|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények Önsegélyező Szervezetének felhívása
"Téli ruhákat, nadrágokat, cipőket, pulóvereket, kabátokat
kérünk, főként férfiaknak.
Az adományokat a következő címen adhatják le: Városi Vöröskerszt
Budaőrs, Szabadság út 57., február 12-től kezdődően, délelőtt 10-től
18 óráig. Segítségüket előre is szívből köszöni:
a SZÖSZ és az Otthon vezetése.
"
SZER, Magyar politikai magazin:
Választások előtt
"Nem túlzás
tehát az az állítás, hogy március 25-ikén a választók legalább
félszáz párt jelöltjeire adhatják voksukat. Ki tudná megjósolni
vajon hány párt marad nyeregben, hánnyal találkozhatunk mondjuk egy
év múlva. Sok ez az ötven, még ha a helyi, vagy kisebbségi érdekeket
is figyelembe vesszük, akkor is tobzódunk a programokban és
nyilvánvalóan rengeteg az átfedés. De meg kell értenünk a burjánzó
pártalapítás reflexét is. 1956-tól eltekintve több mint 40 év
hiányát egyenlítik ki a politizálás kedvét vagy szükségét érzők.
"
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább, és így tovább. Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat, hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország legszebb tájának kellős közepén. Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást. Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne, ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|