|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények Önsegélyező Szervezetének felhívása
"Téli ruhákat, nadrágokat, cipőket, pulóvereket, kabátokat
kérünk, főként férfiaknak.
Az adományokat a következő címen adhatják le: Városi Vöröskerszt
Budaőrs, Szabadság út 57., február 12-től kezdődően, délelőtt 10-től
18 óráig. Segítségüket előre is szívből köszöni:
a SZÖSZ és az Otthon vezetése.
"
SZER, Magyar politikai magazin:
Választások előtt
"Nem túlzás
tehát az az állítás, hogy március 25-ikén a választók legalább
félszáz párt jelöltjeire adhatják voksukat. Ki tudná megjósolni
vajon hány párt marad nyeregben, hánnyal találkozhatunk mondjuk egy
év múlva. Sok ez az ötven, még ha a helyi, vagy kisebbségi érdekeket
is figyelembe vesszük, akkor is tobzódunk a programokban és
nyilvánvalóan rengeteg az átfedés. De meg kell értenünk a burjánzó
pártalapítás reflexét is. 1956-tól eltekintve több mint 40 év
hiányát egyenlítik ki a politizálás kedvét vagy szükségét érzők.
"
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (46. rész) - Fónay Jenő
|
Ezt követően Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke mondott búcsúszavakat. - Október 23. 1848 óta nemzetünk történelmének legfényesebb csillaga. Feltámadott a tengernyi nép. Megunta jármát, az utcára ment, a térre ért, semmibe vette a hírhedt elnyomót, s az újságfáklyák lángjainál követelte a kormányba Nagy Imrét. Fénylett a nap. Sugárzott a rengeteg felszabadult arc, győzött a szent nagy akarat. Megtisztulva az annyiszor elátkozott múlt minden sötétjétől ölelkezett végre a magyar. Az új miniszterelnök már Imre bácsi lett. Maléter ezredes, a Palink, mire visszaérkezett a házba, már ő volt a honvédelmi miniszter. Gimes a mi Miklósunk lett, Szilágyi a Józsink, és a gondos Losonczy a Géza bátyánk, szinte percek alatt. Ezek a felejthetetlen hősök, akik megteremtették az új világ alapjait, akik elsöpörték Imre bácsi útjából az akadályt, már csak a féltett rendet vigyázták, hogy boldoguljon, független és szabad legyen az ország. Azonban nem is titokban egyre gyűlt a vész azon a novemberi első vasárnapon, bizonyítva, hogy nekik nem ünnep az ünnep, újra berontottak a félelmetes erők, s lánctalpaik alá gyűrték a felszabadulást. S ha ezzel vége lett volna, ha akkor ember marad az ember, ma nem lennénk itt, a temető sarkában. A gyűlölet sötétje újra bizonyított. Annyi korábbi szenvedés és vér után újra bitóra küldte a legjobbakat, elárulva a tiszta és szent ügyet, gondolatot és minden jobbító akaratot. Három évtizeden keresztül barangoltunk, a bebádogozott ablakok sötétjébe kényszerítve mindent, ami szép volt, ami jó, mindent, ami a magyar föld talajából táplálkozott. De talán mégis megérlelt valamit az idő. Talán az elhantoltakból, drága mártírjainkból fakadt ki a mag, mintha újra ölelkezni kezdene valami békességes szándék, valami jobbító akarat. Búcsúzunk. Végső búcsút veszünk most már. Imre bácsi, Palink, Miklós, Józsi és Géza bátyánk eleresztjük kezeteket, kérve, adjátok át nekik a szeretet most, hogy visszamentek hozzájuk. Imre bátyánk, kérlek, fogd meg ott lenn a kezüket, s úgy add át eskümet: esküszünk, hogy soha nem felejtünk, hogy nem állunk meg addig, amíg tisztán nem ragyog ,56 és az áldozatok csillaga. Szorítsd őket magadhoz, ahogy mi és a nemzet zárt szívünkbe mindannyiótokat. A magyarok istene vigyázzon rátok és ránk. S az emlékmű, melynek most leraktuk az alapjait, hírdetni fogja hálás népünk szeretetét és a felejthetetlen áldozatok dicsőségét. Most már nyugodjatok békében. Isten veletek. Éljen szép hazánk, az oly régóta álmodott független és szabad Magyarország. Búcsúzom tőletek, drága bajtársaim. Úgy, ahogy ti búcsúztatok tőlünk ott fenn a fogház-golgotán. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|