|
|
|
|
Akik a hírekben szerepelnek: Oskar Lafontaine (2.rész)
|
Akkor sem volt szívbajos, amikor a Zöldekről kellett véleményt mondani. Az SPD, a kezdeti idegenkedés után épppen kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy bizonyos eszmei rokonságokat előbbre kell venni az ellenszenvnél, s meg kell fontolni a koalició lehetőségét - ha más esély nincs a kormányra kerülésre. Lafontainet mindezen szempontok nem befolyásolták: ő egy pillanatig nem rejtette véka alá, hogy ki nem állhatja a környezetvédő pártot.
Ami azt illeti, mostani választási sikere sem éppen szokványos kampányjelszavaknak volt köszönhető. Igaz, az általa vezetett tartomány gazdasági helyzete nem olyan fényes, hogy a sikeres kormányzásra lehetett volna hivatkozni. Lafontaine gyorsan alkalmazkodott a divathoz, és elővette azt a témát, ami mostanában igazán minden németet foglalkoztat. No és kimondta, amit nem illik kimondani. Hogy szép dolog a testvéri érzület, még szebb a keleti zónára ráköszöntött nagy szabadság, de azért jobb lenne ha a fivérek és nővérek szépen otthon maradnának. És nem is kellene őket ösztönözni, hogy jöjjenek, inkább segiteni a keleti országrészt, hogy legyen vonzó otthon - csak így lehet megakadályozni, hogy a Nyugat a Kelet szinvonalára süllyedjen. Sokan, akik féltik saját jólétüket, állásukat, jövőjüket, magyonis egyetértenek - ezt bizonyítja a szavazatok 54,8 százaléka, amit Lafontaine most megszerzettt.
Az már más kérdés, hogy időközben az események hihetetlenül felgyorsultak. Olyannyira, hogy Lafontaine kampányjelszavai szinte idejétmultak, az egység karnyujtásnyi tóvolságba került, és egyre inkább számolni kell azzal: amikor l99o december 2-án a honpolgárok választani mennek, egy nagy közös törvényhozásra fognak szavazni, s a megválasztott kancellár minden német kancellárja lesz. +++
Szászi Júlia (MTI-PRESS)
1990. február 13., kedd 11:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|