|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A nemzeti csúcs közleménye (1. rész)
"A konzultáció résztvevői - a pártok vezetői, a Magyar
Köztársaság ideiglenes elnöke, az Országgyűlés megbízott elnöke, a
miniszterelnök - felszólítják a gazdálkodó szervezeteket, hogy a
választási kampány idejére árpolitikájukban tanúsítsanak messzemenő
önmérsékletet, különösen tartózkodjanak az alapvető élelmiszerárak
emelésétől, mert az tovább növelné a társadalmi feszültséget,
nyugtalanságot váltana ki a lakosság körében.
"
SZER, Választási híradó:
A FKGP állásfoglalása a földről
"A föld-eladások célja elsősorban a földtulajdoni viszonyok
összezavarása, az 1947-es földtulajdoni állapotokhoz való
visszatérés megakadályozása.
A Független Kisgazdapárt világosan kifejezésre juttatta, hogy
belpolitikai békét akar, nem kívánja a kormány megbuktatását, de
ennek legfontosabb előfeltétele az állami-, és tsz-földek
elidegenítésének felfüggesztése.
Őszinte sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a kormány nem
vette komolyan figyelmeztetésünket, rosszul mérte fel, túlbecsülte
saját erejét, és alábecsülte a Független Kisgazdapárt politikai
súlyát.
A kormány és az általa rángatott pipogya marionett parlament
rákényszeríti a Független Kisgazdapártot, hogy határozott lépéseket
tegyen."
|
|
|
|
|
|
|
A történelmi albizottság jelentése
|
(Kasza László) München, 1989. február 15. (SZER, Magyar Híradó) - Ma megjelent a Társadalmi Szemle különszáma az MSZMP által megbízott történelmi albizottság jelentésének szövegével, amelynek lényegét: az 56-os forradalom népfelkelésnek minősítését Pozsgay Imre január végén közölte a nyilvánossággal, kiváltva ezzel a KB ülésének előrehozatalát -, azaz azt is! Hogy a KB milyen mértékben veszi figyelembe a történészek véleményét, arról Kasza László beszél: - Gondolom, másokat sem lepett meg a tegnap közzétett hír, hogy a Munkásőrség vezető beosztású parancsnokai azonosulnak a KB-üléséről közzétett dokumentum tartalmával. Tehetik. A párt vezető testülete olyan határozatot hozott most, 1989-ben, amely 56-ot úgy értékeli, mint a Munkásőrség életre hívója és megtartója: Kádár János tette 32 éven át. A Központi Bizottság kimondja, hogy 1956-ban "kezdettől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények." Ha ehhez a megfogalmazáshoz hozzátesszük Grósz főtitkár már elemzett beszédét, amelyben éles támadást intézett a sajtószabadság, a független szervezetek ellen, felmerül a kérdés, hogy nem kezdődött-e meg máris az a fordulat, amelytől mindig is féltünk. Az aggodalmat jogossá látszik tenni az a mai hír is, hogy - állítólag - visszavonták volna a Reform című lap következő, már kinyomtatott II/6-os számát. Az ok: dokumentumot közöl 14. oldalán arról, hogyan hamisította meg a kormány lapja, a Magyar Hírlap az Egyesült Államok magyarországi nagykövetével: Mark Palmerrel készített interjúját. Csak zárójelben: Grósz Károly a Magyar Hírlapot állította a pártnak tetsző hírközlés példájává - a Magyar Nemzettel, a rádióval és a tévével szemben. Ezen baljós jelek ellenére is úgy gondolom: pozitív vonásai is vannak az elmúlt hetek eseményeinek. Pozitív mindenekelőtt az, hogy nyilvánosságra került a párt történész-albizottságának értékelése 1956-ról. Ez kizárólag Pozsgay Imre érdeme. Ha nem szánja el magát erre a lépésre és nem mondja meg, hogy még a párt történészei szerint is népfelkelés, és nem ellenforradalom volt 1956-ban, valószínűleg nem szerez tudomást erről a tanulmányról a közvélemény, és arra a sorsra jut, mint megannyi, a párt megbízásából készített, de nem annak nézeteit tükröző elődje: kulcsra zárják egy páncélszekrényben. Így kénytelenek voltak közzétenni a Társadalmi Szemle különszámában, amelynek ismertetését máris megkezdte a Kossuth Rádió. Pozsgay bejelentése országos, nyilvános, hivatalos vitát robbantott ki 1956 újraértékeléséről. Kit-kit színvallásra késztetett. A szokatlan esemény a humoros vonatkozásokat sem nélkülözte: egy párttörténész nyilvánosan támadta Pozsgay-t, majd másnap, amikor látta, hogy az államminiszter nem bukik bele az ügybe, kijelentette, hogy támadásával tulajdonképpen védeni akarta. Ami a társadalom véleményét illeti 1956-ot illetően - arról nem volt kétség. Az a spontán aláírásgyűjtési akció, amelyet a Fidesz Munkáscsoportja és a Republikánus Kör fiataljai kezdeményeztek, önmagáért beszél. De színt vallott - furcsán-ellentmondásosan a Központi Bizottság is. Egyrészt hozott egy már idézett határozatot, amely - ellentétben a nép, és a saját történészei véleményével, továbbra is ellenforradalomról beszél. Másrészt, bizalmat szavazott annak a Pozsgay Imrének, aki ezzel nem ért egyet, és az egész ügyet kirobbantotta. Mit mutat ez? Azt, hogy a közvélemény nyomása miatt nem mernek megválni Pozsgaytól, vagy azt, hogy a Központi Bizottságban Grósz Károly rovására növekszik a tábora? Az mindenesetre kétségtelen, hogy az államminiszter sokat visszanyert abból a népszerűségből, amit a Politikai Bizottságba és a kormányba kerülésével elvesztett. +++
1989. február 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|