Rendszerváltás és az MTI

	Japán választások (2. rész)
Megvan persze az egyes számú jelölt is, Abe Sintaro egykori külügyminiszter személyében, aki épp most januárban (mellesleg Kaifu európai körútjával időben egybeesve) tett látogatást Moszkvában, találkozva Mihail Gorbacsovval. Ha a voksok kedvezők lesznek az LDP számára, az azt jelentené, hogy a szavazók ,,megbocsátották,, a Recruit-ügyet, vagy visszariadnak az ellenzéki erők, mindenekelőtt a Doi asszony vezette szocialisták kétségtelenül kipróbálatlan alternatíváitól, vélhetik egyes LDP-pártkorifeusok, így Kaifu további ténykedésére sem lenne múlhatatlan szükség. Ez a forgatókönyv persze szinte minden pontján bizonytalan. Száz százalékig elvégre aligha látható előre, milyen hatással jár az LDP-ellenes csoportok sok hónapos, heves támadássorozata, a tavaly bevezetett, s napjainkig is legfontosabb kampánytémának bizonyult általános fogyasztási adó (ez a valamennyi árucikkre és szolgáltatásra kivetett 3 százalékos ,,japán ÁFA,, a háziasszonyok tömegét fordította egycsapásra szembe a kormányzattal), vagy például hogyan alakul az LDP támogatása a városokon kívül. A parasztság körében, márpedig ők jelentették a kormánypárt hagyományos bázisát, a rizsbehozatal eddigi tilalmának feloldása keltett érthető izgalmat. A tokiói illetékesek beadják a derekukat a washingtoni követelések előtt - hangzik bírálatuk, s a felhorgadt indulatokat a választókerületük sajátosságait szem előtt tartó képviselők és képviselőjelöltek sem tekinthetik elhanyagolhatónak. Viszont a világkereskedelem egészében liberalizálást szorogalmazó japán illetékesek számára sem védhető a végtelenségig a saját piacuk óvására felhúzott néhány maradék tilalmi fal. Akad tehát bizonytalansági tényező. Az urnáknál fog csak eldőlni, kifulladt-e a ,,Madonna-kampány,,, vagyis a nők politikai öntudatának érezhető növekedése; sikerül-e valamelyes egységbe kovácsolni az egymás között is számos ponton ütköző ellenzéki pártokat és így tovább. Az előjelek nem igazán kedvezőek számukra, bár a Szocialista Párt jelentős előretörését senki nem kétli. Az a tény azonban, hogy több hónapos egyeztetés és egyezkedés ellenére sem sikerült közös platformot kialakítani a többi kisebb párttal, arra utal, hogy esetleges győzelmük bizonytalan korszakot, a koalíciós kormányzás Japánban gyakorlatilag ismeretlen periódusát nyitná meg. Ez viszont aggodalmat kelt, s a szavazókat a folyamatosságot, a sikereket aláhúzó LDP mellé állíthatja. Kérdés, elég lesz-e ez az áhított parlamenti többséghez, s ha igen, csakugyan Kaifu vezetheti-e tovább a tokiói kabinetet? Vagy netán, amiként az Othellóból kiemelt idézet mondja, "a mór megtette kötelességét, a mór mehet?"+++ 1990. február 12., hétfő 16:15
Vissza » Folytatásokkal »