|
|
 |
|
 |
Demokrata Fórum
|
(Nagy András)
München, 1989. január 14. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Demokrata
Fórum ma az MTESZ üléstermében műszaki értelmiségiek és
közgazdászok számára tartott közgyűlést.
A jelenleg legnagyobb taglétszámú alternatív szervezet, a Magyar
Demokrata Fórum születésénél túlnyomóan humán értelmiségiek
bábáskodtak. Tréfásan az írók pártjaként is emlegették, és
kezdetben ez az elnevezés nem is volt teljesen hamis. A január 14-
én délelőtt az MTESZ kongresszusi termében tartott MDF-találkozó
azonban arra emlékeztetett, hogy idővel minden címke elévül.
Mint tájékoztatójában Szabó Iván mérnök elmondta: az MDF tagságának
mintegy tíz százaléka ma is mérnökökből és közgazdászokból áll. Ez
az arány talán máris emelkedett, mert a találkozó egyik célja éppen
az volt, hogy még többen csatlakozzanak az MDF-hez, és hogy
szakterületi csoportokat és rétegszervezeteket hozzanak létre.
Az összejövetel másik célja, hogy minél több szakember járuljon
hozzá a mozgalom saját gazdaságpolitikai koncepciójának
kialakításához, illetőleg egy olyan reform tervezetéhez, amellyel
az MDF egyetérthet. Hogy a munka jobb és demokratikusabb alapokon
folyjék, a rendezők mindjárt ki is osztottak egy kérdőívet a
jelenlévők között. Az ív tizenegy gazdaságpolitikai kérdés
megválaszolását kérte a kitöltőktől, a visszaérkező javaslatokat az
MDF már a március 11-én, 12-én tartandó országos értekezletén
hasznosítani igyekszik majd.
Ezek a munkák rendszeres, pártszerű tevékenységre utalnak. Ahogyan
azonban bevezető előadásában Bíró Zoltán elmondta: az MDF jelenleg
nem kíván politikai párttá alakulni. A mozgalom koalíciós alapon
keletkezett és a pártszerű működés inkább szűkítené, mintsem
bővítené mozgásterét. Ez azonban nem zárja ki, hogy az MDF a
jövőben esetleg mégis politikai párttá alakuljon át.
A bevezetőt hat rövid előadás követte. Az előadók részben az MDF
érlelődő gazdaságpolitikai elgondolásaihoz kívántak adalékokat
nyújtani, részben pedig a mai válságból kivezető utakat keresték. A
válság ugyanúgy jelen van a tudományos kutatásban és a műszaki
fejlesztésben, mint a gazdaságban - fejtette ki Ferencz Csaba
kutatómérnök. A Magyarországon meghonosított politikai és
intézményes viszonyok különösképpen kedveztek az ellenőrizhetetlen,
öntelt technokratizmusnak.
Ez, párosulva az etikai elem világméretű száműzetésével a
tudományból, olyan gyakorlati következményekhez vezetett, mint a
bős-nagymarosi vízlépcső, az újfalusi atomtemető vagy az
eocénprogram.
A gazdaságpolitikai javaslatok középpontjában a szabad és nyitott
piacgazdaság megvalósítása állt. Zimányi Zoltán a liberális modellt
részleteiben megpróbálta összefüggésbe hozni az MDF más területeken
már jobban kifejezett ideológiai elgondolásaival.
Ifj. Fekete Gyula azt a négy alapfeltételt ismertette, amelyet az
MDF minden más reformelképzeléssel szemben támaszt.
Haraszti Ákos mérnök a sokgyermekes családok támogatása köré
kiépítendő szociálpolitika körvonalait vázolta fel.
Légrádi Tibor, aki egyébként az újjászerveződő Független
Kisgazdapárt vezetőségi tagja, a tulajdonviszonyok kívánatos
átalakításáról beszélt. Érvelése szerint az állami tulajdonnak
húsz-harminc százalékra kellene redukálódnia, a többit az
önigazgató közösségé és a valódi szövetkezeti tulajdonformának,
valamint a tőkéstulajdonon alapuló magántulajdonnak kellene
elfoglalnia.
Krasznai Zoltán külgazdasági szakértő szerint mindezen reformok és
elképzelések megvalósítására drámaian kevés idő maradt. A
centralizált gazdálkodás mellett az állótőke-állomány nagymértékben
elavult, sőt tönkrement, ezt az eladósodás miatt növekvő
forráskivonás mellett kellene felújítani, és ezzel párhuzamosan egy
működő piacgazdaságot létrehozni. Krasznai szerint ez nem
képzelhető el újabb jelentős tőkebehozatal nélkül, és mint nagy
tetszésnyilvánítás közben megemlítette: amennyiben Európához
kulturális, történelmi és szellemi értelemben csatlakozni akarunk,
ne tegyünk kivételt a gazdasággal, csatlakozzunk az Európai
Gazdasági Közösséghez. +++
1989. január 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|