 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun megyei jelöltjei
"1. számú választókerület (Kecskemét): dr. Józsa Fábián, jogász.
2. számú választókerület (Kecskemét): dr. Debreczeni József,
tanár.
3. számú választókerület (Tiszakécske): Kánya Gábor, közgazdász.
4. számú választókerület (Kunszentmiklós): Bődi Szabolcs, tanár.
5. számú választókerület (Kiskunfélegyháza): Fekete Pál, tanár.
6. számú választókerület (Kiskőrös): Varga Endre, történész.
7. számú választókerület (Kalocsa): dr. Bárth János,
néprajzkutató.
8. számú választókerület (Kiskunhalas): R. Kiss Sándor, főorvos.
9. számú választókerület (Baja): dr. Péterfi Tamás, ügyvéd.
10. számú választókerület (Bácsalmás): Karsai Péter,
iskolaigazgató."
SZER, Magyar híradó:
Az MDF koalíciós lehetőségeiről - Kulin-interjú
"Az MSZP-vel folytatott tárgyalásos kapcsolatunk nem jelentette
eddig sem azt, hogy valamiféle koalíciós előkészületekről van szó.
Kétségtelen, hogy az MSZP számunkra ígéretesebb politikai erő volt,
mint amivé vált. Azt hittük még néhány hónappal ezelőtt, hogy sokkal
radikálisabb, sokkal egyértelműbb szakításra fog sor kerülni a régi
uralkodó párt és az újonnan megalakult párt között. Ez a radikális
változás azonban nem következett be. Ugyanakkor a külpolitikai
helyzet is úgy alakult, hogy a bennünket körülvevő kommunista gyűrű
ellazult, széttöredezett. Ma nem mondhatjuk azt, hogy azért kell
együttműködni a volt uralkodó párttal, mert a környező országok nem
fogadnának el egy radikálisabb fordulatot. "
|
|
|
|
|
|
 |
Mikor vonulnak ki Kelet-Európából a szovjet csapatok?
|
-----------------------------------------------------
München, 1990. február 5. (SZER, Kelet-európai szemle) -
Kelet-európai szemlénk következik Bárdi István összeállításában.
Mikor vonulnak ki Kelet-Európából a szovjet csapatok?
- Budapest és Prága a szovjet csapatok kivonásáról tárgyal, Lech
Walessa is a szovjet csapatok távozását sürgeti, a keletnémet
kommunisták a NATO-ból és a Varsói Szerződésből való kilépéssel
akarják újraegyesíteni az általuk semlegesnek tervezett
Németországot. Már-már úgy tűnik, hogy maholnap megvalósul minden
kelet-európai álma, és négy és fél évtizedes megszállás után végre
hazamennek az oroszok.
A vérmes reményeknek elsőként maga Gorbacsov adott tápot. A
vasfüggönytől Keletre mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a
legyőzött, megalázott szovjet hadsereg kivonulását Afganisztánból.
Majd a szú percegését is hallani lehetett, amikor tavaly májusban az
első olló átvágta a magyar vasfüggönyt.
Gorbacsov már ezt megelőzően is békegalambként röppent be a
nyugati hírügynökségek telexgépeibe. 1988. decemberében
bejelentette, hogy a Szovjetunió teljesen egyoldalúan 500 ezerrel
csökkenti hadseregének létszámát, ennek keretében 50 ezer katonát
kivon Kelet-Európából. A rákövetkező hónapokban a szovjet párt és
államfő további meglepetésekkel is szolgált. Hogy kivonnának
Kelet-Európából 500 taktikai atomfegyvert és 2000-re minden szovjet
katona hazatér.
Minden jel arra mutat, hogy az egyre súlyosabb bel- és
külpolitikai kutyaszorítóba kerülő szovjet vezetésnek valójában még
ennél is sokkal sürgősebb, hogy csapatukat hazavigyék.
- Csak azt nem tudom, hogy akkor mihez kezdünk, ha
kelet-németországi támaszpontjainkhoz vonul majd ki tüntetni 100
ezer keletnémet? - gyónta meg az angol Guardian tudósítójának a
napokban a moszkvai külügyminisztérium egyik embere. (folyt.)
