|
|
 |
|
 |
A Czinege-ügy tanulságai
|
------------------------
München, 1990. február 13. (SZER, Magyar híradó) - A magyar
hadsereg - annak a szerepnek köszönhetően, amelyet az elmúlt
évtizedekben játszott - elvesztette a társadalmi bizalmát. A
legsúlyosabb csapást azonban a nemrég kirobbant és mindmáig
lezáratlan Czinege-ügy mérte rá. Czinege Lajos egyébként tegnap is
felbukkant a Parlamentben, a vizsgálóbizottság előtt, de csak azért,
hogy kereken visszautasítsa az őt ért vádakat. Az ügy nyúlik, mint a
rétestészta, Czinege pedig tehetségtelen katonatisztből és botrányos
politikusból szép lassan jelenséggé növi ki magát. - Ezzel
foglalkozik Kasza László kommentárja:
- Igaza van Czinege Lajosnak, amikor azt mondja: más is csinált
disznóságot, nemcsak őt terheli egyedül a felelősség azért, hogy
ebek harmincadjára került az ország. És feltételezem, hogy Marosán
György jellemzése is helyes, amikor kijelenti: Czinege nem született
korruptnak - a rendszer tette azzá.
Az az ember, aki negyedszázadon át az ország első számú katonája
volt, annak a Kádár-rendszernek, létező szocializmusnak - nevezzük,
ahogy akarjuk - terméke, amelyben élt. Olyan volt, mint ez a
rendszer: lelkiismeretlen, gátlástalan, korrupt, de ugyanakkor
műveletlen, primitív.
A dolgot ezzel be is fejezhetnénk. Szót nem kellene vesztegetni
a honvédelmi vizsgálóbizottság tegnapi ülésén történtekre, hiszen
amit Czinege Lajos képvisel, az a múlt, amelyből ki akarunk
kecmeregni, amelyre fátylat akarunk borítani. De már e
vizsgálóbizottság létezésének puszta ténye a hogyant is mutatja:
azt, hogy miként akarjuk, tudjuk lezárni azt a 40 évet, amely
történelmünk legsötétebb korszakainak egyike. És ha ezt vizsgáljuk,
akkor igenis érdemes odafigyelni, mennyire sikerült az egész
társadalom életét szabályozó korlátok közé szorítani azt az embert,
aki korábban megengedhette magának, hogy rá semmilyen törvény ne
vonatkozzék. (folyt.)
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 1. folyt.
|
Megtudjuk, hogy Czinge Lajos 1987 decemberéig aktív katona volt.
Ez meglepte a vizsgálóbizottság tagjait, hiszen 1984 és 1987 között
miniszterelnök-helyettes is volt Czinege, és ez a két státusz
összeegyeztethetetlen. De vigyázat
Ne kezdjük a múlt disznóságait
turkálni
Azt nézzünk inkább, mi van ma
Nos, ma az van, hogy Czinege Lajos még mindig a honvédelmi
miniszter mindenkori szolgálati villájában lakik. Hogyan - kérdezi a
vizsgálóbizottság elnöke, dr. Raffay Ernő -, hiszen már 1984 óta nem
honvédelmi miniszter? A válasz: bérleti szerződés alapján,
jogfolytonosan.
Itt azonban álljunk meg. Ez ugyanis már a ma. És két lehetőség
van. Az egyik az, hogy Czinege hazudik, azaz nincs bérleti
szerződése. Ez esetben érthetetlen, hogy még mindig nem
kényszerítették a villa elhagyására. A másik lehetőség, hogy valóban
van bérleti szerződés. Ha ez igaz, akkor a Honvédelmi Minisztérium
ezt jogtalanul kötötte meg Czinegével, hiszen 1971-ben hoztak egy
politikai bizottsági határozatot, amely szerint a miniszter
szolgálati villájává nyilvánították az épületet, amelyben tehát
Czinege 6 éve jogtalanul lakik. Ez a tényállás legkevesebb egy éve
ismert, az ügyben mégsem történt semmi.
Semmi? Hát azért valami történt: felszólították a volt
minisztert, hogy költözzék ki. Válasza: keressenek neki lakást. A
diplomáciai testületet ellátó igazgatóság vette ekkor kezébe az
ügyet. Már minthogy ismét. Ez ugyanis megint a ma.
Normális jogérzékkel ellátott állampolgár nem fogja belátni,
hogy ez volt miniszter miért vehet ígénybe még mindig
közszolgáltatást. Másoknak talán keres cserelakást nyugdíjaztatásuk
után a szépnevű igazgatóság? (folyt.)
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 2. folyt.
|
De nem kell háborogni, mert a szolgáltatás úgyis eredménytelen
maradt: Czinegének a felajánlott 19 lakásból egyik sem felelt meg.
Tegnap már nem is tartott rá ígényt. Azt mondta, kiköltözik
leányfalusi villájába, ha megfizetik neki azt a 3 millió forintot,
amit beépíttetett szolgálati villájába.
Itt feltették neki a kérdést, hogy honnan vett 3 millió
forintot, amikor egész minisztersége alatt a bevétele legfeljebb 4
millió lehetett összesen, és közben - saját bevallása szerint - 20
milliót kifizetett a leányfalusi házáért is.
A választ ne várjuk, mert a múlthoz tartozik, nem a mi dolgunk.
De a kérdések feltevése igen. Ezért: hihet az állampolgár abban,
hogy folyik a régi bűnök felszámolása, ha látja, hogy érdemben semmi
nem történik? Nem azoknak adnak igazat a történtek, akik állítják:
csak a duma nagy, s közben minden marad a régiben? +++
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|