|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelemtanárok Egyletének állásfoglalása
"A Történelemtanárok Egylete
sajnálattal értesült arról, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter
megfelelő előkészítés, s az érintettek bevonása nélkül döntött a
szóbeli érettségi tételek összellításának új rendjéről."
SZER, Magyar híradó:
Grósz Károly esete
"Tegnap Leninvárosban az MDF által szervezett tüntetésen a
résztvevők tiltakoztak az ellen, hogy az MSZMP képviseletében Grósz
Károly is szerepeljen a leninvárosi televízió által szervezett
stúdióvitán. A tv-műsor a térség gazdasági helyzetét tárgyalta
volna.
Az MTI jelentése szerint Grósz Károly érkezését körülbelül 200
tüntető megvárta, s mikor megjött lökdösték, körbefogták, köpködték
- sőt állítólag meg is ütötték. Többen dühösen kiabáltak: - Elegünk
volt mindazokból, akik tönkretették országunkat
A stúdióvita elmaradt, s a városi televízióban közölték, hogy az
MSZMP feljelenti a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetét a
Legfőbb Ügyészségen, de a Leninvárosi Rendőrfőkapitányságon is.
"
|
|
|
|
|
|
|
Hát én most már kit válasszak?
|
Ezt a kérdést teszem fel magamnak most már naponta, s naponként halogatom a döntést, a választ. Hát én most már kit válasszak - az e pillanatban ötvenegy párt-pártocska közül, amelyeknek képviselői naponta vagy tucatszor próbálnak maguk mellé állítani, ígérve bort, búzát, békességet, megnyugvást és gazdagságot, demokratizmust és jogállamiságot, jólétet és vállalkozási lehetőséget, szociális biztonáságot és délkelet-ázsiai "kistigrisséget", konvertibilis forintot, függetlenséget és egészséget, Istent és hazát, meg a jó ég tudja, hogy mi mindent...
De ha egyszer mindenki valójában ugyanazt ígéri, ugyanolyan hévvel, hittel és meggyőződéssel, elszántsággal, balról és jobbról, balközépről és jobbközépről, s egyáltalán mindenhonnan és minden módon: keresztény meggyőződéssel és radikálisan, szociálisan és kommunisztikusan, liberálisan és konzervatívan, népiesen és urbánusan, értelmiségi módra és (agrár)proletár öntudattal..., akkor én most kit válasszak?
Végtére is mi sem egyszerűbb: bárkit is választok, mindenki, kivétel nélkül mindeki, csakis a javamat akarja, csakis a békességemért, a nyugalmamért, a boldogulásomért, anyagi gyarapodásomért dolgozik, erejét megfeszítve. És a válasz mégsem egyszerű, mert gyanakszom Keresem az ígéretek mögötti realitásérzéket, keresem az ígéretek valós konkrétumfedezetét, a kézzelfogható, az átlátható, a gondolkodásra serkentő és vitára késztető, vagy éppen a lelkesedő egyetértésemet kiváltó programokat, de semmit sem találok. Mindössze csak - és most már naponta - csinosan vagy ízléstelenül nyomtatott röplapokat a postaládámban, s hallok naponta többször is propagandaműsorokat.
Akkor hát én most már kit válasszak? S halogatom a választ, mert azt látom, hogy mások is halogatják, és mások is tanácstalanok. Házunkban egyre több lakás ajtajára teszik ki a cetliket, hogy "pártképviselők ne csöngessenek ", vagy "kopogtató cédulát nem árulunk", vagy egyszerűen csak "hagyjanak bennünket békén ". (folyt.)
1990. február 15., csütörtök 14:06
|
Vissza »
|
|
Hát én immár 2. rész
|
Döbbenten olvasom a cetliket, mert nem más ez, mint voltaképpen az első, szabad magyar választás. S feledve saját gondom-bajom, inkább csak azon töprengek, hogy miként és miért jutottunk idáig? Miért az egyre jellemzőbb fásultság és közöny, miért, hogy az olyannyira kínálkozó - és jó célok érdekében igenis kihasználható - politikai aktivitás helyett inkább a kiábrándultság és a nemtörődöm közömbösség jelzi, hogy itt valami nagyon nincs rendben
Ennyire éretlenek lennénk, vagy éretlenül próbálnak velünk - s esetleg változatlanul ellenünk - politizálni? Vagy éppen ellenkezőleg: ennyire éretten vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy valójában nincs itt senkinek semmiféle kiérlelt politikai koncepciója? Egyszerűen csak kiéleződött - és vitatható módszerekkkel - folyik a hatalomért való marakodás, percig sem gondolva arra, hogy vajon mi lesz a hatalom megszerzése után?
De hol a szakértelem, s hol vannak az ügyes kezű és legfőképpen szakszerű munkára kész szakemberek? Egyáltalán: vannak még ilyenek? S ha lennének is, voltaképpen mellékes a válasz. Abban a bizonyos "Európa-házban", illetve a tradicionális polgári demokráciákban nagyjából és egészéből az a rend, hogy a politikusok - gyakorta egymást tépve és tiporva - politizálnak, a dolgok meg igazából az üzleti életben és a gazdasági körökben dőlnek el. És többnyire nem rosszul Bizonyítva, hogy a politikai és a gazdasági válság nem feltétlenül szorosan összefüggő fogalmak.
Másképpen fogalmazva: a politikai züllésnek nem feltétetlenül szükségszerű velejárója a gazdasági összeomlás. Félő: mi megteremtjük azt dermesztő összefüggésrendszert, nálunk az üzleti körök változatlan kiszolgálói a - most már áttekinthetetlen - politikai zűrzavarnak, ily módon is tovább nyomorítva a lakosságot, s továbbra is bizonytalanságban tartva az embereket, akik el nem dönthetik: hát ők most már vajon kit válasszanak? Kérdem kellő tisztelettel: föltűnt ez már valakinek? Érdekel ez egyáltalán valakit?
Vértes Csaba
1990. február 15., csütörtök 14:07
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|