Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetközi politológiai tanácskozás (1. rész)
1990. február 13., kedd - A katonai és a polgári szféra kapcsolatai a demokratikus többpártrendszerben címmel kétnapos nemzetközi politológiai konferenciát tartottak Budapesten a Magyar Külügyi Intézet, valamint a Pentagon legfontosabb kutatóintézeteként számos tartott Rand Corporation szervezésében. A kedden véget ért tanácskozással a Magyar Külügyi Intézet olyan műhelyvita-sorozatot indított útjára, amellyel segíteni kívánja a demokratikus átalakulás, a többpártrendszerre való áttérés elméleti megalapozását. A tanácskozás tapasztalatairól, a magyar nemzetvédelmi doktrína előkészítését szolgáló műhelyviták eddigi eredményeiről a rendezvény házigazdáját, Hardi Pétert, a Magyar Külügyi Intézet igazgatóját kérdezte az MTI munkatársa. A tanácskozásra a magyar politikai pártok szakértői mellett számos neves amerikai katonai szakértő is meghívást kapott, köztük olyan magas beosztású ,,gyakorló,, katonák, mint például George R. Stottser tábornok, az ötödik amerikai hadsereg parancsnoka és Richard O,Lear, a légierő tábornoka. Mi indokolja ezt a felfokozott magyar érdeklődést az amerikai tapasztalatok iránt? - A pártállam leépítése nyomán valóban különösen érdekessé váltak számunkra az Egyesült Államok tapasztalatai, ahol a politikai és a katonai szféra összhangja egy jól működő többpártrendszer keretei között immár több évszázados múltra tekint vissza. Ami a mai magyarországi viszonyokat illeti, az átalakulásokat követően nincs egy világos kerete annak, hogy hol helyezkedik el a társadalomban a katonaság, egyáltalán ki ellenőrzi ezt a szférát. Megszűnt a korábbi pártellenőrzés, de hogy helyette mi jöjjön létre, s miként, az ma még nem világos. E kérdések tisztázása komoly elméleti megalapozást igényel, amit a Magyar Külügyi Intézet a maga eszközeivel, a mostanihoz hasonló tapasztalatcserékkel szeretne szolgálni. - Az amerikai modellről számos érdekes beszámolót hallhattunk. Az amerikai állampolgár alapállását az határozza meg, hogy immár két évszázada minden generáció az általános iskolától kezdve azt tanulja: a polgári szféra uralja a katonát, aki minden esetben a polgári világ eszköze. A főparancsnok mindig az elnök, aki civil ember. Az elnök, s az őt körülvevő civil kabinet határozza meg a nemzetbiztonsági stratégiát, amiben a katonaságnak csak végrehajtó szerep jut. (folyt.köv.) 1990. február 13., kedd 19:24
Vissza »

	Nemzetközi politológiai tanácskozás (2. rész)
- Az éledező magyar parlamentarizmus számára fontos tanulság az is, hogy a törvényhozás - a kongresszus - csak közvetve gyakorolja a honvédelem kontrollját, a közvetlen ellenőrzés a civil, polgári végrehajtó hatalom tiszte. A törvényhozás ilyenformán a végrehajtó hatalom ellenőrzésén keresztül tartja kézben a katonai szférát. - Az amerikai tapasztalatok egy másik érdekes vetülete az emberi jogok érvényesülése a hadseregben. Minden demokratikus társadalomra igaz, hogy a polgári, emberi jogi, alkotmányos keret mindenképpen magasabb rendű, mint a katonai szolgálati, engedelmességi keret. Bár az engedelmességnek és az alárendeltségnek minden hadseregben érvényesülnie kell, ez a demokratikus berendezkedésű államokban nem csorbítja a katonák állampolgári jogait. Ennek egyik érdekes garanciája az a panasztevő ,,forró drót,,, amelyen keresztül minden katona továbbíthatja kifogásait egy fellebbviteli fórumhoz. Fontos az is, hogy a bármely katonai függelem-, fegyelemsértési ügyekben összeülő fellebbviteli bíróság kizárólag csak polgári személyekből áll, akik szigorúan a polgári jog alapján döntenek. Az utóbbi hónapokban Magyarországon érzékeny problémává vált a katonák politizálása, részvétele a különféle pártok tevékenységében, illetőleg a pártok tevékenysége a laktanyák falain belül. Bár e kérdések rendezésére jogszabályok születtek, az amerikai gyakorlat ismerete itt is hasznos lehet. Miről számoltak be az Egyesült Államokból érkezett kollégák? - A probléma lényege, hogy a katonai szféra nem szakadhat el a civil szférától, sőt éppen annak ellenőrzése alatt kell állnia. A kérdés csak az, hogy a közvetlen politizálás megjelenhet-e a katonaságban, vagy sem. Különösen a többpártrendszer keretei között nagyon fontos bizonyos garanciákat adni arra, hogy a hadsereg ne válhasson a politizálás színterévé. Az Egyesült Államokban tartozhatnak ugyan valamely párthoz a katonák - bár a párthoz való tartozás fogalma erősen eltér az Európában megszokottól -, de aktívan nem politizálhatnak. Nem vállalhatnak semmilyen politikai funkciót, s a hadsereg sem nyújthat semmiféle színteret a politikai tevékenységhez. Ami az amerikai tapasztalatokból Magyarország számára a legfontosabb: nem az az érdekes, hogy valakinek lehet-e pártelkötelezettsége, hanem az, hogy elkötelezettsége semmilyen szempontból ne befolyásolja katonai karrierjét, a katonai posztok betöltését. (folyt.köv.) 1990. február 13., kedd 19:25
Vissza »

