 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pártközi Egyeztető Bizottság felhívása a szerkesztőségekhez
"A pártközi egyeztető bizottság nem tudja elfogadni azt a tényt,
hogy egyes színészek és közéleti személyiségek televízióban való
szakmai szereplését a választási kampányban való részvételük miatt
korlátozzák. Ugyanakkor érvényesnek tartjuk erre vonatkozóan a
pártok által elfogadott Etikai Kódex ajánlásait."
BBC, Panoráma:
A magyarországi privatizálásról
"A múlt héten
Londonban járt Martonyi János, a magyar privatizálás felelős
megbízottja. A magyarországi változásoknak ez a területe
meglehetősen érdekli az angol közvéleményt, hiszen a privatizálás
újkori formájában angol találmánynak tekinthető. Így hosszabb cikk
jelent meg róla az Independent című lap mai számában: a lap fiatal
gazdasági szerkesztőjének, Peter Tordainak az írása. Ezt ismerteti
most munkatársunk, Radnóti Zoltán:
- Halkszavú, de nagyon jó benyomást keltő ügyvéd Martonyi János,
akinek feladata a magyar gazdaság eladása, és aki életet lehelt a
magyar gazdasági feladatok legellentmondásosabb kérdésébe, a
privatizálásba - kezdi a cikk, majd így folytatja:
- A privatizálás folyamata előrehaladottabb Magyarországon, mint
másutt, és a privatizálási biztos által javasolt megoldások
úttörő-példát jelentenek a többi kelet-európai országnak.
Martonyi tervezte meg a folyamat nagy részét. Hivatala az
Országház épületével szemben van. Kis iroda, mert minimumra akarja
redukálni a bürokráciát. "
|
|
|
|
|
|
 |
A magyar-vatikáni kapcsolatok történetéből I. rész
|
Amikor Krisztus után 1000-ben első, szent királyunk, István nem
a német-római vagy a bizánci császárhoz fordult koronáért, hanem II.
Szilveszter pápától kérte a szent jelvényt, tudatos és máig hatóan
érvényes politikai megfontolásból cselekedett. Tettével ugyanis azt
érte el, hogy a mindenkori magyar király és a magyar állam hatalmát
és legitimitását nem az akkori keresztény világ politiki
főhatalmától, a császártól nyerte el, s így nem vált annak
hűbéresévé, hanem a Respublica Christiana, a keresztény európai
közösség lelki urától, a pápától eredeztette hatalmát és
szuverenitását.
alc. Ezeréves szálak
Így a magyar állam létrejöttének és a magyar katolikus egyház
megszerveződésének pillanatától kezdve elszakíthatatlan kötelék
fűzte a magyarságot Rómához, a pápához, a Szentszékhez. Elmondható,
hogy a magyar állam és a magyarországi katolikus egyház kapcsolatai
a Szentszékkel ezer éven át szinte zavartalanok voltak, és az elmúlt
40 évtől eltekintve, ezek folyamatosan működtek.
A pápai követek tekintélyének növelése érdekében, ezek általában
magas egyházi méltóságok, püspökök és érsekek voltak, sőt a XI.
századtól gyakran bíborosok, akik közvetlenül a pápa környezetéből
kerültek ki. Őket nevezték legatus a latere-nek, pápai
oldalköveteknek. Később az egyes helyi egyházak legmagasabb
főpapjai, így Magyarországon az esztergomi érsek prímás (majd
hercegprímás) elnyerte a legatus natus, azaz a született (pápai)
követ méltóságot is, ami azt jelentette, hogy személyükben és
tisztüknél fogva az országban ők képviselték a pápát. (Nálunk ezt
elsőként Kanizsai János esztergomi érsek kapta meg 1394-ben, majd
1452-től a mindenkori esztergomi érsek prímás automatikusan
elnyerte.) (folyt.)
1990. február 12., hétfő 15:05
|
Vissza »
|
|
Magyar-vatikáni 2.
|
A magyar államalapítás után, az árpádházi királyok közötti
trónviszályok során a pápa nem egyszer közvetített a felek között. A
középkori magyar állam és a Szentszék kapcsolataiban létrejöttek
olyan jogi aktusok, amelyek nem egyszer vitára is okot adhattak. Így
a magyar királyok - István egyházalapító működésére hivatkozva, -
kialakították az un. FŐKEGYÚRI JOGOT, amelynek legfontosabb
jogosítványa volt a katolikus egyházi tisztségek, a püspöki székek
(főpapi stallumok) betöltése, a főpapok kinevezése (amit azután
Róma, a pápa megerősített).
Ez a főkegyúri jog Róma részéről csak fenntartások mellett volt
elismert, de egészen 1918-ig alkalmazták (s erre hivatkozva máig az
állam igényt formált a kinevezésekbe történő beleszólásra.) A
főkegyúri jog mellett a Szentszék jogait leginkább a magyar királyok
tetszvényjoga, a PLACETUM REGIUM sértette, ami lehetővé tette, hogy
egyes szentszéki dekrétumok Magyarországon történő kihirdetését (és
így életbe léptetését) megakadályozzák. Azaz a király előzetes
hozzájárulására, engedélyére volt szükség ezek kihirdetéséhez.
Természetesen a pápáknak is megvoltak a maguk eszközei az egyház
érdekeinek érvényesítésére, a követek, legátusok küldésén túl is.
Ide tartozott elsősorban az un. INTERDICTUM alá helyezése egy
városnak vagy országnak, amennyiben ott olyan magas egyházellenes
bűncselekmény történt, amit meg kellett torolni és így
visszavonatni. Az interdictummal sújtott helyen tilos volt
mindenféle egyházi aktus végzése, a szentségek kiszolgáltatása. (Ez
egyfajta "kollektív kiátkozás"-nak volt tekinthető.)
alc. Összefogás a török ellen
Magyarország és a Szentszék közötti kapcsolatok igen fontossá
váltak a pogány törökök elleni küzdelmek során, amikor hazánk és a
magyar kereszténység a Nyugat és az egyház védőbástyája volt. A
törökellenes európai keresztény összefogás fő mozgatói és szervezői
a pápák voltak, s így természetes szövetségesei és támogatói a
magyar államnak.
Az ország három részre szakadásától (1541) kezdve, a
Habsburg-házi királyok uralkodásának idején Magyarország mint a
birodalom része, nem rendelkezett külön diplomáciai öszeköttetéssel
a szentszékhez, hanem a mindenkori bécsi (illetve a császárhoz
küldött) nuncius volt az illetékes a magyarországi egyházi ügyekben.
(folyt.)
1990. február 12., hétfő 15:09
|
Vissza »
|
|
Magyar-vatikáni 3.
|
Ugyanakkor az is tény, hogy a magyar katolikus egyház soha nem
olvadt be a birodalom többi részének katolikus hierarchiájába, hanem
megőrizte különállását.
A Szentszék és Magyarország kapcsolataiban új fejezetet
jelentett a török kiűzésének a feladata. A pápák
Habsburg-királyainkat is egyértelműen támogatták a török elleni
harcban. A pogányok végleges kiűzésére szerveződő Szent Liga
létrehozója és mozgatója megint csak a pápa, most IX. Ince volt. (Az
ő emlékét hazánkban több tér és Budavárban köztéri szobor őrzi.)
Magyarország, mint a Habsburg-birodalom része, de részleges
önállóságának és egyháza különállásának megőrzésével, az
ellenreformáció idején, a barokk korban igen szorosan kötődött a
római katolicizmushoz, annak kultúrájához. Újabb problémák forrásává
vált az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után, az
abszolútizmus időszakában, hogy Ferenc József császár 1855-ben
birodalmi konkordátumot kötött IX. Pius pápával, ám a konkordátum
Magyarország törvényei szerint nálunk jogilag érvénytelen volt, a
magyar egyházra nem vonatkozott.
alc. Új helyzet a Monarchia felbomlása után
A polgári korban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a birodalom
közös kormányzatában a külügyek a közös ügyek közé számítottak, így
nem volt magyar külügyminisztérium. A közös uralkodó mellé
akkreditálták a diplomatákat, így a pápai nuncius is Bécsben, a
császári-királyi udvar mellé küldetett. (A Szentszékhez is a császár
küldött nagykövetet.) Bár a magyar püspöki kar ebben a korszakban
már egyértelműen deklarálta különállását a Monarchia Lajtán túli
részétől, ennek ügyeiben is a bécsi nunciusok voltak az illetékesek.
