|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Ruttner György nyilatkozata
"A Független Szociáldemokrata Párt
ügyvezető elnöke a Népszabadság február 6-i számában úgy foglalt
állást, hogy a párt szorosabbra fűzi kapcsolatait a Magyar
Szocialista Párttal, és ezt a szándékát Nyers Rezsőhöz írt levelében
is kifejezte. Ez a közlés meglepett, mert a választások előtt nem
látok lehetőséget a két párt közötti szorosabb együttműködésre,
esetleges koalícióra.
"
SZER, Magyar híradó:
Antiszemitizmus Magyarországon?
"...a sakkozó Polgár lányok
édesapja arról panaszkodik, hogy az utóbbi hetekben több fenyegető,
antiszemita levelet kapnak, és lányai ezért nem tudnak nyugodtan
felkészülni a soron következő nemzetközi versenyekre.
A másik jelentés az MDF elnökségének ugyancsak mai nyilatkozata,
amely felháborodással veszi tudomásul és utasítja vissza, hogy az
MDF képviselőjelöltek nevére kitöltött kopogtatócédulákra ismeretlen
tettesek Hitler nevét írták, és horogkeresztet rajzoltak.
"
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP-ből MSZP: történelmi szintézis?
|
Igen nagy a zavarodottság mostanság, a meghatározhatatlan számú pártkongresszust követően. Az állampárt átlényegült - de miből mivé? Van aki kevesli a változást, és egyre-másra látnak napvilágot a fanyalgó és szkeptikus nyilatkozatok, elsősorban a még ellenzéki, holnap már talán kormányzó-koalíciós pártoktól: semmi más nem történt, mint a cégtábla átfestése, és ugyanazok folytatják ugyanazt, csak más néven. Az ellenérzés érthető, hiszen minden politikai erőnek nem csak programot kell adnia, de el is kell határolódnia másoktól - ám most kitől és mitől? Eddig nem kis előrevivő és összetartó erőt jelentett, hogy a néhai állampárt - pártállam ELLENÉBEN kellett politizálni. Vajon ezután miként lesz? Alkalmas lesz-e arra az új párt, hogy ellenzéke elhatárolódjon tőle anélkül, hogy túl feltűnő - tehát számonkérhető - módon szembekerüljön saját, korábban hirdetett nézeteivel? alc. Reformkommunisták és szocialisták De nagy a zavar azok között is, akik sokallják a változásokat. Oka ennek is sokféle lehet. Vannak, akik a régi receptből indulnak ki: nem a politika rossz, nem az intézmények, hanem azok hibásak, akik tökéletlenül hajtják végre a jó határozatokat. Mások egyszerűen magukat féltik - Thomas Mann szavával - "a hatalom védett bensőségességét". Sokak egyszerűen nem tudták már követni az ütemet, ami nem is csoda. Fölmerül az a nem is kevéssé demagóg érv, hogy a párttagság nem tudta mi készül itt, hogy erre nem adtak a küldötteknek mandátumot - miért nem olvasták el a program és az alapszabály tervezetét? Hiszen megjelent, bárki hozzáférhetett... Márpedig itt valami példátlan történt, hazai és nemzetközi öszehasonlításban egyaránt: egy nagy és deklarált kísérlet arra nézve, hogy történelmi kompromisszum szülessék a baloldal, a munkásmozgalom nyolc évtizede kettészakadt és sokáig ádáz testvérháborúba bonyolódott két fő ereje, a kommunisták és a szociáldemokraták között. Nem is jó kifejezés a kompromisszum; történelmi szintézist kellene inkább mondani helyette. Az új párt nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy mindkettőből megőrizze azt, ami maradandó értéknek bizonyult. Többször elhangzott, hogy ebben a pártban a reformkommunistáknak ÉS a szocialistáknak EGYARÁNT helye van. De vajon mit takar ez a disztinkció? (folyt.)
1989. október 12., csütörtök 15:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|