 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Ruttner György nyilatkozata
"A Független Szociáldemokrata Párt
ügyvezető elnöke a Népszabadság február 6-i számában úgy foglalt
állást, hogy a párt szorosabbra fűzi kapcsolatait a Magyar
Szocialista Párttal, és ezt a szándékát Nyers Rezsőhöz írt levelében
is kifejezte. Ez a közlés meglepett, mert a választások előtt nem
látok lehetőséget a két párt közötti szorosabb együttműködésre,
esetleges koalícióra.
"
SZER, Magyar híradó:
Antiszemitizmus Magyarországon?
"...a sakkozó Polgár lányok
édesapja arról panaszkodik, hogy az utóbbi hetekben több fenyegető,
antiszemita levelet kapnak, és lányai ezért nem tudnak nyugodtan
felkészülni a soron következő nemzetközi versenyekre.
A másik jelentés az MDF elnökségének ugyancsak mai nyilatkozata,
amely felháborodással veszi tudomásul és utasítja vissza, hogy az
MDF képviselőjelöltek nevére kitöltött kopogtatócédulákra ismeretlen
tettesek Hitler nevét írták, és horogkeresztet rajzoltak.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Külföldi lapvélemények az MSZP-kongresszusról
|
---------------------------------------------
Washington, 1989. október 11. (Amerika hangja, Reggeli híradó) -
Mai műsorunkban amerikai és nyugat-európai sajtószemlét adunk a
Magyar Szocialista Párt kongresszusáról.
Amerikai vélemények a pártkongresszusról. A mikrofonnál New
Yorkból Thassy Jenő.
- Egy párt halálára - így búcsúztatja a Financial Times
vezércikke a magyarországi uralkodó párt név- és egyéb változásait.
Mai jelentésem témája a Metropolis sajtójának visszhangja.
Kezdem a New York Timessel, amelyben Henry Kamm a következőket
jelenti Budapestről:
A 66 esztendős Nyers Rezsőt a delegátusok 78-80 százaléka
választotta vezetőjévé, de a jelölés és a szavazás zárt ajtók mögött
zajlott le, és majdnem 4 órás heves vitát igényelt. Vasárnap éjszaka
a legnagyobb vihart a reformszárny delegátusai váltották ki
követelésükkel, hogy a párt adja fel irodáit a munkahelyeken. Mr.
Nyers a középutasok többségével tartott.
Ez az ügy életbevágóan fontos, az elkövetkező választásra való
tekintettel. A reformisták meg vannak arról győződve, hogy a
munkásság nehezményezi a párt jelenlétét munkahelyeiken, mert így a
pártfunkcionáriusok az üzemek igazi vezetői.
A párt keményvonalasai viszont arról vannak meggyőződve, hogy
képtelenek egybentartani a tagságot, amennyiben feladnák az üzemi
irodákat. A heves vita majdnem a kompromisszum felborulását okozta -
Pozsgay Imre és Németh Miklós ennek következtében nem lettek
alelnökké választva - de 11 reformista mégiscsak bekerült a legfelső
vezetőségbe. A többiek jórészt középutasok. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Külföldi lapvélemények - 1. folyt.
|
A választások fő vesztese Grósz Károly, akit minden tisztségétől
megfosztottak, de ennek ellenére kijelentette: maradni szándékozik a
politikai életben. Sok pártközeg hiszi, hogy a keményvonalasok végül
is félreteszik nézeteltéréseiket, külön pártot alapítanak majd,
kijelentik, hogy nem ismerik el a névváltozást, és magukat továbbra
is a magyar dolgozók pártjának tekintik, ahogy a kommunisták magukat
eddig nevezték - így Henry Kamm a New York Timesben, amelynek
vezércikkre, akárcsak a Wall Street Journalnak még nem volt ideje.
Ezt a Financial Times írta meg elsőnek, éspedig figyelemre
méltóan. Most ebből idézek:
Az állami kommunizmus humánus kivégzése zűrzavarosan történt,
tele kétértelműséggel és megválaszolatlan kérdésekkel. De ennek
ellenére az átalakulás merész és módfelett fontos lépés, megérdemli
azt, hogy ennek tekintsék és ünnepeljék.
