Rendszerváltás és az MTI

	A szocialista agrármechanizmus kártételei
----------------------------------------- München, 1990. február 4. (SZER, Földközelben, Szép Zoltán) - "A gép forog, az alkotó pihen" - jutnak eszébe az embernek Madách Imre örökbecsű sorai. Csak hát ez a gép, ami szűnni nem akaró forgásával figyelmünket a költői ellentétekre irányítja, korántsem ennyire felséges. Igaz, alkotója sem pihent elégedett, isteni békességben. Ha jól meggondoljuk, az alkotó már nincs is sehol. Hetekkel, hónapokkal ezelőtt még itt verte a mellét, dicsekedett hatalmával, erejével, mindent tudásával és mindenható voltával. MSZMP néven várta el alattvalói tiszteletét, és félresodródása idején még zajlott az a gigászi természetrombolás, amit ő teremtésnek szeretett volna mind a jelennel, mind a jövővel elfogadtatni. A bős-nagymarosi tékozlás immár csak múltjával és leredukálódott mostani lehetőségeivel okoz fejfájást a nemzetgazdaság irányítóinak, de a kevésbé látványos tévedések, balfogások hatása Magyarország legtöbb táján még eleven. Ezek a bizonyos szocialista képződmények ma már szinte láthatatlanul bár, mégis róják a maguk köreit. Mozgatja őket a tehetetlenségi és nem kevés helyen a nélkülözhetetlenségi nyomaték. Azok a sokat emlegetett és még többet szidalmazott mechanizmusok, amelyek úgy benőtték szerteágazó gyökérzetükkel a jó és türelmes magyar társadalmi televényt, hogy most egyszeriben eltávolítani az sem bírná őket, aki annak idején telepítette, palántából terebélyessé nevelte. Olyan mechanizmusok ezek, amelyek hibáit, kártételeit mindenki jól ismeri, mindenki meg tudná nevezni, ha éppen akarná mindazokat, akik érte és általa tevékenykednek. (folyt.) 1990. február 4., vasárnap
Vissza »

	- A szocialista agrármechanizmus - 1. folyt.
Az emberek, az úgynevezett közvetlen társadalmi környezet megértőbb ennél. Tisztában van azzal, hogy nem a kovácsjánosok és kispisták felelősek azért, mert az egyéni termelők tej-begyűjtése és minősítése úgy megy végbe, ahogy, és hogy a vágóállatok átvétele olyan, amilyen. A tápok penészesek és súlyhiányosak, az állatgyógyszerek sokszor csak protekcióval férhetők hozzá, és hogy a nagyüzemen kívüliség még mindig felér a félig-meddig megvalósított kiközösítéssel. Igen, a kovácsjánosok és a kispisták évtizedek megélni akarásával sajátították el azokat a szakmai fogásokat, amelyek révén jövedelmük magasabbra emelkedett az államilag részükre engedélyezettnél. Igaz, megtanulták azt is, hogy minél jobban képes valaki egyéni különállását megőrizni ebben a széle-hossza-nincs kollektivitásban, annál biztosabb, hogy jól megtalálja a saját számítását. Az "oszdd meg és uralkodj" elvét a gyakorlatban mindig is híven alkalmazó rendszer így termelte ki ugyanabból az embercsoportból a kizsákmányolót és a kizsákmányoltat egyaránt. A falu népe, a termelőszövetkezet tagjai és alkalmazottai ennek ellenére mégis nem csekély szolidaritással néztek a soraikból kiemelkedőkre. Több oka is volt ennek. Egyik a virtus, aminek Magyarországon máig megvan a becsülete. A virtus, hogy ki merészel még rálicitálni a másik vakmerőségére. A téesz építőbrigádját a részlegvezető merte kirendelni a plébánia gyors tatarozására, a szállításvezető pedig rátromfolt azzal, hogy teherfuvarban számolt el három nap iskolai kirándulást, amit a gyerekek a téesz autóbuszával csináltak végig. (folyt.) 1990. február 4., vasárnap
Vissza »

	- A szocialista agrármechanizmus - 2. folyt.
Valami elmozdult, valami átformálódott. Pár napig, pár hétig az emberek átéltek valamit abból, amikor még szabad falusi polgárként döntöttek és vállalták, vállalhatták döntésük valamennyi következményeit. A nyolcvanas évek közepe felé az emberek önállósodási igénye már annyira megnőtt, hogy számosan a legdurvább szabálytalanságtól sem riadtak vissza, csakhogy végre próbálhassanak már szerencsét maguk is. Ekkoriban kötötték sorra a tejelőmarha-szerződéseket, vettek gondozásba vemhes kocákat olyanok is, akik annak előtte eleven disznóval se nagyon találkoztak. Kis véd- és dacszövetségek ütötték fel fejüket és láttak hozzá tagjai érdekeiknek képviseletéhez, mert a langy, egyik napról a másikra tengődést elunták. Így újabb hálózata bontakozott vagy bogozódott az egymást kölcsönösen segítők kapcsolatainak, és a már említett névtelenekre ismét feladat várt. És bizony, várja őket a feladat ma is. A hol hiány, hol bőség váltógazdálkodás közepette a dolgokat belűlről alaposan ismerő nagy jártasságú emberek sokat tudnak tenni, ha akarnak. Intézkednek, igazodnak, kockáztatnak és közben forgatják az amúgy már meglehetősen berozsdásodott kerekeket. A gép forog. Negyed, vagy félig nagyüzemien, netán szinte ugyanúgy mint évekkel ezelőtt. Mindezt embere válogatja, de ki és milyen szempontok figyelembevételével kellene végre, hogy válogassa az embert? Az úgynevezett ügyeskedőket állítsuk talán pellengérre, míg az ostoba rendelkezések kiagyalóinak mondhatnának az egykori végrehajtók "pardon"-t? A gép forog, és nem úgy mint csépléskor, ahol a gépész leállíthatta, ha kő csörrent meg a dobban. Ezt a gépet megállítani nem lehet - mondhatjuk -, működés közben kell megjavítani, igen-igen nagy hozzáértéssel. +++ 1990. február 4., vasárnap
Vissza »