Rendszerváltás és az MTI

	A Híd-csoport válságterve
------------------------- London, 1990. február 14. (BBC, Panoráma) - Magyarországon a tavalyi év vége felé Híd-csoport elnevezéssel független közgazdászokból és bankárokból alakult tanácsadó testület jött létre azzal a céllal, hogy a választásokig hátralévő időszakra válságkezelési programot dolgozzon ki a kormány számára. A Soros György anyagi támogatását élvező csoport eredetileg 100 napos válságtervet dolgozott ki, de a kormányzattal folyó konzultációk eredményeként kiderült, hogy egyrészt az idő egyre fogy, másrészt a kormány cselekvési tere is egyre szűkül. Budapesti munkatársunk, Szakonyi Péter felkereste Matolcsy Györgyöt, a Pénzügykutató Részvénytársaság főmunkatársát, aki a tanácsadó csoport egyik vezetője. Interjújában először azt kérdezte Matolcsy Györgytől, vajon melyek lennének a legfontosabb lépések a kormány részéről, és milyen irányban képzeli el azokat a Híd-csoport? - Egyik irány a szocialista külkereskedelemben felhalmozódó és ugye az év első hónapjának végére már tetemesre duzzadó exporttöbblet kezelésére vonatkozott. Mi azt javasoltuk, hogy első lépésként tegyék teljesen liberálissá a magyar külkereskedelmet, mindenki hozhasson be mindent amit be tudunk hozni a Szovjetunióból, Grúziából, Észtországból, Belorussziából - és mindent lehessen kivinni. Na persze - és itt jön a második - ezt az egyenleget, ezt a mérleget az ország fizetőképességének fenntartása miatt adminisztratív eszközökkel kell leállítani. (folyt.) 1990. február 14., szerda
Vissza »

	- A Híd-csoport válságterve - 1. folyt.
Egy másik lépés lett volna az infláció lelassítása, illetőleg annak a veszélynek a kiszűrése, hogy az infláció beugrik egy kontrollálhatatlan, kezelhetetlen sávba. Ezt az inflációs programot alapvetően a veszteséges állami nagyvállalatok megtámadásán keresztül gondoltuk elvégezni, és azt javasoltuk a kormánynak: hogy azt 30-40 akut válsághelyzetben lévő, állandó fizetési nehézséggel jellemezhető, állandó sorbanállással jellemzhető nagyvállalatot kezdje el felszámolni. Felszámolni és privatizálni. A lépések zöme az törvénymódosítást igényelne, és - sajnálatos módon - a kormánynak tényleg igaza van abban, hogy ez a parlament már nehezen gyűjthető össze egy ilyen törvénymódosítási plusszmunkára. Igenám, de a parlament oldaláról is megkerestek bennünket és egy 50-60 képviselőből álló független, vagy éppen az ellenzéki pártokhoz tartozó parlamenti csoport azt mondja, hogy ők szeretnék még ezt a programot megtárgyalni, ők szeretnék meghozni azokat a törvénymódosításokat, amelyek a következő kormány életét megkönnyítenék, de a kormány az, amelyik nem terjeszti elő. - Mondta Ön: egy harmadik terv-variánst is készítettek a koalíciós időkre. Ahogy szavaiból kivettem, nagyon sok minden módosítani fogja ezt a harmadik terv-variánst. Nem veszélyezteti ezek elmaradása a korábbi időszak gazdasági terveit? - A koalíciós kormányzás nagyon nehéz lesz. Politikailag azért, mert 40 év után most kerül sor erre, gazdaságilag azért, mert előkerülnek majd azok az ellentétek, amelyek ma lappanganak. Két szinten kell nézni a kérdést. Az egyik az ország eladósodása, a hitelállomány menedzselése. Kapunk-e új hiteleket? - és még lehetne folytatni. Itt azt gondolom, hogy a magyar politikai újrakezdés, a Magyar Köztársaságnak az újjászületése ami megvalósul, az elég hitelképességet fog adni a nyugat számára, hogy a magyar gazdaságot meghitelezzék. Ez egyik része a dolognak. (folyt.) 1990. február 14., szerda
Vissza »

	- A Híd-csoport válságterve - 2. folyt.
A másik része azonban az, hogy a kormány és az új parlament és az az új politikai, gazdasági helyzet, ami kialakul -, az teljesítményt fel tud-e mutatni? Ugyanis lehet szeretni valakit - és szeretnek is bennünket -, de ha az a kedvenc gyermek sorozatosan nem produkált, akkor bizony csökken az érzelmi töltés. Itt van a fő veszély: hogy tehát egy koalíciós kormányzásban egyszerre kell majd hozzányúlni a munkahelyekhez, a veszteséges nagyvállalatokhoz, az állami tulajdonhoz, az akkorra már felugró inflációhoz, a keleti kérdéshez. Tehát hogy ott van piac - de nem fizetnek, nyugaton fizetnének - de nem fogadják az árukat. Az, hogy az adósságállományunkban meg kell próbálni egy adósságkonverziót beindítani. Ezekhez a nagy kérdésekhez egyszerre kell hozzákezdeni, miközben a lakosságnak a mindennapi tartalékai elfogyóban vannak, a politikai társadalom türelmetlensége nagy, és nem biztos, hogy a magyar gazdaság egy lengyel, vagy jugoszláv típusú nagy operálásra készen áll. +++ 1990. február 14., szerda
Vissza »