	Nemzetközi politológiai tanácskozás (3. rész)
A főbb témakörök között szerepelt a nemzetvédelmi doktrina meghatározásának problémája. A pártállam lebontásával ez a kérdés is új dimenziót kapott, a doktrina kimunkálása ugyanakkor számos ponton kapcsolódik a nemzetközi viszonyok alakulásához. Egyáltalán milyen mértékig szuverén Magyarország védelmi doktrinájának kialakításában? - A nemzeti doktrina megfogalmazásakor - még egy szövetségi rendszerhez tartozó állam esetében is - mindig a nemzeti érdekekből kell kiindulni. Elsődleges tehát a nemzeti érdekeken alapuló doktrina kimunkálása. Ha az úgy fogalmazódik meg, hogy a nemzetnek érdeke a szövetséghez való kapcsolódás, akkor a nemzeti védelmi doktrina részeként kell körvonalazni azt is, hogy ez milyen kötelezettségekkel jár. Magyarországnak eddig nem is volt önálló védelmi doktrinája, hiszen egyszerűen csak adaptálnia kellett a szovjet elképzeléseket. Ilyenformán a Varsói Szerződés nem is volt igazi szövetségi rendszer; a VSZ-ben a Szovjetunió monopolista hatalmának dominanciája érvényesült. Ez a rendszer a nemzeti szuverenitás valódi érvényesítését is lehetetlenné tette. Ez a keret azonban mára összeomlott. A demokratizálódási folyamat nyomán a nemzeti szuverenitás visszanyerése került napirendre. Magyarország a választások után az első igazi kísérletet teszi arra, hogy egy valóban önálló nemzeti doktrinát fogalmazzon meg a maga számára. A magyar nemzeti doktrina meghatározásakor mindenképpen vázolni kellene Európa fejlődésének főbb folyamatait. Ez azonban a viharos gyorsaságú változások miatt korántsem egyszerű feladat. Ön szerint, a politológus szemszögéből nézve milyen lesz az új európai egyensúly kialakulásának forgatókönyve? - Én úgy látom, hogy a német újraegyesítéssel kiesik a Varsói Szerződés egyik fő pillére. Emellett azzal, hogy Magyarországról és Csehszlovákiából valamennyi szovjet katonai egységet kivonnak, megszűnik például az úgynevezett egyesített légvédelmi rendszer, ami az integrált katonai rendszer egyik fontos összetartó eleme volt. Ha ezeket a fejleményeket összekötjük a nemzeti szuverenitás visszanyerésével, akkor nem látok - de facto - létalapot arra, hogy a Varsói Szerződés fennmaradjon. Esetleg valamilyen más formájú, kölcsönös érdekeken alapuló szövetség lép a VSZ helyébe? (folyt.köv.) 1990. február 13., kedd 19:29
Vissza »

	Nemzetközi politológiai tanácskozás (4. rész)
- E kérdés kapcsán tisztában kell lennünk azzal, hogy a Szovjetunió katonai arzenáljánál, nukleáris erejénél fogva - függetlenül a gorbacsovi peresztrojka intencióitól - potenciális fenyegetést jelent a Nyugat számára. Magyarország viszont mindenáron a Nyugathoz szeretne felzárkózni, társulni szeretne, majd később integrálódni. Ez azt jelenti: Magyarországnak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy szervezett formában kapcsolatba hozza magát azzal a fenyegetéssel, amelyet a Szovjetunió katonai ereje jelent. Egy szövetség viszont - akár akarjuk, akár nem - azt jelenti, hogy Magyarország azonosítja magát ezzel a fenyegetéssel, s egy esetleges viszontválaszban a Nyugat célpontjává válik. Ezt mindenképpen el kell kerülnünk. Ezért nem látom értelmét egy olyan szövetségi rendszer újraélesztésének, létrehozásának, amelynek a Szovjetunió valamilyen módon tagja. Ugyanakkor hangsúlyozom: Magyarországnak feltétlen érdeke, hogy jószomszédi kapcsolatokat ápoljon a Szovjetunióval, s elkerülje, hogy esetleg éppen a Szovjetunióban keletkezzen fenyegetettségi érzés. Ez viszont nem egy katonai szerződéssel vagy szervezett rendszerrel lehetséges, hanem teljesen új típusú kétoldalú megállapodásokkal, illetve az eddigi, helsinki típusú rendszeren túlmenő össz-európai biztonsági rendszer kidolgozásával. (MTI) 1990. február 13., kedd 19:30
Vissza »