|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz soproni csoportjának állásfoglalása
"A Fiatal Demokraták Szövetsége
soproni csoportja aggodalmát fejezi ki az osztrák-magyar határ
közelében, Siegendorfban (Cinfalva) tervezett hulladékmegesmmisítő
üzem építésével kapcsolatban:
- aggódunk, mert a 30 (
) méteresre tervezett kéményből az
égéstermékek az uralkodó széljárás függvényében elsősorban Sopron
felé áramlanának."
SZER, Magyar híradó:
Van kiút - SZDSZ sajtótájékoztató
"Kis
János hozzátette: ha csodatételre nem vállalkozhatnak is, arra
azonban tényleges lehetőség van, hogy még az idén megállítsák az
infláció gyorsulását, 1992-ben pedig 20 százalék alá, majd
1993-94-ben 5-6 százalékosra szorítsák vissza a pénzromlás
mutatóját.
Az SZDSZ szerint rövid távon az infláció megfékezését kell a
gazdaságpolitika középpontjába állítani, különben a lakosság igen
nagy tömegei fognak tönkre menni, és a gazdaság is szétzüllik.
Antiinflációs politika azonban nem képzelhető el sem az árak
befagyasztásával, sem minden korlátozás megszüntetésével. A béreket
sem lehet szerintük teljesen szabadjára engedni. Mindez csak arra
lenne jó, hogy vágtázó inflácáió alakuljon ki."
|
|
|
|
|
|
|
A Kopogtatócédula mint üzleti vállalkozás
|
-----------------------------------------
München, 1990. február 16. (SZER, Magyar híradó) - Arra a kérdésre, hogy lehet-e üzleti vállalkozás a jelöléshez szükséges 750 ajánlószelvény összegyűjtése, a válasz úgy tűnik, igenlő. Az Universitas egyetemi kisszövetkezet ugyanis írásban tett ajánlatot a pártoknak, hogy 50 ezer forintért bármelyik választókörzetben megszerzi a kopogtatócédulákat. Ehhez fűz néhány megjegyzést Szőcs Géza Budapestről:
- Az ajánlat hallatán első aggályom az volt: honnan tudja az Universitas, hogy az ország minden egyes szavazókörzetében mind a félszáz politikai pártnak van legalább 750 támogatója. Vagyis miért nem azt vállalja ez a szövetkezet, hogy az egyes körzetekben összegyűjti az illető párt híveinek ajánlószelvényeit. Kedvező esetben 750-et. Ellenkező esetben viszont nem többet, mint amennyi a támogatók valós száma, mondjuk 16, vagy 166, vagy 733.
A második aggály annyiban következik az előbbiekből, hogy nyilvánvaló: itt egy olyan kettős érdekeltség érvényesülhet, amely üzletileg jó esetben lehet ugyan korrekt, de etikailag igencsak súlyos dilemmákat vet fel. Egyrészt ugyanis a megbízást adó pártok - mint ismeretes, számuk már meghaladja a 10-et - többé már nem annyira saját reális politikai súlyuk megmérettetésében válnak érdekeltté, hanem abban, hogy minél nagyobb összeget fordítsanak a jelölőcédulák beszerzésére. S az összegek eredetét most ne is firtassuk.
Másrészt a kisszövetkezet nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy az üzlet megköttessék. Ez pedig elvezet az üzlet érdekében alkalmazható módszerek kérdéséhez, ami további aggályok felmerülését jelenti. (folyt.)
1990. február 16., péntek
|
Vissza »
|
|
- Kopogtatócédula - üzleti vállalkozás - 1. folyt.
|
Az Universitas egyetemi kisszövetkezet erre a munkára zömmel olyan diákokat alkalmaz, akiknek ilyen természetű képzettsége és gyakorlata nagy jóakarattal is csak hiányosnak nevezhető. Ki és hogyan ellenőrzi, hogy a felettébb heterogén közösséget jelentő diákok némelyike nem fog rejtett manipulációkhoz, vagy fortélyokhoz folyamodni avégett, hogy összejőjjön a 750 szelvény. Különösen, ha már mondjuk 748 összegyűlt és mindössze csak két öreg néni maradt hátra a körzetben. Azt már nem is kérdem, ha mi történik, ha a szóban forgó diák nemcsak üzletileg érdekelt a bűvös küszöb elérésben, hanem politikailag, vagy érzelmileg is.
Egy régóta, és főként jól működő demokráciában alighanem kevesebb kockázattal járhat hasonló megbízások kivitelezése. Ám hogy a modern Magyarország első szabad választásain milyen visszaélésekre nyílik itt legális kiskapu, ezen nemcsak utólag, hanem talán már előzetesen is érdemes eltöprengeni.
E kételyeimet szerettem volna megosztani az Universitas irányító stábjával is, remélve, hogy minden aggályomat könnyedén és meggyőzően el fogják tudni oszlatni. Sajnos e vezetők telefonon tett ígéretük ellenére sem voltak hajlandók immár harmadik napja elbeszélgetni velünk e kérdéshalmazról. Íly módon előttem mind határozottabban körvonalazódik, nem mint valószínűség, hanem mint abszurd és tanulságos példázat az a kérdés: ha a Ceausescu-klán egyik Nyugaton rekedt tagja a svájci családi bankbetétekből leemelne egy csekélyke hányadot - tegyük fel úgy százmillió dollárt -, s ha ebből a pénzből létre akarná hozni Magyarországon - miért ne, hisz e család oly bogaras - mondjuk a "Magyar Bizánc Pártot", nos, akkor bizton számíthatna az Universitas kisszövetkezetre, amelynek hála, e párt az ország minden szavazókörzetében jelöltet volna képes állítani, ennek minden következményeivel együtt. +++
1990. február 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|