Rendszerváltás és az MTI

	A jövő: elöregedő Európa, nyugdíjgondokkal
------------------------------------------ München, 1990. február 4. (SZER, Párizsi magyar figyelő, Kemény István) - Múlt héten foglalkoztunk a nyugdíjkiadásoknak a fejlett nyugati országokban bekövetkezett emelkedéséről és ennek az emelkedésnek néhány tényezőjéről, így a lakosság elöregedéséről. A múltnál azonban fontosabb a jövő, és a jövőben olyan bonyodalmak várhatók amelyekre eddig még sehol sem találtak megoldást. A legnagyobb gond az európai népesség további öregedése és ebből következően nyugdíjasok számának és arányának növekedése. A legközelebbi 10-15 évben ez még lassú lesz, azután azonban annál gyorsabb. A nyolcvanas években nemzetközi összehasonlításban két nagyszabású előrebecslés is készült erre vonatkozólag - hasonló eredményekkel. Az egyik az ENSZ-ben, 2025-ig, a másik az OECD-ben 2050-ig menő számításokkal. Mivel az OECD kiadványa valamivel frissebb, inkább erre érdemes támaszkodni. Tudjuk, hogy minél távolabbi jövőre vonatkozik egy előrejelzés, annál bizonytalanabb, ezért a 2020-ra vonatkozó számításokból közlök néhányat, noha a 2030 és 2050 közöttiek jóval látványosabbak. Tehát: 1980 és 2020 között a 64 éven felüliek aránya Franciaországban 14 százalékról 20 százalékra, Németországban 15,5 százalékról 22 százalékra. Japánban 9 százalékról 21 százalékra, Finnországban 12 százalékról 22 százalékra, Svájcban 14 százalékról 24 százalékra emelkedik. Nyilvánvaló hogy az öregedésnek ez a foka alapvetően változtatja meg a nyugdíjpénztárak helyzetét. Az öregeknek az egész lakossághoz viszonyított aránya azonban még csak nem is alkalmas arra, hogy a probléma súlyát érzékeltessük. Fontosabb az öregeknek az aktív korú lakossághoz viszonyított aránya, és ebben az arányban még nagyobb eltolódás várható. (folyt.) 1990. február 4., vasárnap
Vissza »

	- Elöregedő Európa - 1. folyt.
A második világháború utolsó éveitől kezdve ugyanis baby-boom volt majdnem minden fejlett nyugati országban, ezért az aktív korúak aránya ma mindenütt magas. De éppen ezek a népes korosztályok mennek 2000 és 2030 között nyugdíjba és maradnak nyugdíjasok az életkor megosszabbodása miatt még sokáig. A hatvanas évek közepétől viszont mindenütt csökkent a gyermek- szám. 2000-től kezdve tehát egyre kisebb aktív korosztályokra jut majd egyre több nyugdíjas. Tovább fogja növelni a nyugdíjkiadásokat az is, hogy a legtöbb országban a nyugdíjak nagyrészt az aktív korban elért keresethez igazodnak. Keresetarányos nyugdíjak ezek: az emberek egyre nagyobb keresetekkel mennek nyugdíjba és az alacsony nyugdíjak eltűnőben vannak. Említeni kell azt is, hogy a nyugdíjak az áremelkedések arányában indexálva vannak, valamint azt, hogy a bármelyik évben törvénybe iktatott nyugdíjrendszer vagy módosítás teljes költséghatása csak sok idő múlva jelentkezik. Mindezen tényezők hatására a nemzeti jövedelemnek egyre nagyobb része jut a nyugdíjra. Az OECD előrejelzése szerint 2020-ban Franciaorrszágban és Németországban a nemzeti jövedelem 22 százalékát, Ausztriában 24 százalékát, Itáliában 25 százalékát költik majd nyugdíjakra. Szükség lenne tehát az állami nyugdíjrendszerek teljes átalakítására. Vannak is reformjavaslatok már évtizedek óta, de sehol sem kísérelték meg ezek megvalósítását és nem kerültek megtárgyalásra a parlamentekben és minisztertanácsokon sem. A társadalombiztosítási vitát összefoglaló nagy tanulmányában Laurensen-Thomson azzal magyarázza ezt, hogy reformra csak akkor kerülhetne sor, ha egyetértés lenne alapvető politikai kérdésekben; abban tehát, hogy mi a rossz a jelenlegi struktúrában és abban, hogy melyik a legjobb az előterjesztett és néha egymásnak ellentmondó reformjavaslatok között. (folyt.) 1990. február 4., vasárnap
Vissza »

