Rendszerváltás és az MTI

	Az MSZP kilátásai
----------------- München, 1989. október 12. (SZER, Magyar híradó) - Hamburger Mihály az MSZMP átalakulásával foglalkozik. Kommentárját ismerve az a kérdés ötlött fel bennem: ha egy párt vezetőségében 24-en vannak, ott az ember könnyen valami szédületes tömegpártra gondol. Indokolt ez? - Igaz-e, hogy Magyarországon egy új párt jött létre, új névvel és új programmal? Sikerülhet-e erről meggyőznie akár a párttagságot, akár az ország közvéleményét? A választásokra készülő pártnak érdemes volt-e megkötnie a kompromisszumokat a pártszakadás elkerülése érdekében? - Ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyek a politika iránt érdeklődőket a leginkább foglalkoztatják a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó, és a Magyar Szocialista Párt első kongresszusa után. Az új név, a konkrétságtól mentes program, a népi demokratikus platform és a reformerők közötti kompromisszum nem sokakat győzőtt meg. A radikális reformer Pozsgay Imre szerint is az új párt elsősorban a vezetés összetételében különbözik az MSZMP-től. Valóban. Nem kis dolog, hogy Grósz Károly, Berecz János, Fejti György és a többiek kiszorultak a legfelsőbb vezetésből. Az 1988 májusi pártértekezleten megválasztottak közül csak a pártelnök Nyers Rezső, Hámori Csaba, Németh Miklós és Pozsgay Imre kerültek be az új elnökségbe. A többiek vagy azóta kerültek be a párt legfelsőbb vezetésébe - mint Horn Gyula és Vastagh Pál -, vagy ismeretlen, arcnélküli figurák a politikai életben. Az elnökség összetétele tehát továbbra is a pártállamiság jegyeit mutatja. Tagja maradt mind Németh Miklós kormányfő, mind a köztársasági elnökjelölt Pozsgay Imre. (folyt.) 1989. október 12., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Az MSZP kilátásai - 1. folyt.
Más megfigyelők szerint, bár a kongresszus elkerülte a látványos pártszakadást, mégis máris megindult a konzervatív kommunisták kiválása és önszerveződése - és ez egészséges folyamat. Igaz, ezek csekély kisebbséget alkotnak, komoly erőt nem képesek felmutatni. Berecz, Grósz, Ribánszki és csoportjaik kiválása valóban hitelképesebbé tehetné az újnak kevéssé látszó pártot. Ám a Nyers Rezső létrehozta kompromisszum a reformkommunisták és reformszocialisták között még ezt is kérdésessé teheti. Mégis: már most is megfigyelhető egy határozott előrelépés, ha nem is a Magyar Szocialista Párt, hanem az ország szempontjából. Ez pedig a párttagság reagálása, amelyet úgy látszik az új pártvezetés sem képes kigyógyítani csalódottságából. Ezt a pártot már a kongresszus előtt odahagyta tagságának mintegy 20 százaléka. Most minden párttagnak újra kell nyilatkoznia, hogy kíván-e maradni. A Ganz Műszer Műveknél például a korábbi 150 tagból 80-an - azaz több, mint a tagság fele - nyilatkozott úgy, hogy semmilyen pártnak nem kíván tagja lenni, 10-15-en pedig jelezték, hogy másik pártba szeretnének belépni. A Láng Gépgyár-i alapszervezet korábbi 190 tagjából eddig csak 30-an kívánnak az MSZP tagjai maradni. Számos pártszervezet önként vonul ki a munkahelyekről. A tagság jelentős részét az új pártvezetés tehát aligha nyerte meg magának. Ezek után hogyan higgyen a párt megújulásában az ország másik 90 százaléka? +++ 1989. október 12., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »