![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun megyei jelöltjei
"1. számú választókerület (Kecskemét): dr. Józsa Fábián, jogász.
2. számú választókerület (Kecskemét): dr. Debreczeni József,
tanár.
3. számú választókerület (Tiszakécske): Kánya Gábor, közgazdász.
4. számú választókerület (Kunszentmiklós): Bődi Szabolcs, tanár.
5. számú választókerület (Kiskunfélegyháza): Fekete Pál, tanár.
6. számú választókerület (Kiskőrös): Varga Endre, történész.
7. számú választókerület (Kalocsa): dr. Bárth János,
néprajzkutató.
8. számú választókerület (Kiskunhalas): R. Kiss Sándor, főorvos.
9. számú választókerület (Baja): dr. Péterfi Tamás, ügyvéd.
10. számú választókerület (Bácsalmás): Karsai Péter,
iskolaigazgató."
SZER, Magyar híradó:
Az MDF koalíciós lehetőségeiről - Kulin-interjú
"Az MSZP-vel folytatott tárgyalásos kapcsolatunk nem jelentette
eddig sem azt, hogy valamiféle koalíciós előkészületekről van szó.
Kétségtelen, hogy az MSZP számunkra ígéretesebb politikai erő volt,
mint amivé vált. Azt hittük még néhány hónappal ezelőtt, hogy sokkal
radikálisabb, sokkal egyértelműbb szakításra fog sor kerülni a régi
uralkodó párt és az újonnan megalakult párt között. Ez a radikális
változás azonban nem következett be. Ugyanakkor a külpolitikai
helyzet is úgy alakult, hogy a bennünket körülvevő kommunista gyűrű
ellazult, széttöredezett. Ma nem mondhatjuk azt, hogy azért kell
együttműködni a volt uralkodó párttal, mert a környező országok nem
fogadnának el egy radikálisabb fordulatot. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Magyar gazdaság - sorsfórdító év és a kilátások
|
![](../img/spacer.gif)
-----------------------------------------------
München, 1990. január 5. (SZER, Világgazdasági magazin) - A magyar gazdaság tavalyi mérlegéről és idei kilátásairól Baráth Edina tudósít Budapestről:
- Gyakran elhangzik mostanában, hogy 1989 a magyar történelem sorsfordító esztendeje volt. A kommunista pártállam összeomlása azonban nem járhatott együtt a 40 éves szocialista gazdasági kísérlet örökségének gyors felszámolásával.
Az 1989-es gazdasági év ismét a korábban felhalmozott államadósság súlyos terhével indult. A kormány törekedett a gazdasági szerkezetváltás előfeltételeinek megteremtésére, és ennek érdekében több pozitív intézkedést tett, új törvényeket alkotott.
Folytatódott az év elején bevezetett importliberalizálás, javult a hitelfelvételi és működőtőke-behozatali lehetőség, feloldották az ingatlanszerzési korlátozásokat. Megkaptuk a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, pénzügyi támogatást ígért több nyugati ország. Életbe lépett a társasági törvény, az átalakulási törvény, az értékpapír törvény, csökkentették a vállalkozói nyereségadót.
Mindezek ellenére a rideg gazdasági jelzőszámok már február-márciusban jóval rosszabbak voltak a vártnál. A költségvetési hiány már ekkor meghaladta az egész évre tervezett 20 milliárd forintot. Ezért a Nemzetközi Valutaalap májusban felfüggesztette a készenléti hitel utolsó részletének folyósítását.
Novemberben Németh Miklós kormányfő bejelentette, hogy az ország bruttó adósságállománya 2 milliárddal több a nyilvánosságra hozottnál: 20 milliárd dollár. Közben növekedtek a lakosság terhei, sorozatos áremelések voltak, az év során háromszor is leértékelték a forintot, a munkanélküliek száma pedig ma már 30 ezerre tehető. (folyt.)
1990. január 5., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|