|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pártközi Egyeztető Bizottság felhívása a szerkesztőségekhez
"A pártközi egyeztető bizottság nem tudja elfogadni azt a tényt,
hogy egyes színészek és közéleti személyiségek televízióban való
szakmai szereplését a választási kampányban való részvételük miatt
korlátozzák. Ugyanakkor érvényesnek tartjuk erre vonatkozóan a
pártok által elfogadott Etikai Kódex ajánlásait."
BBC, Panoráma:
A magyarországi privatizálásról
"A múlt héten
Londonban járt Martonyi János, a magyar privatizálás felelős
megbízottja. A magyarországi változásoknak ez a területe
meglehetősen érdekli az angol közvéleményt, hiszen a privatizálás
újkori formájában angol találmánynak tekinthető. Így hosszabb cikk
jelent meg róla az Independent című lap mai számában: a lap fiatal
gazdasági szerkesztőjének, Peter Tordainak az írása. Ezt ismerteti
most munkatársunk, Radnóti Zoltán:
- Halkszavú, de nagyon jó benyomást keltő ügyvéd Martonyi János,
akinek feladata a magyar gazdaság eladása, és aki életet lehelt a
magyar gazdasági feladatok legellentmondásosabb kérdésébe, a
privatizálásba - kezdi a cikk, majd így folytatja:
- A privatizálás folyamata előrehaladottabb Magyarországon, mint
másutt, és a privatizálási biztos által javasolt megoldások
úttörő-példát jelentenek a többi kelet-európai országnak.
Martonyi tervezte meg a folyamat nagy részét. Hivatala az
Országház épületével szemben van. Kis iroda, mert minimumra akarja
redukálni a bürokráciát. "
|
|
|
|
|
|
|
A válságról
|
-----------
München, 1990. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Ma reggel telefonra ébredtem: fiam egyik osztálytársának anyja telefonált sírva, hogy a leánya negyed magával várakozik Szentendrén a blokád feloldására. A pénzük elfogyott, magyarul nem tudnak, nem engedik hazautazni őket -, pánik. Hát ez az a vendégszeretet a demokratikus Magyarországon, amelyről Ön olyan sokat és lelkesen beszélt nekünk Kasza úr? Túszként kezelik a gyerekeinket? - kérdezte az aggódó anya.
Aztán, ha már felkeltem, ránéztem a lábtörlőre dobott hétvégi Süddeutsche Zeitungra; a címoldalon a lezárt Lánchíd, belül helyzetleírás, amelyből kikövetkeztethető a tanács: a németek ne látogassák egyelőre legkedveltebb kelet-európai turista célpontjukat, Magyarországot. Bizonytalan a helyzet, még nagyon fiatal a demokrácia.
Arról már itt a szerkesztőségben értesültem, hogy nyugati kormányok szólítják fel - hol nyilvánosan, hol diplomáciai úton - a magyart: biztosítsa állampolgáraik hazautazási lehetőségeit. Arról is tudunk, hogy haza igyekvő külföldieket tettlegesen bántalmaaztak a blokád fenntartói.
Rögzítsük először: kockán külföldi hírnevünk, veszélyben az irányunkban eddig mindenütt megnyilvánuló rokonszenv. Persze, azonnal és egylélegzetre tegyük hozzá: ez nem jelentheti, hogy sommásan el kell ítélni a szállítási dolgozók akcióját. Nem kell taxisofőrnek lenni ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a benzin árának 70-75 százalékos felemelése egy kisvállalkozó számára, aki családjával együtt él ebből: az autóból, amelyért éveken át dolgoztak. Még csak azt, hogy esetleg szakmát kell változtatni ha nem bírja a megterhelést -, hogy tiltakozik, kiútat, megoldást keres? - Természetes.
Akár törvénytelen blokáddal? Nem helyeslem - de megértem. Mindig csak másodszor érthető az áremelésben legjobban érintettek: a szállítási vállalkozók elkeseredése.
Akkor tehát a kormány hibás, amely felemelte a benzinárakat? Korántsem. Sőt: ez volt az egyedüli megoldás. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|