 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények Önsegélyező Szervezetének felhívása
"Téli ruhákat, nadrágokat, cipőket, pulóvereket, kabátokat
kérünk, főként férfiaknak.
Az adományokat a következő címen adhatják le: Városi Vöröskerszt
Budaőrs, Szabadság út 57., február 12-től kezdődően, délelőtt 10-től
18 óráig. Segítségüket előre is szívből köszöni:
a SZÖSZ és az Otthon vezetése.
"
SZER, Magyar politikai magazin:
Választások előtt
"Nem túlzás
tehát az az állítás, hogy március 25-ikén a választók legalább
félszáz párt jelöltjeire adhatják voksukat. Ki tudná megjósolni
vajon hány párt marad nyeregben, hánnyal találkozhatunk mondjuk egy
év múlva. Sok ez az ötven, még ha a helyi, vagy kisebbségi érdekeket
is figyelembe vesszük, akkor is tobzódunk a programokban és
nyilvánvalóan rengeteg az átfedés. De meg kell értenünk a burjánzó
pártalapítás reflexét is. 1956-tól eltekintve több mint 40 év
hiányát egyenlítik ki a politizálás kedvét vagy szükségét érzők.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A választások előtt
|
-------------------
München, 1990. február 9. (SZER, Választási levél) - Választások
előtt - budapesti levél az elmúlt hétről. Kedves hallgatóink
Vadász
János felolvassa a közeledő szabad választásokról szóló budapesti
levelét:
- A választási kampány nyitó szakasza már mögöttünk van, és ha
ennek tapasztalatai nem is túlságosan szívderítőek, indokolt szem
előtt tartani, hogy a pártok nem támaszkodhatnak korábbi választási
kampányok bevált gyakorlatára, írott-íratlan követelményeire.
Viszont kényszerűen hordozzák az elmúlt négy évtized terhes
örökségét szokásokban, reakciókban, beidegzettségekben - ráadásul
egy lejtőre sodort gazdaság körülményei között.
A hírhedt kopogtatócédulák gyűjtését kísérő visszaélések, vádak
és viszontvádak eléggé egyértelműen jelzik, hogy a jelölés
feltételeit tanácsos lenne egy módosított választójogi törvényben
úgy meghatározni, hogy azok a jövőben ne nyújtsanak alkalmat, vagy
legalább ne csábítsanak visszaélésekre, mert a kopogtatócédulák
gyűjtése - sajnos - ezt eredményezi.
De talán még nagyobb baj, hogy az ilyen meddő viták - még akkor
is, ha jogosak a panaszok - zsákutcákba terelik a választási
kampányt, késleltetik, hogy végre konkrét programok kerüljenek
egymással szembe, és a programokat támogató és bíráló érvek csatája
kerüljön a kampány előterébe.
Jellemző, hogy még mindig nem merült fel néhány alapvető konkrét
vitakérdés, amely a pártokat konkrét állásfoglalásra kényszeríti, és
így programjaikat világosan, közérthetően elválasztja és
megkülönbözteti.
Nyugat-Európában és Amerikában ez többnyire már a választási
kampány kezdete előtt megtörténik, és ha csak valami rendkívüli nem
jön közbe, az egész kampányt ezeknek az alapvető vitakérdéseknek a
jegyében vívják meg. (folyt.)
1990. február 9., péntek
|
Vissza »
|
|
- A választások előtt - 1. folyt.
|
De meg kell jegyezni, hogy a legújabb jelek szerint több
ellenzéki párt - így az MDF, a Független Kisgazdapárt és az SZDSZ -
mind több figyelmet szentel a gazdasági problémáknak, és konkrét
javaslatok megfogalmazásával igyekszik megragadni a társadalom
figyelmét. Csak remélni lehet, hogy a legközelebbi jövőben a
visszaéléseket kísérő vitát az ilyen javaslatok kemény vitája fogja
kiszorítani.
Örvendetes viszont, hogy az Országgyűlés határozata
felhatalmazta a kormányt, kezdeményezzen tárgyalásokat a
Szovjetunióval a szovjet csapatok mielőbbi teljes kivonásáról, és
hogy ezek a tárgyalások már el is kezdődtek. Örvendetes, mert
valóban nem lett volna szerencsés körülmény, ha éppen ez a kérdés
kerül a választási harc középpontjába.
Az elmúlt hét során lassan kezdtek tisztázódni a választásokat
követő koalíciós lehetőségek is. A Magyar Demokrata Fórum -
tárgyilagos szempontból vitatható, de a maga szemszögéből okos
stratégiával - vezetőinek nyilatkozatai útján már úgy tette le a
garast, mint a középen helyet foglaló tömegpárt, amely koalíciós
szándékai kinyilvánításával meghatározza, hogy a választások után
milyen koalíció lehetséges és milyen nem.
Mondom, ez nem egészen jogosult, hiszen az MDF-nek még a
szavazóurnáknál kell bebizonyítania erre való képességét, de ettől
függetlenül nagyon ügyes stratégiai húzásnak tekinthető.
A Demokrata Fórum egyrészt nem hajlandó koalícióra lépni a régi
állampárt egyik utódjával, a Szocialista Párttal - mindenesetre
kizárja a szocialistákkal való kétpártos koalíció lehetőségét.
Másrészt viszont úgymond nem tekinti reálisnak azt sem, hogy a
Szabad Demokraták Szövetségével lépjen koalícióra. Ezzel a Demokrata
Fórum természetesen jelezte azt is, hogy ezt az említett két pártot
tekinti fő ellenfelének a választási küzdelemben. (folyt.)