Az alapító dokumentum - amely továbbra is szenvedélyes viták
tárgya - kimondja a hatalom monopóliuma és a demokratikus
centralizmus szakaszának lezárását. Az emberi jogok és a szabadság
nem lesz többé a pártérdekek alá vetve -, egyik uralmon levő
kommunista párt sem ment el eddig még ilyen messze. És minden
valószínűség szerint ez egy visszavonhatatlan lépés.
Michael Gorbacsov a vezetője most annak a pártnak, amely 33
évvel ezelőtt tankokat küldött Budapestre. Gorbacsov ezen az elmúlt
hétvégén Erich Honecker és a megmerevedett keletnémet kommunizmus
irányába lőtte mondásainak mérgezett kis nyilait.
Amennyiben a jövőben a demokratikusan megválasztott kormány a
gazdasági válság következtében bukna, kevés a valószínűsége annak,
hogy a magyarok diktatúrára vágynának, hogy az hozza rendbe
szénájukat. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Külföldi lapvélemények - 2. folyt.
|
A demokrácia azonban emberi elemeken múlik, mind a pártban, mind
azon kívül. A reformszárnynak biztosítania kell azt, hogy a múlt
szokásait és módszereit feladja. És ez nem lesz könnyű, mert ebben
nevelődtek, és megszokták az állam és a párt hatalmi szálainak
húzogatását.
Nem csupán a múlttal kell leszámolniok, hanem bűnrészességüket
is be kell ismerniük. És forintok milliárdjairól kell elszámolniuk,
amely a nép vagyonát képezi.
Az elmúlt hétvégén a reformerek részéről sok retorika hangzott
el, térdet hajtottak a nép akarata előtt. Amennyiben a nép akarata
ellenük fordulna, úgy a retorikán változtatva, azt az alkotmányos
ellenzék padsoraiból kell majd gyakorolniok.
De az ellenzékre nem kisebb felelősség hárul. A közhely azzal
vádolja őket, hogy tucatnyi kis csoportra oszlanak - ez azonban a
szabadság következménye, hisz a múltban már bebizonyították, hogy
képesek egyetlen jelölt mögé tömörülni, és időközi választást
nyerni.
A legnagyobb ellenzéki csoportot, a Demokrata Fórumot időnként
sovinizmussal és antiszemitizmussal vádolják, de ennek eddig
egyetlen vezető tagja sem adta tanujelét, és eddig az ellenzék
soraiban egyetlen demagóg sem akadt. Viszont az ellenzék gyakorlata
a szabad választások politikájában éppen olyan kevés, mint a korábbi
kommunistáké. És az is nehéz lesz, hogy a múltért való leszámolás
feszítő vágyát feladják, és egyéni ambícióikat a köz érdekében
fékezzék.
Az elmúlt, monumentális hétvégéből két következtetést lehet
levonnunk.
Az egyik: a reformkommunizmus szállítóeszköz csupán, de nem
végcél. Amint befejezik a párt monopóliumának beszüntetését,
ideológiailag éppen olyan bizonytalan talajon találják majd magukat,
mint a szocialisták, a szociáldemokraták, a demokratikus
szocialisták mindenütt a nyugati világban. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Külföldi lapvélemények - 3. folyt.
|
A második konkluzió: a reformerek nem várhatják azt, hogy népük
hálát érezzen irányukban. Miért is lennének hálásak nekik? 1989.
október 7-ikéig bezárólag ők is annnak a pártnak a nevében beszéltek
és cselekedtek, amely soha sem kérte uralmához népe beleegyezését,
soha sem követte meg bűneit, sőt be sem vallotta őket.
A reformerek továbbra is a múltat hibáztatják és mindent arra
halmoznak. Keveset szólnak arról, hogy hová vezetnek az ő gyökereik.
De a választópolgár bizonyítékra vár. Ez őszinte kell hogy legyen
ahhoz, hogy tartósnak ígérkezzen - fejezi be a magyar változásokról
szóló "Egy párt halála" című vezércikkét a Financial Times.
Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál most Pongrácz Eszter
következik, aki a budapesti pártkongresszus nyugatnémet és osztrák
sajtóvisszhangját ismerteti.