	- Elöregedő Európa - 2. folyt.
1.) Az emberek igen eltérően értelmezik a méltányosság fogalmát és ebből következően a javasolt megoldások előnyeit és hátrányait is. 2.) Szinte mindenki mást gondol arról, hogy a fennálló rendszerek miképpen hatnak a megtakarításra és a munkapiacra. De még ha meg is egyeznének abban, hogy károsan, a legtöbben akkor is arra gondolnának, hogy a javaslatok megvalósítása még több bajt hozna magával. 3.) Az állami nyugdíjrendszerek több cél szolgálatában állnak. Ha tehát be is bizonyosodnék, hogy valamelyik alternatíva alkalmasabb az egyik cél elérésére, ebből akkor is az következnék, hogy le kell mondani egy másik cél eléréséről, ami elfogadhatatlan lenne. 4.) A negyedik tényező a legfontosabb: az állami nyugdíjrendszerek, politikai intézmények struktúrális átalakítása politikai instabilitást hozna magával. Thomson magyarázatát veszi át a Közületi nyugdíjrenszerek reformja című OECD kiadvány is, néhány kiegészítéssel. Azzal például, hogy a lakosság elöregedése csak 20-30 év múlva teszi majd lehetetlenné a fennálló rendszerek működését és a mai kormányokat és politikusokat addigra más kormányok és politikusok fogják felváltani. Egy másik kiegészítés szerint a politikai elit mindig abban reménykedik, hogy majd csak jobbra fordulnak a dolgok. Vagyis olyan nagy lesz a gazdasági növekedés, hogy érvényteleníteni fogja a pesszimista jóslatokat. A reáljövedelmek úgy növekednek, hogy sokkal többet lehet majd elvenni, és ha nem is sikerül mindenben teljesíteni a nyugdíj-ígéreteket, az öregek élete egészében mégis javulni fog. A fő érv azonban ebben a kiadványban is politikai. Olyannira, hogy el is tekint a radikális reformjavaslatok ismertetésétől azzal az indoklással, hogy távol állnak a politikai realitástól. (folyt.) 1990. február 4., vasárnap
Vissza »

	- Elöregedő Európa - 3. folyt.
Kisebb változások azonban vannak évek óta és lesznek a következő években is. A deficitek jelentkezése mindenütt abba az irányba hat, hogy növeljék a bevételeket, vagyis a társadalombiztosítási járulékokat és adókat, illetőleg más adóbevételek egy részét fordítsák nyugdíjra. A kiadásokat is próbálják csökkenteni. Sok országban gondolnak például a nyugdíjkorhatár emelésére, de ilyen programponttal nehéz a választók elé állni. Számos országban csökkentették - kis mértékben - a nyugdíjak indexálását, és bizonyosan ez a legrosszabb módja a kiadások csökkentésének. Lényeges átalakulásra azonban a közeljövőben nincs kilátás. Beszámolónk nem lehetett részletező. Arra törrekedtünk, hogy kiegyensúlyozott információkat adjunk, ne feledkezzünk el sem a jóról, sem a rosszról, sem az előnyösről, sem a hátrányosról. A képben vannak olyan elemek, amelyeket Magyarországon élő magyarok irígylésre méltónak találhatnak. Lehetetlenülés felé haladó rendszerekről van szó. Az egész kép nem mondható pozitívnak. Befejezésül arra hívjuk fel a figyelmet, amit a legfontosabbnak tartunk. Ezek a nyugati nyugdíjrendszerek több és egymással összeegyeztethetetlen célt tűztek ki maguk elé. Részben elérték ezeket, részben nem. Javítottak azonban azoknak az öregeknek a helyzetén, akik egész életükben szegények voltak. Ezek helyzetén sem elég, de valamennyire mégis és nem is kis mértékben. Túlságosan sokba került ez az eredmény, de mégis eredmény. Ne kövessük a példát abban, hogy túlságosan sokba kerüljön, de kövessük abban, hogy ez az eredmény létesüljön, mert semmilyen gazdasági megfontolás, vagy pénzügyi kényszer sem igazolhatja, hogy legyenek olyanok, akiknek nincs miből megélniük +++ 1990. február 4., vasárnap
Vissza »