Rendszerváltás és az MTI

	Ravasz György beszámolója
------------------------- Köln, 1990. február 8. (Deutschlandfunk) - Kedves hallgatóink Három NDK-beli ellenzéki szervezet - a Demokrácia Most, az Új Fórum, valamint a Kezdeményezés a Békéért és az Emberi Jogokért - múlt szombaton a bonni Böll Alapítvánnyal közössen vitát rendezett a német kérdésről. A lipcsei új városháza képviselői-termében egy holland, egy francia, egy lengyel és egy magyar előadó beszélt arról, milyen kép él a németekről országaik köztudatában, és hogyan vélekednek az egyes európai országokban azokról a forradalmi változásokról, amelyeknek iránya ma már egyre nyilvánvalóbban a két Németország egyesülese. Ravasz György, a vita magyar résztvevője számol be élményeiről: - Kétségtelenül izgalmas eszmecserén vehettem részt. A bevezetőt tartó Daniel von Bendit(?), Frankfurt város multikulturális ügyekben illetékes tanácsosa már egy egységes Németországban gondolkodva fejtette ki azt a nézetét, hogy a Szövetségi Köztársaság baloldali erőinek a megfelelő NDK-beli irányzatokkal együtt részt kell vennie az új európai folyamatokban, s nem érheti be azzal, hogy imamalomszerűen sorolgatja az új konstellációból eredhető veszélyeket és hátrányokat. Herdine Jonker, hollandiai teológusnő óva intett attól, hogy az átalakuló Európa netán egy eufórikus német nemzeti érzéssel feltöltődve a mostaninál is ridegebben fogadja a külföldieket - vendégmunkásokat és menekülteket -, vagy teljesen közönyössé váljék a harmadik világ problémáival szemben. A lengyel, Kazimierz Wojczyski, a Szolidaritás külpolitikai szakértője a német egyesülést olyan természetes jelenségként írta le, amely logikusan következik a nemzetek önrendelkezési jogából. Felhívta azonban a figyelmet a nacionalizmusok veszélyére, - megjegyezve, hogy e tekintetben korántsem csak a sokat emlegetett német revansistákról érdemes beszélni, hanem az évtizedeken át testvérinek tekintett NDK-ban időről-időre felcsapó lengyelellenes hangulatokról is. (folyt.) 1990. február 8., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Ravasz György beszámolója - 1. folyt.
Wojczyski nem hallgatta el, hogy a nemzeti melldöngetéssel a lengyel demokráciának is szembe kell néznie, akár az antiszemitizmusban, akár orosz vagy litván gyűlöletben nyilvánul meg . Joseph Phillips, francia egyetemi tanár, a német irodalom tudósa vitába szállt azokkal, akik a német egységben csak veszélyt szimatolnak, és semmiféle esélyt nem látnak. E sorok írója kifejtette, hogy az új Németországnak leginkább egy kelet-európai konföderáció lehetne partnere, minthogy az erős német tömb és a szétzihlálódó szovjet birodalom közötti létezés kulturális és nemzeti feszültségek forrásává válhat. A rövid referátumokat követő vitában a legkülönbözőbb nézetek hangzottak el. Egyesek az önálló NDK megtartása mellett kardoskodtak, mások a német múlttal járó felelősségre emlékeztettek, és akadt olyan felszólaló is - magát egyszerű lipcsei polgárnak nevező -, aki máris attól félt, hogy az egységes német állam túlon-túl nagy vonzerőt gyakorol majd a külföldiekre. Sajnos nem sokat tudhattunk meg arról, hogyan képzeli el az NDK-beli ellenzék az össznémet integrációt, miféle jövőkép lebeg előttük. Pedig a közeljövő nemcsak a vitában jelent meg, hanem a rendezői mellékkörülményekben is észrevehetően jelen volt. Ezért talán indokolt, hogy néhány szóval ecseteljem azt a légkört, amely e február hétvégi utazáson körülvett. Nyugat-Berlinből indultunk egy állami rendszámú Ladával, amelyet az NDK Minisztertanácsának titkársága bocsátott az Új Fórum rendelkezésére - minden ellenzéki párt két kocsit kapott a kormánytól. Kísérőm megjegyezte: fél évvel ezelőtt ugyanilyen márkájú állami kocsiban ült. Igaz, akkor nem a sofőr mellett, hanem hátul két állambiztonsági ember között, akik egyenesen a Vityemáni templomba mentek érte, hogy őrizetbe vegyék. Ugyanaz nap hurcolták el különben azt a barátját is, aki sajnos nem vehet részt a mai rendezvényen, minthogy időközben bokrosabb teendői akadtak - miniszter lett a Modrow-kormányban. (folyt.) 1990. február 8., csütörtök
Vissza »

