|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pártközi Egyeztető Bizottság felhívása a szerkesztőségekhez
"A pártközi egyeztető bizottság nem tudja elfogadni azt a tényt,
hogy egyes színészek és közéleti személyiségek televízióban való
szakmai szereplését a választási kampányban való részvételük miatt
korlátozzák. Ugyanakkor érvényesnek tartjuk erre vonatkozóan a
pártok által elfogadott Etikai Kódex ajánlásait."
BBC, Panoráma:
A magyarországi privatizálásról
"A múlt héten
Londonban járt Martonyi János, a magyar privatizálás felelős
megbízottja. A magyarországi változásoknak ez a területe
meglehetősen érdekli az angol közvéleményt, hiszen a privatizálás
újkori formájában angol találmánynak tekinthető. Így hosszabb cikk
jelent meg róla az Independent című lap mai számában: a lap fiatal
gazdasági szerkesztőjének, Peter Tordainak az írása. Ezt ismerteti
most munkatársunk, Radnóti Zoltán:
- Halkszavú, de nagyon jó benyomást keltő ügyvéd Martonyi János,
akinek feladata a magyar gazdaság eladása, és aki életet lehelt a
magyar gazdasági feladatok legellentmondásosabb kérdésébe, a
privatizálásba - kezdi a cikk, majd így folytatja:
- A privatizálás folyamata előrehaladottabb Magyarországon, mint
másutt, és a privatizálási biztos által javasolt megoldások
úttörő-példát jelentenek a többi kelet-európai országnak.
Martonyi tervezte meg a folyamat nagy részét. Hivatala az
Országház épületével szemben van. Kis iroda, mert minimumra akarja
redukálni a bürokráciát. "
|
|
|
|
|
|
|
Csökkenő segély-esélyek
|
-----------------------
München, 1990. február 12. (SZER, Magyar híradó) - Hogy mi várható a nyugati kormányoktól és másoktól - ezzel a kérdéssel foglalkozik Lengyel Szaniszló:
- A legfrissebb Spiegel címlapján egy olvadó egymárkás pénzérme látható, alatta "A drága haza" felirat. Aki a Spiegelt ismeri, az jól tudja, hogy a "drága" jelző itt nem szentimentálisan hazafias érzésekre utal, hanem arra, hogy a német újregyesülés sokba fog kerülni a Szövetségi Köztársaság polgárainak. De nemcsak nekik - és ezzel a gondolattal a választások előtti hol fásult, hol csodaváró hangulatban érdemes mielőbb megbarátkozni.
Amikor tavaly megnyílt a magyar-osztrák határ a keletnémetek előtt, a magyar politikusok cáfolatai ellenére sokan remélték, hogy a nyugatnémet hála keményvalutában is le fog csapódni. Célozgattak erre bonni illetékesek is. Szándékaik őszinteségében nem is volt ok kételkedni. Ám azóta történt egy s más a térségünkben, aminek következtében nemcsak a demokrácia felé tapogatódzó országok száma gyarapodott, hanem - képletesen szólva - a járdára kitett kalapoké is, és a nyugati játókelők mind fázósabban hajtják fel kabátjuk gallérját, szaporázzák meg létpeiket e kalapok láttán.
Senki sem veheti zokon a németektől, ha figyelmüket a következő hónapokban és években a keleti szegény rokon megsegítése fogja lekötni. Ugyanígy érthető, hogyha a Romániában megindult a demokratikus kibontakozás bízvást számíthat a régi pártfogó, Franciaország támogatására. (folyt.)
1990. február 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Segély-esélyek - 1. folyt.
|
A vészesen eladósodott Egyesült Államok a következő időkben kénytelen lesz minden fölös centjét a kábítószer-kereskedelem elleni harcra költeni. Az angol segítségre bérletük van a volt gyarmatoknak. Japánt pedig jelenleg az érdekli, hogy megvesse a lábát az 1992-től egységes európai piacon, és a szibériai óriásberuházásoktól mindössze négy kis szélfútta sziget sorsa választja el.
Más szavakkal megfogalmazva: Magyarországra március 25-ike után sem fog megérkezni a pénzespostás. Aki erre számít, vagy ilyesmivel kecsegteti a választóközönséget, az vagy naív, vagy felelőtlen. Ez a felismerés lehet hogy kijózanító, ám a következmények lehetnek áldásosak is.
A könyöradományok elmaradása végképp arra fogja ösztönözni a következő kormányt - bármilyen összetételű legyen is -, hogy intézményes garanciákat teremtsen a magántulajdon sérthetetlenségére, a tőke szabad működésére, áramlására, és törvényhozása tegye kiszámíthatóvá a gazdaságpolitikát. Magyarul: nyugtassa meg a tőkét. A tőke ugyanis nem érzelgős, de ideges. Igaz, nemcsak a bizonytalanság idegesíti, hanem a pontatlanság is.
Nem elég tehát a törvényes keretek megteremtése. Ezeket a kereteket a magyar vállalatoknak kell kitölteniök minőségi munkával, a határidők betartásával, folyamatos termeléssel.
Így fest a banális csodarecept, amelynek segítségével az ország nemcsak talpraállhat, de önbecsülését is visszaszerezheti - partnerként és nem kitartottként. +++
1990. február 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|