|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz soproni csoportjának állásfoglalása
"A Fiatal Demokraták Szövetsége
soproni csoportja aggodalmát fejezi ki az osztrák-magyar határ
közelében, Siegendorfban (Cinfalva) tervezett hulladékmegesmmisítő
üzem építésével kapcsolatban:
- aggódunk, mert a 30 (
) méteresre tervezett kéményből az
égéstermékek az uralkodó széljárás függvényében elsősorban Sopron
felé áramlanának."
SZER, Magyar híradó:
Van kiút - SZDSZ sajtótájékoztató
"Kis
János hozzátette: ha csodatételre nem vállalkozhatnak is, arra
azonban tényleges lehetőség van, hogy még az idén megállítsák az
infláció gyorsulását, 1992-ben pedig 20 százalék alá, majd
1993-94-ben 5-6 százalékosra szorítsák vissza a pénzromlás
mutatóját.
Az SZDSZ szerint rövid távon az infláció megfékezését kell a
gazdaságpolitika középpontjába állítani, különben a lakosság igen
nagy tömegei fognak tönkre menni, és a gazdaság is szétzüllik.
Antiinflációs politika azonban nem képzelhető el sem az árak
befagyasztásával, sem minden korlátozás megszüntetésével. A béreket
sem lehet szerintük teljesen szabadjára engedni. Mindez csak arra
lenne jó, hogy vágtázó inflácáió alakuljon ki."
|
|
|
|
|
|
|
- Vélemények Kádárról - 3. folyt.
|
Az jut eszembe, amit megcsinálhattunk volna, amit meg kellett volna csinálnunk, s amit nem csináltunk meg, mert nem volt módunk rá, az eltékozolt évtizedekre, az elvesztegett életünkre gondolok. Nem vigasztal, hogy utolérte a múltja, hogy fény derült árulásaira és hitszegésére, hogy a büntetéstől való félelem őrületében töltötte utolsó éveit, hogy megérte Nagy Imre és a többi kivégzett temetését. Nem vigasztal, mert ez nem teszi jóvá az elszenvedett veszteségeket. - Felolvassuk Solt Ottilia szociológus véleményét: - Ritkán érhettük meg, a kommunista világbirodalom alattvalói, hogy kommunista vezéreink politikai bukása megelőzte biológiai halálukat. Most egy ilyen ritka pillanat tanúi lehetünk. Kádár János legalább négyszer halt meg az elmúlt, valamivel több mint két évben, hiszen az első, kicsi halála talán akkor következett be, amikor a társadalmi szerződésben a beszélő csoport beírta, hogy Kádárnak mennie kell és erre a kijelentésre nem dőlt össze a világ. A második halála annál az értekezletkor következett be, amikor menesztették főtitkári funkciójából. A harmadik halála az elnöki tisztségből való felmentésekor, negyedik halála pedig Nagy Imre újratemetésének napján. Ez a végső halál, ez talán már az ötödik halál. Mit tagadjam, én nem siratom ezt az öregembert, bár méltatlan, hogy bizonyos elégtételt érezzünk, amiért eltávozott közülünk. Remélem, hogy hamar a hátunk mögött tudjuk történelmünknek azt a korszakát, amit az ő neve fémjelzett, és amin nem volt semmi, de semmi szeretni való. Attól félek, hogy méltatlansága ellenére még generációkon keresztül érezzük a kezenyomát a társadalmunkon, és attól is félek, hogy körülöttünk még a szomszéd országokban számos hozzá hasonló öregember ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és okozhat mérhetetlen károkat a társadalmának és az egész térségnek. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|