Rendszerváltás és az MTI

	Mi történt az elmúlt héten?
--------------------------- München, 1990. február 15. (SZER, Választások előtt) - Választások előtt mi történt az elmúlt héten? Kedves hallgatóink Vadász János a Mérleg műsoridejében gazdasági kommentárjait átmenetileg megszakítva hétről-hétre az elmúlt hét nap néhány jellemző fejleményét veszi szemügyre - különös tekintettel a közeledő parlamenti választásokra. Felolvassa írását: - Nem lelkesedem a parlamenti választások előtt sorozatosan készített és közzétett közvéleménykutatási felmérésekért. Ezt a véleményt természetesen nyugati megfigyelésekből szürtem le, mert olykor felületesek, megbízhatatlanok, mert a közzétett eredmények maguk is befolyásolják a választók egy részét. De főleg azért nem, mert a felmérések egy kicsit magát a választást kívánják pótolni. Jó előre készen állnak a válaszokkal, amelyeket csak a szavazat jogával élő társadalom adhat meg. Gondolom, nem állok egyedül ezzel a véleménnyel, mert már többször megesett, hogy a választóközönség alaposan megleckéztette a közvéleménykutatókat - főleg ha nagyon is biztosak voltak a dolgukban. Mindezt azért bocsátom előre, mert a múlt héten közzétették a legújabb magyarországi felmérés eredményét. Csupán ezer választópolgárt kérdeztek meg, ezek közül is 696-an voltak hajlandóak világosan állástfoglalni. Ez bizony túlságosan szűk mintája egy szavazni készülő társadalomnak. Mégis figyelemreméltónak tartom, hogy a létező ötvenegynéhány párt közül csupán hat olyan akadt, amely a felmérésben túljutott azon a bizonyos négy százalékos akadályon. És mindössze négy tudott tíz százalékot meghaladó támogatási arányt felmutatni. Ez persze még változhat, de pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a választók valóban keresik a főbb politikai kristályosodási pontokat, és nem kívánnak atomizált parlamentet életre hívni. (folyt.) 1990. február 15., csütörtök
Vissza »

	- Mi történt az elmúlt héten? - 1. folyt.
A négy párt közül három - a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Kisgazdapárt - nagyjából egy vezető bolyban helyezkedik el - 21 és 16 százalék között -, míg az állampárt utódja, a Magyar Szocialista Párt éppen csak megüti a 10 százalékos mércét. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy ez lenne a parlamenti választás tényleges eredménye is. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az MSZP az ellenzéki padsorokba kerülne, mivel az első három párt már világosan jelezte, hogy az állampárt utódjával nem hajlandó koalícióra lépni. De az is nyilvánvaló, hogy ebben az esetben ennek a három pártnak koalícióra kellene lépnie - mert máskülönben nem lenne parlamenti többsége egy új kormánynak - teljesen függetlenül attól, hogy mind a Demokrata Fórum, mind a Szabad Demokraták Szövetsége a másikat fő választási riválisának tekinti. De nem csupán egy parlamenti aritmetika kényszeríthet ki ilyen koalíciót, hanem az is, hogy e három párt körül egy új nemzeti közép látszik kikristályosodni, amelyet véleménykülönbségekkel, eltérő hangsúlyokkal, de mégis együttesen képviselhetnek. Persze a nemzeti közép kialakulásának még csak a kezdeténél tartunk. Mégcsak nemis a választások után, hanem az új országgyűlés törvényhozó munkája közben fokozatosan öltsön formát az új nemzeti közép, amelyről elmondtható lesz, hogy a társadalmi többség álláspontjára támaszkodik. És csak azután lehet majd megállapítani, hogy mi van ettől a középtől balra és jobbra, illetve ki az, aki ezen az új skálán a középpel integrálható, demokratikus bal- és jobboldalt képviseli, és ki tartozik az integrálhatatlan szélsőségek kategóriájába mindkét oldalon. Ezért meggyőződésem, hogy a mai körülmények között még értelmetlen, tehát jogosulatlan bal- és jobboldalra hivatkozni. (folyt.) 1990. február 15., csütörtök
Vissza »

