Rendszerváltás és az MTI

	Japán választások (1.rész)
1990. február 12. (MTI-Press) - A hála, amint az oly sokszor tapasztalható kis hazánkon belül és kívül egyaránt, bizony nem politikai kategória. Ha az események fordulata, az érdekek változása úgy hozza, sokszor a legváratlanabb módon fordíthat hátat egy-egy párt vagy ország valamelyik - egész addig megkülönböztetett poszton szereplő - vezetőjének. Bármennyire furcsának tűnjön is, jónéhány szakértő hasonló forgatókönyvet lát megvalósulni rövidesen a távol-keleti szigetországban, ahol február 18-ikán járulnak urnákhoz a szavazópolgárok, hogy megújítsák a tokiói törvényhozás tagjait. A legszorosabb voksolás (alcím) Kaifu Tosiki miniszterelnök tavaly augusztus, tehát alig fél éve áll az állam, s egyben a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) élén. Ez alatt átfogó reformokat természetesen nem vezethetett be, de a közvélemény-kutatások szerint mégis sokban hozzájárult a párt bizony alaposan megrendült tekintélyének helyreállításához. Emlékezetes, hogy a hírhedt Recruit-féle megvesztegetési botrány, Uno kormányfő gésa-ügyei mennyire szétzilálták az 1955 óta egyfolytában hatalmon lévő, s gazdasági bizonyítványára persze joggal büszke párt sorait. Ebben a helyzetben vette át a kormányrudat Kaifu, aki a botrányok hullámverésétől nem érintve, s egyben egy ifjabb nemzedéket képviselve, nem kevés alkalmazkodókészséggel és kommpromisszum-kikovácsolási képességgel kezdett feladatához. Mégis, a Tokió-szerte terjengő pletykák szerint helyzete most meglehetősen meggyengült. Jósolni ugyan nehéz lenne, mivel az ellenzék előretörése miatt a mostani választás talán a legszorosabb lesz a japán történelemben, s - legalábbis matematikailag - még az LDP kisebbségbe szorulása sem zárható ki. Ha ez bekövetkezik, akkor nyilvánvaló, hogy Kaifu pozíciója alapjaiban rendül meg. Néhány vezető társa elképzelhetőnek tart koalíciós megoldást más, középutas polgári pártokkal, ám a többség nem biztos, hogy ezt helyeselné, ő maga pedig biztos, hogy lemondana - helyezte kilátásba. Ám furcsa módon posztja még akkor sem látszik sziklaszilárdnak, ha a liberális demokraták (s ennek az esélye azért sokkal nagyobb) változatlanul megőrzik hatalmi állásaikat. Ez esetben ugyanis - vélik a kulisszák mögötti kötélhúzást is élénk figyelemmel kísérő szakértők - megnő annak veszélye, hogy az LDP ,,nagy öregjei,, ismét elérkezettnek látják majd az időt a kormányrúd visszavételére. (folyt.) 1990. február 12., hétfő 16:12
Vissza »

	Japán választások (2. rész)
Megvan persze az egyes számú jelölt is, Abe Sintaro egykori külügyminiszter személyében, aki épp most januárban (mellesleg Kaifu európai körútjával időben egybeesve) tett látogatást Moszkvában, találkozva Mihail Gorbacsovval. Ha a voksok kedvezők lesznek az LDP számára, az azt jelentené, hogy a szavazók ,,megbocsátották,, a Recruit-ügyet, vagy visszariadnak az ellenzéki erők, mindenekelőtt a Doi asszony vezette szocialisták kétségtelenül kipróbálatlan alternatíváitól, vélhetik egyes LDP-pártkorifeusok, így Kaifu további ténykedésére sem lenne múlhatatlan szükség. Ez a forgatókönyv persze szinte minden pontján bizonytalan. Száz százalékig elvégre aligha látható előre, milyen hatással jár az LDP-ellenes csoportok sok hónapos, heves támadássorozata, a tavaly bevezetett, s napjainkig is legfontosabb kampánytémának bizonyult általános fogyasztási adó (ez a valamennyi árucikkre és szolgáltatásra kivetett 3 százalékos ,,japán ÁFA,, a háziasszonyok tömegét fordította egycsapásra szembe a kormányzattal), vagy például hogyan alakul az LDP támogatása a városokon kívül. A parasztság körében, márpedig ők jelentették a kormánypárt hagyományos bázisát, a rizsbehozatal eddigi tilalmának feloldása keltett érthető izgalmat. A tokiói illetékesek beadják a derekukat a washingtoni követelések előtt - hangzik bírálatuk, s a felhorgadt indulatokat a választókerületük sajátosságait szem előtt tartó képviselők és képviselőjelöltek sem tekinthetik elhanyagolhatónak. Viszont a világkereskedelem egészében liberalizálást szorogalmazó japán illetékesek számára sem védhető a végtelenségig a saját piacuk óvására felhúzott néhány maradék tilalmi fal. Akad tehát bizonytalansági tényező. Az urnáknál fog csak eldőlni, kifulladt-e a ,,Madonna-kampány,,, vagyis a nők politikai öntudatának érezhető növekedése; sikerül-e valamelyes egységbe kovácsolni az egymás között is számos ponton ütköző ellenzéki pártokat és így tovább. Az előjelek nem igazán kedvezőek számukra, bár a Szocialista Párt jelentős előretörését senki nem kétli. Az a tény azonban, hogy több hónapos egyeztetés és egyezkedés ellenére sem sikerült közös platformot kialakítani a többi kisebb párttal, arra utal, hogy esetleges győzelmük bizonytalan korszakot, a koalíciós kormányzás Japánban gyakorlatilag ismeretlen periódusát nyitná meg. Ez viszont aggodalmat kelt, s a szavazókat a folyamatosságot, a sikereket aláhúzó LDP mellé állíthatja. Kérdés, elég lesz-e ez az áhított parlamenti többséghez, s ha igen, csakugyan Kaifu vezetheti-e tovább a tokiói kabinetet? Vagy netán, amiként az Othellóból kiemelt idézet mondja, "a mór megtette kötelességét, a mór mehet?"+++ 1990. február 12., hétfő 16:15
Vissza »