|
|
 |
|
 |
Kelet-Európa jövője
|
Washington, 1989. március 1. (Amerika Hangja, Esti panoráma) -
Nyugat-európai politikusok és akadémiai szakértők megegyezni
látszanak abban, hogy a most folyó kelet-európai változások
következtében a Szovjetunió elvesztheti egyes csatlós államai
fölötti uralmát, és ezzel a kontinens hatalmi egyensúlya is
eltolódhat.
James Mockennak a New York Timesben megjelent cikkét Amerika Hangja
"Ferences rendje", Dunai Ferenc és Katona Ferenc ismerteti,
- A lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom újjáéledt.
Magyarország óvatosan, szinte lábujjhegyen, de a többpártrendszer
felé halad. Az európai megfigyelők ezt a kérdést teszik fel
maguknak: vajon a merev ideológiai választóvonal nem adja-e át
szerepét egy cseppfolyósabb és esetleg veszélyesebb
elrendeződésnek?
Érzékelve, hogy Kelet-Európa válhat várhatóan a századvég
legnagyobb politikai problémájává, Nagy-Britannia és Franciaország
megkettőzte diplomáciai erőfeszítéseit a térségben. De a különböző
országok kormányilletékesei elismerik: egyedül Nyugat-Németország
fejlesztett ki következetes Kelet-Európa politikát, az
Ostpolitikot, melynek lényegét így fogalmazhatjuk meg: bátorítani
és elősegíteni a kommunista országokban a reformokat, de elkerülni
a fölfordulásokat.
A Szovjetunió számos csatlós állama - optimista nyugati
elképzelések szerint T Finnország státuszát érheti el -, vagyis
egyes nemzetek, mint például Magyarország, óvatosan kicsúszhatnak a
szovjet befolyás szférájából, és Ausztriával együtt semleges
térséget alakíthatnak ki.
Francois Mitterrand francia elnök megjósolta: ha a jelenlegi
tendencia folytatódik még egy évtizedig, Kelet-Európa túllép a
jaltai egyezmény keretein, de Kelet-Európa ezzel bizonytalan és
kockázatos zónává válhat. Úgy vélem, mindannyian toboganba ültek,
de nem tudják hol végződik a lesiklásuk.
Valóban: Kelet-Európa háború utáni története tele van
feszültségekkel és társadalmi robbanásokkal. A jelen helyzetre
vonatkozóan Pozsgay Imre, a magyarországi pluralizmus szószólója
ezt a kijelentést tette: "Kelet-Európa a világ legkiterjedtebb
válságzónája."
Ámbár Gorbacsov szovjet elnök tűri, sőt bátorítja a kelet-európai
politikai kísérletezéseket, nyíltan kommunista- vagy szovjetellenes
lázadás egy vagy több csatlósállamban fegyveres beavatkozást
válthat ki, amely a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatokat hosszú
időre visszavetheti. Ezen kívül Gorbacsovnak a Szovjetunió
nemzetgazdasága felélesztésére irányuló erőfeszítéseire hatalmas
csapást mérne az, ha Magyarország és Lengyelország még merészebb
kezdeményezései gazdasági káoszba fúlnának. E két ország ugyanis
külföldi adósságterhek alatt roskadozik.
Timothy Gardner Ash brit Kelet-Európa szakértő a következőképpen
látja a helyzetet: ami Magyarországon és Lengyelországban történik,
az túlmegy mindenki legmerészebb vágyán és elképzelésén, a
politikai változások azonban gyorsabbak, mint a gazdaságpolitika
tényleges bevezetése.
Egyetlen nyugat-európai ország sem közelíti meg a nyugatnémetek
aktív kelet-európai szerepét. Az elmúlt évtized folyamán Bonn
céltudatosan egy közös, sűrű, gazdasági, emberi és kulturális
hálózatot épített ki a kelet-európai országokkal - elsősorban
Kelet-Németországgal.
Aggodalmaskodó francia politikusok egy új kelet-európai rend
körvonalait vélik fölfedezni, egy olyan új rendét, melyben a
nyugatnémet gazdasági jelenlét egyre erősödik - míg a szovjet
politikai és katonai dominálás gyöngül. Úgy látják a Német
Szövetségi Köztársaságot, mint egy hatalmas hajót, amely eloldotta
kötelékeit Nyugat-Európa kikötőjében, és lassan sodródik Közép-
Európa ködös semlegességébe.
Abban, hogy Helmut Kohl kancellár vonakodik kicserélni a NATO
elöregedett kis hatótávolságú rakétáit, annak bizonyítékát látják,
hogy hallgat Gorbacsovnak a közös Európai Házról szóló szirén-
énekére.
A félelmek középpontjában az áll, hogy a jaltai szerződés által
meghatározott rend felbomlása a két Németország egyesülésével
járhat - amely megváltoztatná a több mint négy évtizedes békét
biztosító hatalmai egyensúlyt.
Kari Kaiser egy bonni pártonkívüli külpolitikai szövetség
igazgatója tudatában van ennek: - Ezek a lappangó gyanúk szörnyű
problémát okoznak nekünk, németeknek. Az európai rend változóban
van, és a többiek kezdik fölfedezni, hogy elégedettek voltak a
status quo-val.
Egy francia szakértő önkritikusan beszélt a francia kormányzat
Ostpolitikjárói: - Van egy olyan érzésünk, hogy míg mi a nyolcvanas
években nagyban politizáltunk - megbélyegeztük Jaruzelskit és a
többit - azalatt a németek behatoltak a piacra és nagy profitot
zsebeltek be, és mi most itt állunk mind politika, mind piac
nélkül.
A nyugatnémetek igyekezete, hogy pénzügyi segélyekkel fenntartsak a
hatalmon lévő kommunista kormányok stabilitását, néha irritálja
Washingtont is. Amerikai diplomaták Bonnal további összecsapásokat
várnak, mivel a nyugatnémet kormáy a kommunista országokba irányuló
"high tech" export-megszigorítások enyhítését követeli.
Szövetségesei lecsillapítása érdekében Kohl kancellár a nyugatnémet
Ostpolitik "európaivá szélesítéséről" beszél.
Egy másik magasrangú bonni illetékes azonban nyíltabban és
pontosabban fogalmazta meg a Kelet-Európára vonatkozó nyugatnémet
külpolitikát: - Mi akarunk lenni az irányítók, de egy erős,
egységes Kelet-Európát akarunk vezetni, nem kívánunk egyedül
cselekedni - ,- idéz egy bonni hivatalos személyt a New York Times.
@@XXEOFXX
1989. március 1., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|