 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények Önsegélyező Szervezetének felhívása
"Téli ruhákat, nadrágokat, cipőket, pulóvereket, kabátokat
kérünk, főként férfiaknak.
Az adományokat a következő címen adhatják le: Városi Vöröskerszt
Budaőrs, Szabadság út 57., február 12-től kezdődően, délelőtt 10-től
18 óráig. Segítségüket előre is szívből köszöni:
a SZÖSZ és az Otthon vezetése.
"
SZER, Magyar politikai magazin:
Választások előtt
"Nem túlzás
tehát az az állítás, hogy március 25-ikén a választók legalább
félszáz párt jelöltjeire adhatják voksukat. Ki tudná megjósolni
vajon hány párt marad nyeregben, hánnyal találkozhatunk mondjuk egy
év múlva. Sok ez az ötven, még ha a helyi, vagy kisebbségi érdekeket
is figyelembe vesszük, akkor is tobzódunk a programokban és
nyilvánvalóan rengeteg az átfedés. De meg kell értenünk a burjánzó
pártalapítás reflexét is. 1956-tól eltekintve több mint 40 év
hiányát egyenlítik ki a politizálás kedvét vagy szükségét érzők.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Refórmkommunisták
|
-----------------
München, 1989. október 2. (SZER, Magyar híradó) - Reform és
egyéb kommunisták a célegyenesben. Hallgassák meg Kasza László
budapesti kommentárját.
- A hét végén az volt az ember érzése, hogy az MSZMP csak
reformistákból áll. Ők voltak úton szerte az országban, és
külföldön.
A konzervatív szárny vezetői közül csupán Grósz Károlyról
szerzett tudomást a közvélemény, aki mintha csak jelképes lenne, egy
temetésen vett részt a Belügyminisztérium MSZMP bizottságának
felszámolását kimondó értekezleten. Ezzel szemben Pozsgay Imre
Sopronban járt, Németh Miklós, Vastagh Pál, Barabás János, Hámori
Csaba Győrött, Szűrös Mátyás Püspökladányban, Budapesten értekeztek
a reformkörök és az egésznek nemzetközi színt adott a New Yorkból
éppen hazatérő Horn Gyula, Németh Miklós interjúja Welt am
Sonntagban, és Kremsbe ellátogató Pozsgay Imre.
Ők valamennyien nyilatkoztak, közlemények születettek, beszédek
hangzottak el, a szót, hogy kommunista senki sem mondta ki, sehol
sem volt vörös zászló, annál több a nemzeti színű és számtalan,
megismétlése a többpártrendszer utáni vágynak, a rendszerváltozás
követelésének.
Az ország pedig mérsékelt érdeklődéssel figyeli ezt a reformista
felvonulást, nem tudja, higgyen-e, és mint higgyen. Mert ugye azt
senki sem hiszi, hogy az MSZMP sztálinistái, kádáristái feladták
volna, bizonyára nem. A pénteken kezdődő pártkongresszuson derül ki,
hogy milyen erőt képviselnek. Mert itt nem a Kádár János Társaság,
vagy a Münnich Ferenc Társaság szomorú alakjairól van szó, ők
valóban kevesen vannak, társadalmi befolyásuk a nullával egyenlő.
Félni nem tőlük kell, lehet, hanem az apparátus még mindig
hivatalban lévő tagjaitól, akik 40 éve játszi könnyedséggel mondják
ki a reform szót, mert tudják, hogy ez az ő szótárukban azt jelenti,
hogy semmi sem változik, hatalmuk marad. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|