|
|
|
|
A Czinege-ügy tanulságai
|
------------------------
München, 1990. február 13. (SZER, Magyar híradó) - A magyar hadsereg - annak a szerepnek köszönhetően, amelyet az elmúlt évtizedekben játszott - elvesztette a társadalmi bizalmát. A legsúlyosabb csapást azonban a nemrég kirobbant és mindmáig lezáratlan Czinege-ügy mérte rá. Czinege Lajos egyébként tegnap is felbukkant a Parlamentben, a vizsgálóbizottság előtt, de csak azért, hogy kereken visszautasítsa az őt ért vádakat. Az ügy nyúlik, mint a rétestészta, Czinege pedig tehetségtelen katonatisztből és botrányos politikusból szép lassan jelenséggé növi ki magát. - Ezzel foglalkozik Kasza László kommentárja:
- Igaza van Czinege Lajosnak, amikor azt mondja: más is csinált disznóságot, nemcsak őt terheli egyedül a felelősség azért, hogy ebek harmincadjára került az ország. És feltételezem, hogy Marosán György jellemzése is helyes, amikor kijelenti: Czinege nem született korruptnak - a rendszer tette azzá.
Az az ember, aki negyedszázadon át az ország első számú katonája volt, annak a Kádár-rendszernek, létező szocializmusnak - nevezzük, ahogy akarjuk - terméke, amelyben élt. Olyan volt, mint ez a rendszer: lelkiismeretlen, gátlástalan, korrupt, de ugyanakkor műveletlen, primitív.
A dolgot ezzel be is fejezhetnénk. Szót nem kellene vesztegetni a honvédelmi vizsgálóbizottság tegnapi ülésén történtekre, hiszen amit Czinege Lajos képvisel, az a múlt, amelyből ki akarunk kecmeregni, amelyre fátylat akarunk borítani. De már e vizsgálóbizottság létezésének puszta ténye a hogyant is mutatja: azt, hogy miként akarjuk, tudjuk lezárni azt a 40 évet, amely történelmünk legsötétebb korszakainak egyike. És ha ezt vizsgáljuk, akkor igenis érdemes odafigyelni, mennyire sikerült az egész társadalom életét szabályozó korlátok közé szorítani azt az embert, aki korábban megengedhette magának, hogy rá semmilyen törvény ne vonatkozzék. (folyt.)
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 1. folyt.
|
Megtudjuk, hogy Czinge Lajos 1987 decemberéig aktív katona volt. Ez meglepte a vizsgálóbizottság tagjait, hiszen 1984 és 1987 között miniszterelnök-helyettes is volt Czinege, és ez a két státusz összeegyeztethetetlen. De vigyázat Ne kezdjük a múlt disznóságait turkálni Azt nézzünk inkább, mi van ma
Nos, ma az van, hogy Czinege Lajos még mindig a honvédelmi miniszter mindenkori szolgálati villájában lakik. Hogyan - kérdezi a vizsgálóbizottság elnöke, dr. Raffay Ernő -, hiszen már 1984 óta nem honvédelmi miniszter? A válasz: bérleti szerződés alapján, jogfolytonosan.
Itt azonban álljunk meg. Ez ugyanis már a ma. És két lehetőség van. Az egyik az, hogy Czinege hazudik, azaz nincs bérleti szerződése. Ez esetben érthetetlen, hogy még mindig nem kényszerítették a villa elhagyására. A másik lehetőség, hogy valóban van bérleti szerződés. Ha ez igaz, akkor a Honvédelmi Minisztérium ezt jogtalanul kötötte meg Czinegével, hiszen 1971-ben hoztak egy politikai bizottsági határozatot, amely szerint a miniszter szolgálati villájává nyilvánították az épületet, amelyben tehát Czinege 6 éve jogtalanul lakik. Ez a tényállás legkevesebb egy éve ismert, az ügyben mégsem történt semmi.
Semmi? Hát azért valami történt: felszólították a volt minisztert, hogy költözzék ki. Válasza: keressenek neki lakást. A diplomáciai testületet ellátó igazgatóság vette ekkor kezébe az ügyet. Már minthogy ismét. Ez ugyanis megint a ma.
Normális jogérzékkel ellátott állampolgár nem fogja belátni, hogy ez volt miniszter miért vehet ígénybe még mindig közszolgáltatást. Másoknak talán keres cserelakást nyugdíjaztatásuk után a szépnevű igazgatóság? (folyt.)
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 2. folyt.
|
De nem kell háborogni, mert a szolgáltatás úgyis eredménytelen maradt: Czinegének a felajánlott 19 lakásból egyik sem felelt meg. Tegnap már nem is tartott rá ígényt. Azt mondta, kiköltözik leányfalusi villájába, ha megfizetik neki azt a 3 millió forintot, amit beépíttetett szolgálati villájába.
Itt feltették neki a kérdést, hogy honnan vett 3 millió forintot, amikor egész minisztersége alatt a bevétele legfeljebb 4 millió lehetett összesen, és közben - saját bevallása szerint - 20 milliót kifizetett a leányfalusi házáért is.
A választ ne várjuk, mert a múlthoz tartozik, nem a mi dolgunk. De a kérdések feltevése igen. Ezért: hihet az állampolgár abban, hogy folyik a régi bűnök felszámolása, ha látja, hogy érdemben semmi nem történik? Nem azoknak adnak igazat a történtek, akik állítják: csak a duma nagy, s közben minden marad a régiben? +++
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|