- Világraszóló érdeklődés fordult az MSZMP illetve MSZP
budapesti kongresszusa felé. De a figyelem hőfoka különösen magas
volt Ausztriában és az NSZK-ban. Ennek az a kézenfekvő oka, hogy az
NDK-beli exodus az osztrákok és nyugatnémetek szemében hatványozott
jelentőséggel ruházta és ruházza fel Magyarországot.
A menekülők tranzitállomását jelentő Ausztriában és
célországukban, a Német Szövetségi Köztársaságban széltében
hangoztatják: világtörténelmi, és ma még beláthatatlan
következményeket rejtő folyamatot indított el a keletnémet
menekülőket illető budapesti döntés. Ez ingatta meg az NDK
rezsimjét, ez szabadította fel az NDK-n belül is az immár félelmet
nem ismerő, retorziókkal nem törtődő felkelésszerű népmozgalmat.
Ausztriában, az NSZK-ban - ennek a sorsfordító fejlődésnek fényében
tekintenek Magyarország felé. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Külföldi lapvélemények - 4. folyt.
|
Ami azonban a hétvégi pártkongresszus megítélését illeti, nem
mondhatni, hogy a kommentátorok, a hírelemzők egyöntetű elismeréssel
fogadták a budapesti híreket. Általában felvetik azt a kérdést,
amely a magyar demokratikus ellenzék körében is hallható: a párt
nevének, a cégérnek megváltoztatása, a lenini programtól való
elkanyarodás mennyiben jelenti a magyarországi kommunista mozgalom
megtisztulását?
Úgyszólván valamennyi kommentátor kiemeli azt, hogy amire még
nem volt példa: uralkodó kommunista párt oszlatja fel önmagát. De
ezután rámutatnak arra, hogy a megreformált pártprogram nagyon is
ellentmondásos.
A Die Welt nevű bonni újság Déleket-Európa szakértője
megállapítja: ma már az a helyzet, hogy Magyarországon igen kevesen
mernek nyíltan kiállni a kommunizmus mellett.
A politikai éghajlat alapvetően megváltozott, s úgy látszik,
hogy még csak kezdetén állnak egy forradalomnak, amely
megváltoztatja az érintett államoknak nemcsak belpolitikai, hanem
külpolitikai igazodását is.
A cikkíró azonban rámutat arra, hogy a párt reformszárnya a
demokrácia és a gondolatszabadság érvényesítését nem akarta azzal
elindítani, hogy megtisztítsa a tagság sorait a régi sztálinista
elvtársaktól. Holott - így mondja - talán erre lett volna a
legnagyobb szükség. A levitézlett rezsim emberei pedig August Bebel,
a legendás egykori német szociáldemokrata vezér gúnyos szavai
szerint jártak el: az apparatcsikok ma is ott állnak a kasszánál.
Több hírelemző abban látja az igazi reformok legveszedelmesebb
kerékkötőjét, hogy a kongresszus nagy többsége megszavazta a
névváltoztatást, de elsöpörte azt a javaslatot, hogy az üzemeket, a
munkahelyeket tisztítsák meg a kommunista párt rákos sejtjeitől. És
nem történt egyértelmű döntés arról, ki rendelkezik az MSZMP
hatalmas vagyonával. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Külföldi lapvélemények - 5. folyt.
|
Az osztrák rádió keddi híradójában összefoglaló beszámolót adott
a budapesti pártkongresszusról. Tudósítója úgy vonja meg a
tanácskozások mérlegét, hogy a nagygyűlés határozatainak
következetessége alaposan elmarad attól, amit még szombaton vártak a
delegátusoktól.
A tudósító arra a végső konklúzióra jut, hogy az új cégér mögött
megmaradtak a régi klikkek, és egyáltalában nem bizonyos: vajon az
újnak mondott párt oly szavahihetőnek hat-e majd, hogy szabad
választások esetén jelentős szavazórétegeket nyer meg magának.
A kongresszus hétfői berekesztése után úgy látszik, hogy a régi
erők menteni próbálták ami menthető, és a megújulás terén
végeredményben csupán minimális eredményt értek el - mondja az
osztrák rádió munkatársa. +++
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|