A Monarchia felbomlása, és a független magyar nemzeti állam
létrejötte 1918-ban aktuálissá tette az önálló magyar külügy és
diplomácia megszervezését. Már 1918 őszén, a Károlyi-féle polgári
demokrácia kísérleteket tett arra, hogy diplomáciai kapcsolatba
lépjen a Szentszékkel. 1919 nyarától, a keresztény-nemzeti
kormányzat pedig egyik legsürgetőbb feladatának a magyar-szentszéki
kapcsolatok megteremtését, a diplomáciai kapcsolatok felvételét
látta. (folyt.)
1990. február 12., hétfő 15:12
|
Vissza »
|
|
Magyar-vatikáni 4.
|
Ez egyben fontos lehetőség is volt számára, hogy kitörjön abból
a nemzetközi elszigeteltségből, amit a háborúban győztes
antant-hatalmak, a Kárpát-medencében pedig szövetségeseik, az
utódállamokból szerveződött kisantant vont Magyarország köré.
1920. június 4-én írták alá Trianonban a magyar békeszerződést,
a szentszéki magyar követséget 1920. július 26-án, állították fel, s
az első követ gróf Somssich József, korábbi magyar külügyminiszer
lett.
alc. Angelo Rotta, az utolsó budapesti nuncius
A Magyar Királysággal a Szentszék a Horthy-korszakban sem kötött
konkordátumot, mert a vitás kérdések elrendezésének ennél
rugalmasabb lehetőségei álltak rendelkezésre. Mivel az egyház
jogállását, vagyoni állagát semmi nem fenyegette, nem volt szükség
ilyen nemzetközi jogi aktusra. De nem volt szükség erre azért sem,
mert a magyar főpapság közvetlenül is el tudta intézni a
kormányzattal esetleges vitás ügyeit.
Az apostoli király hiányában Horthy Miklós kormányzó - mint
ideiglenes államfő - nem gyakorolta az apostoli király személyéhez
kötődő főkegyúri jogokat. (Ezt részint nem tartalmazta a kormányzói
jogkörről elfogadott törvény és annak bővítményei sem, s ráadásul a
kormányzó református is volt.) A Szentszék igyekezett magához vonni
a főkegyúri jogot, illetve tagadni annak további érvényét. A magyar
állam és kormány azonban ezt állami jogosítványként értelmezte, és
továbbra is igényt formált a főpapi székek betöltésébe való
beleszólásra.
Az utolsó budapesti nuncius, Angelo Rotta címzetes érsek nagy
népszerűségnek örvendett Magyarországon. A Szentszék intenciói
szerint - nem egyszer a magyar püspökök egy részénél energikusabban
- lépett fel a magyar hatóságoknál az atrocitások ellen. Gyakori
jegyzékváltásai a magyar külüggyel, audienciái, közbelépései mellett
sokszor személyes biztonságát is kockára téve, ezrével írta alá és
adta a rászorulóknak a pápai menleveleket, amelyek értelmében azok
birtokosai a Szentszék oltalma alatt állnak. (folyt.)
1990. február 12., hétfő 15:14
|
Vissza »
|
|
Magyar-vatikáni 5.
|
Ez a humanitárius és keresztényi munkálkodása azonban csak a
tetthelyen tartózkodás mellett volt lehetséges. Éppen ezért nem
utazott el Budapestről Rotta nuncius a német megszálláskor, de nem
hagyta el őrhelyét a nyilas hatalomátvételkor sem. Ezt az utóbbi
tényt később elferdítve úgy állították be, mintha a nuncius - s
rajta keresztül a pápa - elismerte volna a nyilas kormányt.
A háború végén, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság parancsára
(amelynek amerikai és angol tagjai mellett, nálunk a megszálló
hatalom, a szovjet fél képviselője, Vorosilov volt az elnöke), Rotta
nunciusnak 1945. április 3-án távoznia kellett Budapestről. A
kiutasításban a jaltai konferenciára hivatkoztak, amelynek
értelmében a fasiszta kormányokat elismerő diplomatákat ki kell
utasítani. (MTI-Press)
ág/pé Gergely Jenő
1990. február 12., hétfő 15:15
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|