező személyről van szó, vagy kettős személyi számú nyilvántartott személyről, aki esetleg mind a két helyre megkapta az értesítőjét. Sajnos a 45 ezerből úgy látszik, hogy néhány. Ennek az arányát nem tudom megmondani, mert ezzel a hárommal, amelyet most hozott konkrétan találkoztunk és még jónéhány ügyfél megtisztel minket azzal, hogy személyesen, vagy levélben közli a hasonló jellegű problémáit. Tekintettel arra, hogy a népszavazás november 26-ikán fejeződött be, az erről való adatgyűjtés közel egy hónapot vett igénybe, mégpedig a december 30-iki állapot alapján csináltuk a március 25-ikéhez szükséges választói nyilvántartásokat. Én sajnos nem tartom kizártnak, hogy ez alatt az igen rövid idő alatt a 45 ezernek a túlnyomó része átment, de néhány ilyen még fennmaradt, és ezen folyamatosan dolgozunk ma is. (folyt.) 1990. február 16., péntek
Vissza »

	- Az Alkotmánybíróság és a népszavazás - 3. folyt.
- Ha valaki vissza akart volna élni ehhez a három kopogtatócédulához tartozó ajánlási szelvénnyel, és ki akarta volna tölteni bármilyen párt, bármilyen képviselőjelölt nevére, akkor ez kiderülhetett volna? - Sajnos ez a lehetőség fennáll. Az ellenőrzéskor tudtuk volna csak megállapítani azt, hogy ez olyan ajánlási szelvény, amely nem választójogosult állampolgár birtokában volt. Ez akkor okozhatott volna komoly zavart, ha netán egy képviselőjelölt pontosan 750 darabot ad be, és abból mondjuk ezt a hármat vissza kellett volna számítani, mint nem korrekt ajánlási szelvényt. - De az ellenőrzéskor hogy állapíthatták volna meg, hiszen a nyilvántartásból úgy néz ki, mint hogyha nekem lenne választójogom. Tehát akkor nem állapíthatják meg, hogy ez nem egy igazi ajánlószelvény. - A központi nyilvántartásból tudunk olyan adatokat produkálni, amivel meg lehet állapítani, hogy korrekt, vagy nem korrekt az ajánlási szelvény. +++ 1990. február 16., péntek
Vissza »