	- Ravasz György beszámolója - 4/2. folyt.
Az ős város füstben és bűzben úszott, a Bona-művek és a szocialista ipar egyéb létesítményei szinte türhetetlen környezeti viszonyokat teremtettek. A városközpont házainak állaga szembeötlően siralmas, a közlekedés kínzóan lassú, a telefonok enyhén szólva szeszélyesen működnek, az éttermi kiszolgálás akadozó, az ételek alig fogyaszthatók. Egyszóval, minden a szétesés jeleit mutatja - utalva egyúttal arra a súlyos örökségre, amelyet az új német demokráciának kell átvennie a bukott Honecker-hősöktől. Másnap Kelet-Berlinben valami különös ideiglenesség fogadott. A városközpont néptelennek látszott, a polgárok vagy otthon ültek, vagy Nyugat-Berlinben időztek. A magasvasútról épülő házak homlokzatára láttam. Rajtuk megannyi frissen felfestett felirat. "Az NSZEP a bűnösök pártja " - hírdette az egyik. A másik pedig: "Ki a kommunistákkal a kormányból " Az építőipari munkások minden jel szerint máris bekapcsolódtak a választási kampányban. A határátkelőhelyen már csak jelzésszerű ellenőrzés folyt - Nyugat-felé menet inkább németeket, Kelet-felé menet a város másik részében élő törököket láttam. Jártam az Új Fórum lapjának, az Andere Zeitungnak a szerkesztőségében is. Mintha minden nyüzsgés és élet ebbe a néhány szobába szorult volna. (folyt.) 1990. február 8., csütörtök
Vissza »

	- Ravasz György beszámolója - 3. folyt.
Mindebből az utcán legfeljebb a szokásos lipcsei hétfői tüntetéseken érzékelhető valami. Nem az emberek rohannak ugyanis, hanem az események. Az előrehozott választások alighanem földindulás-szerű változást eredményeznek majd, legalábbis ami az eddigi állampárt státuszát illeti. Ám a helyzet már túljutott azon a ponton, amikor valamiféle NDK-beli megoldásról lehet beszélni. A Kezdeményézés a Békéért és az Emberi Jogokért, a legrégibb ellenzéki szervezet egyik vezetője így jellemzi 1990 februárjának légkörét: - Az emberek végre szeretnék learatni erőfeszítéseik gyümölcseit. Jólétet akarnak, teli kirakatokat, valamit amiért érdemes az országban maradni és dolgozni, s mindezt azonnal akarják. A politika ebből a szempontból áttekinthetetlennek, zavarónak, de legalábbis másodlagosnak tűnik. Ezért egyre többen látják be, hogy az egyetlen megoldás gyorsan csatlakozni a Szövetségi Köztársasághoz, ahhoz az országhoz, amelynek működő gazdasága van, ahhoz az országhoz, amelyre mindig is orientálódtak. Valóban, még a futó benyomások is arra vallanak, hogy minden egyéb mellékes. A Modrow-kormány egymással vitatkozó nyilatkozatai az ellenzéki pártok választási előkészületei, s mellékes maga az egyébként érdekes és gondolatgazdag lipcsei rendezvény is, amelynek résztvevői legközelebb talán már egy egységes Németországban vitatkoznak az új európai államalakulat vagy konföderáció már csak földrajzilag keleti felének gondjairól, bajairól. +++ 1990. február 8., csütörtök
Vissza »