|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények és Kiszolgáltatottak Szövetségének állásfoglalása a tömeges elbocsátásokról
"A nemzetgazdaság és a munkavállalók közös érdekében szükségesnek
tartjuk, hogy emberi és társadalmi katasztrófákhoz vezető
létszámcsökkentések, munkanélküliség helyett részesítsék előnyben a
fokozatos átmenetet: ahol feltétlenül szükséges, alkalmazzák a
munkaidő csökkentésének módszerét az elbocsátások helyett."
SZER:
Választási harc - 2. folyt.
"a Heti Világgazdaság holnapi számában közli a Medián
közvéleménykutató kisszövetkezet - tehát egy független csoport -
felmérését, amely szinte a másikkal egy időben készült, de aránylag
eltérő eredményeket hozott. Ennek értelmében a kérdésre, hogy kit
választana, ha most vasárnap szavazna, a következő válaszokat
kapták: MDF 16 százalék, SZDSZ 15, független kisgazdák 11, MSZP 11
és Fidesz 6 százalék. "
|
|
|
|
|
|
|
- Elhunyt Kádár János - 2. folyt.
|
A másik ilyen pillanat 1956-ban, amikor élére állt az általa korábban dicsért forradalom eltiprásának. Nem kényszerítették rá. Ha nemet mond, legfeljebb félreállítják. De Kádár igent mondott, és ebben szerepe volt egyrészt annak, hogy Kádárnak, mint a kommunista funkcionáriusoknak általában, nem volt tisztességes foglalkozása, így létkérdés volt neki a mindenkori hatalomhoz csatlakozni. Másrészt azonban annak is - hogy szemben az elterjesztett hiedelemmel - mindig szerette és kegyetlenül gyakorolta is a hatalmat. Nem lehet véletlen, hogy mindjárt első fontosabb beosztása 1945 után erőszakszervezettel hozta kapcsolatba, Budapest rendőrfőkapitány-helyettese volt. A kommunista párt legszörnyűbb terrorja éveiben 1948 és 1950 között - amikor a Mindszenty- vagy a Rajk-per csak a jéghegy csúcsát jelentette - Kádár János volt a belügyminiszter. 1956 után ő vezette nemzetünk történetének legvéresebb megtorló hadjáratát. Ehhez képest a parasztság bekényszerítése később a tsz-ekbe már szinte ártatlan kádári tettnek tekinthető. Amikor úgy gondolta, hogy az biztosítja számára a hatalomban maradást, nemcsak számára ismeretlenek százait gyilkoltatta meg, hanem közvetlen elvtársait is, vagy legalábbis részt vett azok halálos ítéletének előkészítésében. Nagy Imrééket nem lehetett volna Kádár beleegyezése nélkül kivégezni és egyre biztosabbra vehető, hogy ő volt az, aki jobb meggyőződése ellenére rábeszélte Rajkot: vallja be a rágalmakat nem fogják halálra ítélni. Szerénynek nevezték Kádár János propagandistái és így beszélt róla az ország. Igaz, hiányzott belőle Rákosi vagy Tito hivalkodó személyi kultusza, de azt az embert, aki uralkodása utolsó két évtizedében nem tűrt meg más véleményt a magáé mellett, aki hallani sem akart arról, hogy felépítsenek mellette egy utódot, nem feltétlenül ez a jelző illeti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|