|
|
 |
|
 |
A Czinege-ügy tanulságai
|
------------------------
München, 1990. február 13. (SZER, Magyar híradó) - A magyar
hadsereg - annak a szerepnek köszönhetően, amelyet az elmúlt
évtizedekben játszott - elvesztette a társadalmi bizalmát. A
legsúlyosabb csapást azonban a nemrég kirobbant és mindmáig
lezáratlan Czinege-ügy mérte rá. Czinege Lajos egyébként tegnap is
felbukkant a Parlamentben, a vizsgálóbizottság előtt, de csak azért,
hogy kereken visszautasítsa az őt ért vádakat. Az ügy nyúlik, mint a
rétestészta, Czinege pedig tehetségtelen katonatisztből és botrányos
politikusból szép lassan jelenséggé növi ki magát. - Ezzel
foglalkozik Kasza László kommentárja:
- Igaza van Czinege Lajosnak, amikor azt mondja: más is csinált
disznóságot, nemcsak őt terheli egyedül a felelősség azért, hogy
ebek harmincadjára került az ország. És feltételezem, hogy Marosán
György jellemzése is helyes, amikor kijelenti: Czinege nem született
korruptnak - a rendszer tette azzá.
Az az ember, aki negyedszázadon át az ország első számú katonája
volt, annak a Kádár-rendszernek, létező szocializmusnak - nevezzük,
ahogy akarjuk - terméke, amelyben élt. Olyan volt, mint ez a
rendszer: lelkiismeretlen, gátlástalan, korrupt, de ugyanakkor
műveletlen, primitív.
A dolgot ezzel be is fejezhetnénk. Szót nem kellene vesztegetni
a honvédelmi vizsgálóbizottság tegnapi ülésén történtekre, hiszen
amit Czinege Lajos képvisel, az a múlt, amelyből ki akarunk
kecmeregni, amelyre fátylat akarunk borítani. De már e
vizsgálóbizottság létezésének puszta ténye a hogyant is mutatja:
azt, hogy miként akarjuk, tudjuk lezárni azt a 40 évet, amely
történelmünk legsötétebb korszakainak egyike. És ha ezt vizsgáljuk,
akkor igenis érdemes odafigyelni, mennyire sikerült az egész
társadalom életét szabályozó korlátok közé szorítani azt az embert,
aki korábban megengedhette magának, hogy rá semmilyen törvény ne
vonatkozzék. (folyt.)
1990. február 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|