|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A nemzeti csúcs közleménye (1. rész)
"A konzultáció résztvevői - a pártok vezetői, a Magyar
Köztársaság ideiglenes elnöke, az Országgyűlés megbízott elnöke, a
miniszterelnök - felszólítják a gazdálkodó szervezeteket, hogy a
választási kampány idejére árpolitikájukban tanúsítsanak messzemenő
önmérsékletet, különösen tartózkodjanak az alapvető élelmiszerárak
emelésétől, mert az tovább növelné a társadalmi feszültséget,
nyugtalanságot váltana ki a lakosság körében.
"
SZER, Választási híradó:
A FKGP állásfoglalása a földről
"A föld-eladások célja elsősorban a földtulajdoni viszonyok
összezavarása, az 1947-es földtulajdoni állapotokhoz való
visszatérés megakadályozása.
A Független Kisgazdapárt világosan kifejezésre juttatta, hogy
belpolitikai békét akar, nem kívánja a kormány megbuktatását, de
ennek legfontosabb előfeltétele az állami-, és tsz-földek
elidegenítésének felfüggesztése.
Őszinte sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a kormány nem
vette komolyan figyelmeztetésünket, rosszul mérte fel, túlbecsülte
saját erejét, és alábecsülte a Független Kisgazdapárt politikai
súlyát.
A kormány és az általa rángatott pipogya marionett parlament
rákényszeríti a Független Kisgazdapártot, hogy határozott lépéseket
tegyen."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay interjúja
|
(Vadász János) München, 1989. február 17. (SZER, Magyar Híradó) - Az MSZMP reformszárnyának vezető politikusa is csak olyan korlátozott többpártrendszert tart lehetségesnek, amely előre garantálja a kommunista párt előjogainak nagy részét. Az MSZMP tehát ragaszkodik hegemóniájához, ha kénytelen is lemondani a hatalom monopóliumáról. Ez viszont azt jelenti, hogy továbbra is csak korlátozottan érvényesülhet a népszuverenitás, és nem alakulhat ki a pártok egyenjogúságán alapuló demokratikus politikai rendszer. Pozsgay Imrének az Independent című lapban megjelent és e kérdésekkel foglalkozó interjújához Vadász János fűz néhány megjegyzést: Grósz Károly az MSZMP Központi Bizottságának ülésén kifejtette, hogy ő milyen feltételekhez fűzi a szocialista többpártrendszert. Eszerint fokozatosan ellenőrzött menetrend és keretek között kell bevezetni. A pártoknak el kell fogadniuk a szocializmus koncepcióját és a varsói paktumban való részvételt. Végül valamennyinek a válság elmélyülésének megelőzésére és a politikai stabilitás megtartására kell törekednie. E feltételekkel az a baj, hogy a varsói paktumban való megmaradás kivételével valamennyi attól függ, hogy ki-ki miként értelmezi. Viszont ha csak az MSZMP értelmezésétől függnek, a feltételek betartása egyértelmű a pluralizmus és a többpártrendszer kizárásával. Ezt a logikát a jelek szerint a Központi Bizottság többsége is belátta, mivel az ülésről kiadott határozat csak az ellenőrzött keretek közötti bevezetés szükségességét hangoztatja, Grósz egyéb feltételeiről nem tesz említést. Vajon mit jelenthet az ellenőrzött keretek közötti bevezetése a többpártrendszernek? Gondolom, erről is megoszlanak a vélemények a pártvezetésen belül, de azt már sejthetjük, hogy Pozsgay Imre hogyan képzeli el a dolgot. Kifejtette az Independent című brit lapnak adott Budapesti interjúban. Pozsgay forgatókönyve szerint az MSZMP és a vele koalícióra lépő más politikai pártok előzetes egyezmény alapján indulnának a jövő évben esedékes parlamenti választásokon. Ez az előzetes egyezmény gondoskodnék a tárcák pártok közötti megoszlásáról és arról is, hogy az MSZMP kezében maradnának a kormányon belüli kulcspozíciók. A legális ellenzéket alkotnák azok a pártok, amelyek nem vennének részt ebben a koalícióban. Ezen elrendezés részeként arra is garanciát kellene nyújtani, hogy a későbbi választások már valóban szabadok lesznek, legalábbis ő - Pozsgay - támogatna ilyen garanciát. Eddig a Pozsgay-terv, ha nevet kívánunk adni neki. Az a benyomásom, hogy csak úgy lenne megvalósítható, ha valamennyi párt részesévé válna egy előre megbeszélt és kialkudott manipulációnak a népképviseleti elv és a szabad választás megcsúfolásának. Mert nyilvánvaló, hogy nemcsak a miniszteri tárcákat kellene előre megosztani a pártok között - kellő súllyal az MSZMP javára - hanem a parlamenti mandátumokat is. Vagyis közös koalíciós listákat kellene indítani, máskülönben megeshet, hogy egy külön listán induló MSZMP aránytalanul kevés mandátumot szerez, ami a kormányban eleve biztosított kulcsszerepével nem egyeztethető össze. A legális ellenzék pártjainak is biztosítani kell bizonyos számú mandátumot. Itt sem szabad a választók döntésére bízni, hogy mennyit, nehogy veszélybe kerüljön a mandátumok kialkudott elosztása a koalíció pártjai között, annak a kockázatáról nem is beszélve, hogy az ellenzék netán több szavazatot kap, mint a koalíció. Tehát az ellenzék is csak úgy juthatna mandátumhoz, ha részesévé válna ennek a manipulációnak. Ez a terv alkalmas arra, hogy minden résztvevőjével együtt le járassa a többpártrendszert, mielőtt az egyáltalán működésbe léphetne, mert igaz, hogy a demokrácia gyakorlatát is tanulni kell, de összehangolt csalással aligha lehet elsajátítani. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|