Rendszerváltás és az MTI

	Bonn és Varsó - Idegesség és kételyek (1.rész)
Varsó, 1989. november 8. szerda (MTI-Panoráma) - Feszült, ideges légkör, nem titkolt kételyek jellemezték Varsóban a bonni kancellár lengyelországi látogatásának kezdetét megelőző órákat. Az utolsó percekig tartottak a két kormányfő megbizottai között az előkészítő megbeszélések, amelyek még a Rakowski-kormány idején kezdődtek, majd a Mazowiecki-kormány hatalomra jutása után felgyorsultak. Nem kedvezett a légkörnek a Kohl programja körül kibontakozott huza-vona (a kancellár végül is lemondott a Szent Anna hegyi templom német nyelvű miséjén való részvételről), s az sem, hogy az NSZK varsói nagykövetét alig néhány nappal a látogatás előtt leváltották, eddig pontosan nem tisztázott okok miatt. Az új nagykövet alig két nappal a látogatás előtt adta át megbízó levelét Jaruzelski köztársasági elnöknek. Az NDK-ban kialakult helyzet Bonnt és Varsót egyaránt váratlanul érte, és bonyolultabbá tette a lengyel-német megbékélés első nagy fontosságú aktusának minősülő látogatás előkészítését. Három telefonbeszélgetés is szükségessé vált Kohl és Mazowiecki között. A varsói kételyek azonban nem a mostani látogatás várható eredményeivel kapcsolatosak, hanem a lengyel-német viszony távlataival, mindenekelőtt a német újraegyesítés szinte elemi erővel napirendre került kérdésével. Az új lengyel kormány ebben a tekintetben váratlan fordulatot hajtott végre: a német újraegyesítést a németek belső ügyének minősítve leszögezte, hogy az egyesítésnek békét és az európai határok biztonságát is jelentenie kell. Adam Michnik képviselő a Szolidaritás lapja - a Gazeta Wyborcza - hasábjain így fogalmazott: ,,A sztálinista rend maradványainak görcsös támogatása az NDK-ban - Németország megosztottsága alapjának megőrzéseként - nem szolgálja Lengyelország nemzeti érdekeit.,, Az új lengyel kormány álláspontja a német egyesülés kérdésében igen pozitív fogadtatásra talált Bonnban, s a viszonzás az NSZK részéről minden eddiginél eltökéltebb és jelentősebb gazdasági támogatásban fog valószinűleg testet ölteni. Varsó a legtöbbet immár nyilvánvalóan Bonntól várhatja, azaz Párizs, London és Washington, a régi hagyományoknak megfelelően, csak a második vagy a harmadik hegedűs szerepét vállalhatja Kelet-Európa eme neuralgikus térségében. (folyt.) 1989. november 9., csütörtök 15:14
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bonn és Varsó - Idegesség és kételyek (2.rész)
De éppen ezzel függnek össze szorosan a lengyel kételyek és a varsói feszültség. A keserű történelmi tapasztalatok fényében vajon hosszú távon, akár az egységes ,,európai házon,, belül is, nem túl veszélyes-e a lengyelországi német befolyás ilyen mértékű növekedése? - teszik fel a kérdést Varsóban. S nagyon szeretnék, ha a választ nem Bonnban vagy Varsoban, hanem összeurópai szinten fogalmaznák meg, a négy nagyhatalom részvételével. Míg a német egyesítés kérdésére Varsó talán valóban túl gyorsan válaszolt, addig más, a német-lengyel viszonyt befolyásoló ügyben, így a német nemzeti kisebbség kérdésében igen komoly késéssel nyilatkozott meg. Ismét Michnik cikkéből: ,,A demokratizációs folyamat keretében a lengyel állampolgárok valamennyi csoportjának biztosítani kell a lehetőséget vallási, kulturális és nemzeti igényeik kielégítéséhez.,, És e kérdésben is kétely merül fel: ,,A német nemzeti kisebbség kérdése nem lehet a két ország kormánya közötti alku tárgya, még kevésbé a nyomás eszköze a lengyel kormányra.,, Michnik arra figyelmeztet, hogy megbékélés ide, megbékélés oda, a két ország ,,sovinisztái,, nyilvánvalóan tovább fogják szítani a német-lengyel gyűlöletet. Kohl kancellár mostani lengyelországi látogatása minden bizonnyal eredményes lesz; az aláírásra kerülő közös közlemény szinte mindent tartalmazni fog, amit a felek ma elérni szeretnének. Varsó nem csak újabb ígéreteket kap majd az ország gazdasági és politikai reformjainak támogatását illetően, hanem új hiteleket (2 milliárd márkáról beszélnek) és hitelgaranciákat is. Mintegy egymilliárdnyi tartozását elengedi a Szövetségi Köztársaság, más tartozásokat zlotyra számolnak át, és Lengyelországban használnak fel környezetvédelmi és infrastrukturális vagy mezőgazdasági fejlesztések céljaira. A számos kormányközi megállapodás között lesz olyan, amely a beruházások támogatására és kölcsönös védelmére vonatkozik. A közös közleményben az NSZK az 1970-es lengyel-NSZK szerződésre és a Helsinki Záróokmányra hivatkozva ünnepélyesen és sokadszor meg fogja erősíteni, hogy nem támaszt területi követeléseket Lengyelországgal szemben. (folyt.) 1989. november 9., csütörtök 15:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bonn és Varsó - Idegesség és kételyek (3.rész)
A kancellár büszkén térhet majd haza, hiszen megállapodás születik arról, hogy majdnem valamennyi korlátozást felszámolnak azok esetében, ,,akik a német nyelvet és a német kultúrát akarják ápolni Lengyelországban,,. A német nemzeti kisebbség, a lengyel társasági törvény betartásával, saját szervezeteket alapíthat, amelyek kapcsolatot tarthatnak az NSZK-val; kibővítik a német nyelv oktatását a lengyel iskolákban, s ehhez támogatást is elfogdnak az NSZK-tól; nem korlátozzák a német nyelvű istentiszteleteket s a lengyel fél hozzájárul az európai történelmi emlékek és emlékhelyek, azaz a német emlékhelyek restaurálásához, ápolásához, a német katonai sírok látogatásához, ápolásához. Bonn információs és kulturális központot nyithat Varsóban; ennek vidéki részlegei is lehetnek (nyilván a német lakta területeken), és a két ország - Varsón, illetve Bonnon kívül - újabb főkonzulátusokat létesít. Nyitás kezdődik tehát Lengyelország és az NSZK közötti kapcsolatokban, és ez az út a tényleges megbékéléshez is elvezethet. A végeredmény azonban nem csak Bonnon és Varsón múlik, hanem azon is, hogy felépül-e, és milyen rombolás árán, az ,,európai ház,, amelynek leendő lakóit ma még bizalmatlanságból épült falak választják el egymástól.+++ Zsebesi Zsolt (Varsó), MTI-Panoráma 1989. november 9., csütörtök 15:19
Vissza »