Rendszerváltás és az MTI

	Antiszemitizmus Magyarországon?
------------------------------- München, 1990. február 6. (SZER, Magyar híradó) - Két jelentés fekszik asztalomon. Az egyik szerint: a sakkozó Polgár lányok édesapja arról panaszkodik, hogy az utóbbi hetekben több fenyegető, antiszemita levelet kapnak, és lányai ezért nem tudnak nyugodtan felkészülni a soron következő nemzetközi versenyekre. A másik jelentés az MDF elnökségének ugyancsak mai nyilatkozata, amely felháborodással veszi tudomásul és utasítja vissza, hogy az MDF képviselőjelöltek nevére kitöltött kopogtatócédulákra ismeretlen tettesek Hitler nevét írták, és horogkeresztet rajzoltak. Mint Gadó György tudósításából kiderül, sajnos nem egyedülálló jelenségről van szó: - Tanácskozásra gyűltek össze február első napjaiban a magyarországi zsidóság vallási és világi szervezeteinek képviselői a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület helyiségében, hogy eldöntsék: miképpen reagáljanak az antiszemitizmus újabb jelentkezésére. A szenvedélyes hangulatú eszmecserén az az álláspont dominált, hogy a védekezésből és magyarázkodásból elég volt, a magyar zsidóság nem hajlandó magától értetődő társadalmi jelenségként tudomásul venni és eltűrni a gyűlölködők és politikai manipulátorok zsidóellenes rágalmait és célzásait. Felmerült az utcai tüntetés lehetősége is, és rendkívül figyelemreméltó, hogy ezt elsőként korántsem holmi meggondolatlan és tüzesfejű fiatalok vetették fel, hanem a rabbiképző intézet hatvanon felüli igazgató-professzora, ki pedig korábban távolról sem harciasságáról volt ismert. (folyt.) 1990. február 6., kedd
Vissza »

	- Antiszemitizmus - 1. folyt.
Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben a zsidógyűlölet számos hangos, otromba vagy éppen ravasz megnyilvánulása adott okot aggodalomra, jóllehet sem a kormány, sem a pártok nem vádolhatók emiatt. A szakszervezetek drágulásellenes tüntetése után egy kisebb csoport a televízió-székház előtt kiáltozott zsidóellenes jelszavakat, egyes lapokban pedig gyűlölettől és előítéletektől áthatott névtelen levelek voltak olvashatók a zsidók ellen. Az ilyen leveleket az illető szerkesztőségek abból a téves meggondolásból közölték, hogy így inkább felszínre kerülhetnek, és tisztázódhatnak a korábban elfojtott, de élő problémák. Valójában viszont, amint az említett tanácskozás résztvevői egyöntetűen rámutattak, a gyűlölködőket nem lehet észérvekkel meggyőzni. Előítéletes és emberellenes megnyilatkozásaik közlése pedig csak mérgezi a társadalom levegőjét. Ebben a vonatkozásban érdemes külön említeni az Úton című debreceni hetilapban napvilágot látott és dühödten gyűlölködő írást, mely országos feltűnést keltett, minthogy ehhez fogható 1944. óta nem jelent meg a magyar sajtóban. A tanácskozáson szóba került az a lehetőség is, hogy büntető eljárást kezdeményezzenek ebben az ügyben, végül is azonban nem hoztak ilyen döntést. A hetilap vitarovatában publikált visszataszító írással egyébként rádiónk nemrég külön kommentárban foglalkozott. A zsidó vallási és világi szervezetek megbízottai szűkebb akcióbizottság felállítását határozták el, mely hamarosan eldönti majd: szükség van-e demonstratív lépésekre az antiszemitizmus megnyilatkozásai miatt és ha igen, melyek a legcélszerűbbek. +++ 1990. február 6., kedd
Vissza »