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mikor vonulnak ki? - 1. folyt.
|
A nép, az egyszerű szovjet polgár pedig már a glasznosztytól
duzzadó Ogonyokban is ezt olvassa: mi szükség egyáltalán erre a
hadseregre, ingyenes kényszermunkások hadára? És az üres polcokra, a
havi 1 darab szappanra meredve, és mindezt a száz és ezer milliárdos
szovjet hadi kiadásokkal összevetve azt mondja: miért csak 2000-re
hozzák haza a katonákat? Hogyhogy nem már holnap?
Mojszejev, a szovjet hadsereg vezérkari főnöke azt panaszolja,
hogy egyre gyakoribbak a negatív megnyilvánulások a hadsereggel
szemben. Az emberek azt mondják, hogy a hadi gépezet a társadalmon
élősködik. És ebben a helyzetben, amelyet talán akarata ellenére,
talán szándékosan maga Gorbacsov idézett elő, a
pártfőtitkár-államelnök a peresztrojkának a hadseregre való
kiterjesztését ígéri, ezt részben már be is indította. Már a szovjet
hadiüzemek gyártják a szovjet hűtőszekrények 95 százalékát, a
porszívók 70 százalékát, a mosógépek 60 százalékát. Jelenleg,
legalábbis ha hihetünk a szovjet statisztikának, 40 százalékban
polgári célokra termelnek a szovjet hadiüzemek, ezt az arányt 5 éven
belül 60 százalékra akarják növelni.
Alan Dixon, Ilionis állam demokrata párti szenátora kijelentette
- idézek -, "akár akarják, akár nem, az oroszok ki fognak menni
Kelet-Európából, és kimennek anélkül is, hogy az Egyesült Államok
bármiféle csapatkivonási szerződést kötne velük".
Talán az sem véletlen, hogy Bush-elnök múlt szerdán bejelentett
legújabb csapatcsökkentési tervét fenntartás nélkül üdvözölték
Moszkvában és persze Budapesten is.
A Szovjetunió 565 ezer, az Egyesült Államok 305 ezer katonát
állomásoztat Európában. Bush-elnök kölcsönös csapatcsökkentési
javaslata értelmében mindkét fél 195, 195 ezerrel csökkentené
csapatainak, pontosabban Közép- és Kelet-Európában állomásozó
csapatainak létszámát. (folyt.)
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mikor vonulnak ki? - 2. folyt.
|
A közép- és kelet-európai térség megjelölés azért nem
lényegtelen, mert Európa egyéb pontjain is állomásoznak amerikai
csapatok, szovjet erők azonban másutt nincsenek. Gyakorlatilag tehát
Bush-elnök javaslata a kelet-európai szovjet megszálló erők
egészére, az amerikai cspatokra azonban csak részben vonatkozik.
Másképpen kifejezve, Amerikának 110 ezer, a Szovjetuniónak azonban
270 ezer katonát kellene kivonni. Szorult helyzetében azonban
Moszkva még ezen a javaslaton is kapva kap, mert kivonulása
Kelet-Európából elkerülhetetlen, csupán idő kérdése, és cserébe egy
kis amerikai csapatcsökkentés még mindig jobb, mint semmi.
Katonai szakértők rámutatnak, hogy e szorult helyzetéből Moszkva
egykönnyen tőkét is kovácsolhat, hasonlóan Lenin Breszt-litovszki
sakkhúzásához. Mint ismeretes, a Breszt-litovszki békében Lenin
jelentős területekről mondott le Németország és Lengyelország
javára, amelyeket azonban Sztálin később kamatos kamattal
visszaszerzett.
