 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun megyei jelöltjei
"1. számú választókerület (Kecskemét): dr. Józsa Fábián, jogász.
2. számú választókerület (Kecskemét): dr. Debreczeni József,
tanár.
3. számú választókerület (Tiszakécske): Kánya Gábor, közgazdász.
4. számú választókerület (Kunszentmiklós): Bődi Szabolcs, tanár.
5. számú választókerület (Kiskunfélegyháza): Fekete Pál, tanár.
6. számú választókerület (Kiskőrös): Varga Endre, történész.
7. számú választókerület (Kalocsa): dr. Bárth János,
néprajzkutató.
8. számú választókerület (Kiskunhalas): R. Kiss Sándor, főorvos.
9. számú választókerület (Baja): dr. Péterfi Tamás, ügyvéd.
10. számú választókerület (Bácsalmás): Karsai Péter,
iskolaigazgató."
SZER, Magyar híradó:
Az MDF koalíciós lehetőségeiről - Kulin-interjú
"Az MSZP-vel folytatott tárgyalásos kapcsolatunk nem jelentette
eddig sem azt, hogy valamiféle koalíciós előkészületekről van szó.
Kétségtelen, hogy az MSZP számunkra ígéretesebb politikai erő volt,
mint amivé vált. Azt hittük még néhány hónappal ezelőtt, hogy sokkal
radikálisabb, sokkal egyértelműbb szakításra fog sor kerülni a régi
uralkodó párt és az újonnan megalakult párt között. Ez a radikális
változás azonban nem következett be. Ugyanakkor a külpolitikai
helyzet is úgy alakult, hogy a bennünket körülvevő kommunista gyűrű
ellazult, széttöredezett. Ma nem mondhatjuk azt, hogy azért kell
együttműködni a volt uralkodó párttal, mert a környező országok nem
fogadnának el egy radikálisabb fordulatot. "
|
|
|
|
|
|
 |
Pártviták - természetes harc, kezdeti buktatókkal
|
-------------------------------------------------
München, 1990. február 5. (SZER, Magyar híradó) - Amit ebben
műsorban ma elmondtunk a pártok vitájáról, nézeteltéréseiről, néha
nehezen érthető magatartásukról - valaki talán arra
következtethetne, hogy a politikai élet nálunk valamilyen alapvetően
rossz irányba halad. Nos, erről szó sincs, de hallgassák meg Lengyel
Szaniszlót:
- Budapesti beszélgetőpartnerem alig leplezett ingerültséggel
fogadta a választási hadjáratra vonatkozó érdeklődésemet. Már torkig
vagyok ezzel a kabaréval - mondta, ami engem kissé meglepett, hiszen
tudom róla, hogy a legreménytelenebb esztendőkben is a kommunizmus
bukásáról álmodozott.
Mi tagadás, van ok fejcsóválásra, amikor az ember a
kopogtatócédulák körüli hercehurcáról, a pártok osztódásos
szaporodásáról, s ennek tetejében sikkasztásokról és betörésekről
olvas. Elhamarkodott dolog azonban mindezekből akár azt a
következtetést levonni, hogy az ilyesmi szerves velejárója a
többpártrendszernek, akár pedig sértődötten visszahúzódni az evilági
kocsmából.
Tény, hogy egy választási hadjárat - még ott is, ahol évtizedek
óta gyakorolják - nem a plébános úr teadélutánja. A pártok és
jelöltjeik keményen összecsapnak, nem kímélik egymást, kihasználják
egymás gyengéit. Ez is felkészülés a parlamenti küzdelemre, hiszen a
parlamentben a kormánypártnak szinte naponta meg kell védenie
politikáját, az ellenzéknek pedig az a dolga, hogy ezt a politikát
ott marcangolja, ahol éri. Mimóza lelkekből nem lesznek politikusok.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek játékszabályok, de ki
tanította volna meg a demokrácia játékszabályaira azokat a
felelőtlen fiatalembereket, akik például betörtek egy pártirodába.
Az a rendszer-e, amely a legutóbbi hetekig lehallgattatta az
ellenzéki politikusok telefonbeszélgetéseit, felbontatta leveleiket?
Nemzedékek nőttek fel Magyarországon politikai kultúra nélkül,
és ezt a hiányt nem lehet néhány hónap alatt pótolni. (folyt.)
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|