1990. február 9., péntek
|
Vissza »
|
|
- A választások előtt - 2. folyt.
|
Az efajta nyitólépést megtehették volna a szabaddemokraták is -
de nem tették meg. Viszont azzal vigasztalódhatnak, hogy a Fórum
kihívása akarva-akaratlan kitüntette őket, mint a másik vezető
ellenzéki pártot, amely körül más pártok is csoportosulhatnak.
Valóban, mind a Fórum, mind az SZDSZ sietve megjelölte a maga
potenciális koalíciós szövetségeseit, akikkel - úgymond - szívesen
lépne ilyen partneri kapcsolatra. Ezen pártok sorában figyelemre
méltó átfedés a Független Kisgazdapárt.
Nagyon nehéz megítélni a választási esélyeit ennek a nagymúltú
pártnak, amellyel mid a Demokrata Fórum, mind az SZDSZ szeretne
koalíciós szövetségre lépni.
A kisgazdák nem kötelezték el magukat egyik irányban sem,
illetve egyik irány rovására sem. Szemlátomást azért, mert nagy
reményeket fűznek választási szereplésükhöz, de ha ezek a remények
nem is igazolódnának be, akkor is valószínűnek látszik, hogy a
Független Kisgazdapárt tagja lesz a választások utáni kormánynak, és
kulcsszerepe lehet majd a koalíciós tárgyalások során.
Mindez úgy tetszik ellenzéki szerepre ítéli az új parlamentben a
Magyar Szocialista Pártot. Azt a pártot, amely a körülmények folytán
óhatatlanul az állampárt utódja, és a kormányban, államapparátusban,
Parlamentben, közigazgatásban és a vállalatok élén helyet foglaló
tagjain keresztül ma is a hatalom gyakorlója.
Azt hiszem, indokoltak a kételyek az MSZP demokratikus
megújulását, teljes metamorfózisát illetően. És meglehet, hogy éppen
a kényszerű ellenzéki szerep lenne a legbiztosabb próbája, és
egyúttal előmozdítója is ennek a metamorfózisnak.
Nehéz próba, és éppen ezért biztos próba, hiszen ebben az
esetben olyan párt vonulna ellenzékbe, amely a múltból öröklött
apparátusán keresztül az államapparátusban, közigazgatásban és a
gazdasági életben továbbra is kulcspozíciókkal rendelkezik -
legalábbis egy ideig. (folyt.)
1990. február 9., péntek
|
Vissza »
|
|
- A választások előtt - 3. folyt.
|
Ha az MSZP valóban ellenzékbe vonul, ha képes ellenállni a
destrukciós csábíásnak, ha elfogadja azokat a személyi változásokat,
amelyek az új kormány intézkedései, az új parlament törvényei, a
piacgazdasággá való átalakulás, valamint a későbbi helyhatósági
választások nyomán fokozatosan bekövetkeznek, ha képes demokratikus
és hatékony ellenzékké válni egy demokratikus parlamentben. Akkor,
csakis akkor, de akkor jogosultan lehet majd azt mondani, hogy ez a
párt kiállta a próbát, és a demokratikus közéletbe szervesen
illeszkedő intézménynek lehet tekinteni.
Szükséges még kitérni az elmúlt hét másik fontos fejleményére, a
katolikus püspöki kar múlt pénteken kiadott nyilatkozatára. Nyomban
a címe világossá teszi - A keresztények részvétele a társadalmi
megújulásban -, hogy itt végre bekövetkezett egy fordulat amire
sokan már jó ideje joggal számítottak. Ezzel a nyilatkozattal
ugyanis egy újabb kulcsterületen múlt ki a Kádár-korszak.
Az egyház az elmúlt évtizedekben intézményeitől megfosztva, a
vallási életében korlátozva, olykor hibákat elkövetve nyilvánosan
nem hallathatta szavát az egész nemzetet érintő súlyos társadalmi
kérdésekben. A továbbiakben pedig a püspöki kar nem hagy kétséget
affelől, hogy - idézem - "prófétai küldetésének tekinti, hogy az
evangélium alapján irányelveket, értékítéletet adjon a konkrét
kérdésekben pedig gyakorlati útmutatással szolgáljon".
Mint a nyilatkozat leszögezi: az egyház független a politikai
pártoktól, de nem közömbös az iránt, hogyan érvényesülnek az
alapvető keresztény értékek a társadalmi megújulás során, és hogy
mely csoportok és pártok képviselik ezeket az értékeket. Az egyház
kohásza, lelke, lelkiismerete kíván lenni a megújulú társadalomnak -
mondja a nyilatkoza -, és a jövőben ragaszkodik ahhoz a jogához,
hogy kifejtse nézeteit időszerű szociális és társadalmi ügyekben.
(folyt.)
1990. február 9., péntek
|
Vissza »
|
|
- A választások előtt - 4. folyt.
|
Egyszóval, ezzel a nyilatkozattal az egyház belépett a politikai
közéletbe. Amikor az egyház világosan jelzi, hogy az erkölcsi
megújulás aktív előmozdítója kíván lenni, a legjobb és hozzá méltó
értelemben politizálni kíván, mert nem lehet tagadni, hogy ez az
erkölcsi felépülés és megújulás - amiről annyi szó esik, amitől
annyi függ - politikai kérdés. +++
1990. február 9., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|