Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetiségi problémák Kínában
----------------------------- London, 1990. február 14. (BBC, Panoráma) - A nemzetiségi probléma Kínában sem ismeretlen, ahol a nemzetiségi ügyekért felelős miniszter az ujgur nemzetiségű Iszmail Amat kemény figyelmeztetést tett közzé, miszerint nem megengedhető, hogy a nemzetiségi ellentétek tovább éleződjenek. Beszédében szigorúbb ellenőrzést sürgetett, hogy elejét vegyék az etnikai, vagy vallási ügyekben jelentkező bárminemű szeparatista tevékenységnek. Tim Road, a BBC távol-keleti szolgálatának munkatársa áttekinti a kínai határvidékek nemzetiségi problémáit, és különös hangsúlyt helyez Hsziancsiang tartományra, amelyet sokan a kínai vadnyugatnak hívnak: - A Magyarországnál csaknem huszonötszörte nagyobb Hsziancsiang tartományt másfél évvel ezelőtt teljesen elzárták a külföldi tudósítók elől. Ennek ellenére egy ilyen újság néha túljut a tartomány határain, és ezek a hírek egyre erősödő nemzetiségi feszültségről tanúskodnak az ott élő, mintegy nyolcmilliós közép-ázsiai muzulmán, és a hatmilliós kínai lakosság között. A feszültséget tovább erősíti, hogy a helyi kormánytisztviselők főleg kínai nemzetiségűek. Hsziancsiang tartomány legnagyobb része szélsőséges éghajlatú, sivatagos vidék, szinte csak a kínai kormány munkatáborainak elhelyezésére alkalmas. Akárcsak délen Tibet, a kemény életkörülmények és a barbárnak tartott helyi lakosság miatt nem népszerű az itt állomásoztatott kormányhivatalnokok között sem. Ennek ellenére mindkét tartomány nagy politikai jelentőséggel bír a pekingi vezetés számára. Nemcsak természeti kincseik miatt fontosak, hanem elszigeteltségük következtében kísérleti atomrobbantásokra is alkalmasak, továbbá Kína legveszélyeztettebb nyugati határvidékén fekszenek, ezért stratégiai szempontból is igen fontosak ezek a területek a kínai vezetés számára. (folyt.) 1990. február 14., szerda
Vissza »

	- Nemzetiségi problémák Kínában - 10/1. folyt.
Hszincsiang tartomány a Szovjetunió határán fekszik, a közös határ majdnem háromezer kilométer hosszú. A cári Oroszország és Nagy-Britannia között született megállapodás eredményeként a kínai kommunista hatalomátvételig lényegében szovjet protektorátusnak számított ez a terület. 1962-ben szovjet ügynökök nemzeti gyűlölködést szítottak a térség ujgur és kazah lakossága között. Ennek következtében mintegy 60 ezer kazah menekült a határ másik oldalára, szovjet Kazahsztánba. A szovjet befolyás azonban csak az utolsó csepp lehetett a pohárban, hiszen a kulturális forradalom után a kínai soviniszták kerültek hatalomra, és a térség legtöbb mecsetét lerombolták, vagy bezárták. A pekingi vezetés ezután aggódva figyelte, ismét kihasználja-e majd a Szovjetunió a Kína-ellenes hangulatot. A gazdasági reformok és az 1980-ban megkezdődött szovjet-kínai közeledés idején azonban lényegesen csökkent a feszültség, megindult a határmenti kereskedelem és a családi látogatások a kínai és a szovjet területen élők között. A helyi nemzetiségi ellentétek most elsősorban a Szovjetuniót állítják nehéz helyzet elé, ami a számadatokból nem tűnik meglepőnek. A kínai lakosságnak ugyanis mindössze 8 százaléka tekinthető nemzeti kisebbségnek, míg a Szovjetunióban a lakosság közel 50 százalékát alkotják a nemzetiségek, akik saját köztársaságukban élnek. A kínai autonóm területek határai viszont nincsenek tekintettel a különböző nemzetiségek lakta területekre, és ezzel a Kína területének több mint felén élő nemzetiségek jól kordában tarthatók. (folyt.) 1990. február 14., szerda
Vissza »

	- Nemzetiségi problémák Kínában - 2. folyt.
A legutóbbi szovjet nemzetiségi zavargások mégis újabb aggodalmakat ébresztettek a kínai vezetésben, amely már eddig is rosszallással fogadta Gorbacsov pártfőtitkár merész gazdasági reformjait. A szovjet politika ugyanis egyre erősebb bátorítást jelent az ellenzéki értelmiség számára Kínában. A tadzsikisztáni zavargások feltehetően nem lesznek közvetlen hatással a szomszédos Hsziancsiang tartományban zajló eseményekre, hiszen itt mindössze 30 ezer tadzsik nemzetiségű él. A pekingi kormány azonban semmit sem kockáztat. Tibetben világossá vált, hogy a nemzetiségi problémák megoldásában a kínai vezetők nem riadnak vissza a teljes katonai erő bevetésétől sem. +++ 1990. február 14., szerda
Vissza »