	- Mi történt az elmúlt héten? - 2. folyt.
Ez vonatkozik Pozsgay Imrének a napokban tett kijelentésére is, miszerint, ha a baloldalt kiszorítják, az ország nem Európa, hanem a balkanizálódás felé fog haladni. Egyrészt még nem tudjuk, hogy Pozsgay pártja, az MSZP a demokratikus baloldalt, vagy egyáltalán a baloldalt fogja-e képviselni a politikai skálán. Másrészt ha reményteljesen feltételezzük, hogy demokratikus baloldal egyik képviselője lesz az MSZP, más, netán az MSZP-nél fontosabb baloldali erőkkel egyetemben, nem jogosult a baloldal kiszorítására hivatkozni. Egy párt kiszorításának ugyanis nem az a kritériuma, hogy történetesen nem vesz részt a kormányban, hanem az, hogy megfosztják a demokratikus közéletbe való bekapcsolódás lehetőségétől. Csupán ebben az esetben lehetne beszélni a balkanizálódás veszélyéről. Az elmúlt hét során viszont változatlanul előtérben volt egy másik ügy, amely feltárta, hogy a Pozsgay által emlegetett balkanizálódás számos terülen már réges-régen bekövetkezett és az öröksége még ma is a társadalomra nehezedik. Mint ismeretes Bokor Imre nevezetes leleplező könyve - a Kiskirályok mundérban - jogos társadalmi vihart kavart fel, és ennek nyomán országgyűlési különbizottság indított vizsgálatot a hadseregben meghonosított balkáni állapotok kiderítésére. A volt honvédelmi miniszter, Czinege Lajos viselt dolgai kerültek a vizsgálat középpontjába, de anélkül, hogy Czinege személyi felelőssége elterelné a figyelmet a lényegről egy velejéig romlott és cinikus hatalmi rendszerről, amelyben a Czinegék nem véletlenül kerülnek a vezető pozíciókba, ahol szabadjára engedhetik korrupciós hajlamaikat. Mint a vizsgálat során meghallgatott egykori notabilitások - Biszku, Fock, Marosán és mások - tanúvallomásaiból kiderült, lényegében minden érdekelt vezető tisztában volt azzal, hogy Czinege mind emberileg, erkölcsileg, mind szakmailag a teljesen alkalmatlan magyar hadsereg irányítására, többé-kevésbé tudomásuk volt a korrupciós visszaéléseiről is. De ettől függetlenül majd negyedszázadig a posztján maradhatott, mert úgymond a varsói paktum vezérkara a személyével meg volt elégedve. (folyt.) 1990. február 15., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Mi történt az elmúlt héten? - 3. folyt.
Élek a gyanúperrel, hogy ez a kényelmes magyarázat - mármint a felelősséget a paktum szovjet tábornokaira hárítani, mert a kényelmetlen, de helyes válasz az egész rendszert ülteti a vádlottak padjára. Vagyis: Czinege lényegében pártjához hasonlóan járt el, úgy viselkedett, mint az egész hatalmi csoport, amely kisajátította, és sajátjának tekintette egy társadalom javait, és alávetetségben tartotta egy társadalom tagjait. Ő ugyanezt tette a hadsereg élén, ahová a hatalmi csoport állította. Talán nagyon is következetesen, talán nagyon is visszataszító formában, de mégis teljes összhangban azzal a rendszerrel, amely a Czinegéket életre hívta. De ez az ügy arra is felhívja a figyelmet, hogy a félelmetes örökség változatlanul velünk van. Czinege pártbeli felettesei már miniszterkorában is túlzásnak tartották a 400-500 négyzetméteres szolgálati kvartélyt. Ezért adtak nevet a gyereknek azzal, hogy villáját a mindenkori honvédelmi miniszter rezidenciájává léptették elő. És azon már aligha csodálkozhatunk, hogy Czinege ma is háborítatlanul elfoglalja a mindenkori miniszter rezidenciáját - noha már vagy nyolc esztendeje nem honvédelmi miniszter. Mint a bizottság előtt kifejtette, készséggel kiüríti a rezidenciát, csupán a több milliós lelépési díjhoz kell ragaszkodnia - amihez ugyebár törvényes joga van. Ami demonstrálja, hogy az egykori miniszter nem is olyan járatlan a katonai tudományokban, mindenesetre kitűnően ismeri az "ejtőernyős landolás" fortélyait. És ha Czinege képes rá, hogy tankkal, nehéztüzérséggel ereszkedjék zökkenő nélkül a földre, mennyivel egyszerűbb a dolguk a kis Czinegék tízezreinek, akik lényegesen könnyebb fegyverzettel megrakodva nyitják ki az ejtőernyőt - főleg amíg, úgymond törvényes jogaikra hivatkoznak. Ezekre a kérdésekre az új törvényhozásnak kell választ adnia. +++ 1990. február 15., csütörtök
Vissza »