Moszkva Washingtonnal szembeni helyzeti előnye az európai
hadszíntéren még akkor is megmaradna, sőt elvben igen veszélyes
mértékben fokozódna, ha bekövetkeznék a két katonai tömb, az
Észak-Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés megszünése, vagy a
katonai szövetségből politikai szövetséggé való átalakulása, ami
hadászati szempontból gyakorlatilag ugyanaz. Ha ugyanis Moszkva
kimondja a Varsói Szerződésre a halálos ítéletet, és minden
hadosztályát visszarendeli határai mögé, és ezzel eléri Amerika
Európából való kivonulását, és a NATO önfeloszlatását, akkor a világ
legnagyobb hadigépezetét aligha tudnák feltartóztatni a kis
nyugat-európai hadseregek. Amerika pedig nem lenne képes időben
beavatkozni, mert túl messze van, hetekre lenne szüksége, míg
ütőképes erőket tudna bevetni egy esetleges európai háborúban.
(folyt.)
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mikor vonulnak ki? - 3. folyt.
|
Aligha valószínű ugyan, hogy épp a szovjet birodalmi politikát
visszacsináló Gorbacsov vetemedne újabb hódító háborúkra. Fölöttéb
bizonytalan azonban, hogy meddig folytatódik az emberarcú szovjet
bel- és külpolitika. Vonalváltás mindig is lehetséges volt a Kreml
színfalai mögött, még akkor is, amikor a helyzet a jelenlegi szovjet
állapotokhoz képest hihetetlenül stabil volt.
Nyugati megfigyelők rámutatnak, hogy ehhez a krónikus szovjet
bizonytalansági tényezőhöz újabban hozzájön még egy egészen másik
is. Épp az a minden nappal nyilvánvalóbbá váló tény, hogy a szovjet
rendszer napjai meg vannak számlálva.
A nyugati sajtóban egyre feszültebb figyelemmel követik az orosz
nacionalizmus újraéledésének jeleit. Különös megdöbbenést keltett a
nyugatnémet televízió riportműsora a Pamjaty nevű, nagy orosz
álmokat kergető, sőt kifejezetten fasiszta, antiszemita, náci
jelszavakat hajtogató szervezetről. A Pamjaty feketeinges, fekete
nadrágos, fekete bakancsos, az SS egyenruhájának szakasztott
hasonmását viselő tagjai bemutatták a nyugatnémet riportereknek a
náci német tömeggyűlésekről készített, még ma is hátborzongató
filmeket, amelyeket egymásnak rendszeresen levetítenek. És ehhez nem
átallották azt nyilatkozni a nyugatnémet tv-kamerákba, hogy: amit ti
németek elkezdtetek, azt mi majd megvalósítjuk.
Nyugati tudósítók egy ideig ellenzéki szervezetnek vélték a
Pamjatyot, voltak olyanok is, akik fasiszta, antiszemita élét a KGB
becsempészett ügynökei mesterkedésének tulajdonították, aminek a
Pamjaty lejáratása lett volna célja, annak elhitetése, hogy a
kommunizmusra csakis egy még sokkal rosszabb, a fasizmus
következhet. Habár mindenben, ami gyanus, feltehetően a KGB keze is
benne van, a Pamjaty egyre nagyobb népszerűségét, vezetőinek egyre
riasztóbb, demagóg megnyilatkozásait már ezzel sem lehet magyarázni.
(folyt.)
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mikor vonulnak ki? - 1/4. folyt.
|
A közelmúltban Habsbourg Ottó felhívta a nyugati publicisták
figyelmét a nagy orosz nacionalizmus, és kifejezetten a Pamjaty
veszélyeire. A szervezetet Habsburg Ottó szó szerint nemzeti
szocialistának nevezte.
A nyugati demokráciák számára egy atombombákkal állig
felfegyverzett szovjet nemzeti szocialista köztársaság rémképe
legalább ugyanakkora veszély, mint a jelenleg összeomló szovjet
kommunizmus. És mert egy ilyen vagy ehhez hasonló veszélyt, váratlan
fordulatot nem lehet teljességgel kizárni, a Nyugatnak egyáltalán
nem sietős sem a katonai szövetségek feloszlatása, sem a szovjet és
amerikai csapatok teljes kivonása.
Mert a bizonytalan szovjet helyzetből az is következik: mindegy,
hogy csapatait már holnap, vagy csak tíz év múlva vonja-e ki
Moszkva, ha ismét a rémuralom diktálná politikáját, katonái
bármelyik pillanatban visszatérhetnek. +++
1990. február 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|