|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kecskeméti független képviselőjelölt közleménye
"Pártonkívüli, független
képviselőjelöltként kíván indulni a kecskeméti 2. számú
országgyűlési választókerületben Velkei Árpád újságíró. Az őt
támogató ajánlási szelvényt a lakására kéri eljuttatni postán vagy
személyesen, címe: 6000 Kecskemét, Tinódi u.6., IV. em. 26. szám,
vagy a segítői nevére és címére: Derdákné Harmatos Ibolya, 6000
Kecskemét, Daróczi köz 7. fszt. 1.; Tamás Katalin, 6000 Kecskemét,
Batthyány u. 25., III. em. 13.; dr. Altorjai Balázs, 6000 Kecskemét,
Pelikán u.22. (Alsószéktó); Gazdik István, 6000 Kecskemét, Kisfái
181.; Szabó István, 6000 Kecskemét, Móra Ferenc u. 5.; Mihályi
Józsefné, 6000 Kecskemét, Tűzoltó u. 16., (Rendőrfalu)."
SZER, Világhíradó:
Mit csinálnak a volt Securitate-ügynökök?
"Egy brassói fiatalember ugyanabban az épületben dolgozik, mint
az a szekus, aki decemberig minden hónapban kihallgatta, mert
hangszalag bizonyította, hogy a fiatalember egy brit turistával
beszélgetve katonai szolgálatának élményeire is kitért, tehát
egyértelműen az imperialistáknak kémkedett. Egykori szekus vallatója
most a román katonai hírszerzés szolgálatában áll. Andrei Plesura,
az új művelődési miniszterre pedig ugyanaz a szekus vigyáz, aki a
Ceausescu-rendszerben megfigyelés alatt tartotta.
"
|
|
|
|
|
|
|
Mi jöhet a jugoszláv állampárt után? (1. rész)
|
1989. január 26. (MTI-Panoráma) - Jugoszlávia napok óta egységes állampárt nélkül él, s az ország mégsem hullott szét, bár a JKSZ megszakadt kongresszusán számos szónok előszeretettel ijesztgette hallgatóit ilyen jóslatokkal. Kedden hajnalban történt a már mindenképp visszavonhatatlan fordulat: végetért Jugoszláviában a központosított pártállam korszaka, de nem világos, vajon mi kezdődött el.
A most lezárult korszak gyökereit egyesek a párt 1919-ben történt magalakulásáig vezetik vissza, mások azt tartják a kezdetének, amikor a népfelszabadító háború győzelme után a jugoszláv kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, s a forradalmi pártból rövid idő alatt kialakították az állampártot.
A kongresszus küldöttei kedden hajnalban ugyanúgy megtapsolták a tanácskozás félbeszakítását, mint néhány órával korábban a kongresszus folytatása mellett kardoskodó Szlobodan Milosevicset. A szerb köztársasági elnök Ivica Racsan horvát pártelnök után rohant ki szónoki emelvényre, s azzal próbált érvelni, hogy a félbeszakítás rendkívül súlyos helyzetet idézne elő. Láthatóan nem aggasztotta, hogy a szlovének kivonulása s a horvátok hasonló állásfoglalása után a kongresszus aligha jogosult döntéshozatalra. Milosevics ekkor még azt gondolhatta, hogy működik a szlovén, s következésképp horvátellenes ,,szavazógép,, és váratlanul érte, hogy a macedónok, a crna goraiak, sőt a hadsereg küldöttei is a horvát javaslat mellett állnak ki. A szerb néptribun mellett saját hívein kívül tehát csak a vajdasági delegátusok tartottak ki, de ők is kitörő örömmel üdvözölték a végeláthatatlan szócséplés befejeződését.
A kongresszus amúgy igencsak kaffkai volt. Fél napot a napirend és az ügyrend vitája vett igénybe, s kéttucat felszólalás után a küldöttek megszavazták, hogy a demokratikus változásokat szorgalmazó elvi nyilatkozatat ne bizottságokban, hanem már az első nap, plenáris ülésén tekintsék át, s fogadják el a tanácskozás kötelező érvényű alapdokumentumának. Volt tehát lehetőség arra, hogy már a kongresszuson elején a demokratikus erők törjenek előre. Az ülés elnöke azonban a szavazást követő szünet után szemrebbenés nélkül bejelentette, hogy semmiképp sem foglalkozhatnak az elvi nyilatkozattal plenáris ülésen, mert a tanácskozás ez esetben a sok módosítás miatt akár nyolc napig is eltarthatna. Volt ugyan egy rebellis küldött, aki dühösen az elnökség szemére vetette, vajon miért vitáztak olyan hosszan, a delegátusok végül mégis nyugodtan tudomásul vették a szavazás eredményének semmibevételét. A szünetben - e jelből egyértelműe kitűnik - a pártvezetők még sikeresen ki tudtak egyezni a küld öttekháta mögött. (folyt.)
1990. január 26., péntek 10:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Mi jöhet a jugoszláv állampárt után? (2. rész)
|
Később ez már nem ment ilyen könnyen. Nagy meglepetést váltott ki például, amikor a szlovén reformjavaslatok sorozatos elutasításakor valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene vizsgálni: határozatképes-e a kongresszus. Rövidesen kitűnt, hogy a határozatképességnél kevesebb delegátus van jelen a teremben, tehát meg kellett volna ismételteni a szavazásokat. Könnyedén átsiklottak efölött az ,,apróság,, felett, s csak akkor kezdték ismét számolni a szavazatokat, amikor kiderült, hogy az egyik szlovén javaslat véletlenül többséget kapott. Rövid úton kiderítették, hogy a szavazás ez esetben nem érvényes, mert igaz ugyan, hogy megvolt a szükséges többség, de nem teljes küldöttlétszám többsége. Nem közönséges javaslat körül játszódott le ez a közjáték, mivel éppen arról a szlovén indítványról volt szó, hogy a párttagok lépjenek fel a szlovén áruk Szerbiában meghirdetett bojkottja ellen... A szlovén inditványok ellen a küldöttek általában nem felszólalásokkal, hanem lábdobogással, füttyel és szavazógépezettel vették fel a harcot, de igazság szerint aligha lehetett volna érvelni a reformgondolatok ellen és az illegalitás éveiből megmaradt pártnormák , vagy a koszovói politika perek mellett.
Ezt a kongresszusi vitaformát a szlovén delegátusok jó ideig tűrték. Néha figyelmeztettek arra, hogy kulcskérdésekben nem lehet sorozatosan leszavazni őket, de rendre azt vetették a szemükre, hogy valójában szeparatisták. Amikor végül a szerb küldöttek füttyszava kiséretében kivonultak, sokaknak volt az az érzése, hogy nem a szlovénok váltak ki, hanem a JKSZ szakított a párt demokrata szárnyával.
Végül azonban nem csupán a populista alapon álló szerb pártvezetést érte érzékeny tekintélyveszteség, hanem lényegében megszűnt a demokratikus centralizmus alapján szervezett JKSZ. A többpártrendszer Jugoszláviában már amúgy is létező realitás, mivel Horvátországban és Szlovéniában tucatnyi párt működik, és Szerbiában is vannak kedeményezések a JKSZ-től független szervezetek létrehozására. A kongresszuson határozott formában felmerült az, hogy a JKSZ váljon ketté, s ez tulajdonképpen meg is történt. Már létezik egy népies csoport, amelyet lényegében Szlobodan Milosevics vezet, s egy szocialista irányzatú demokratikus tömörülés, amely valójában Milan Kucsan szlovén vezető befolyása alatt áll. Mindkét irányzat komoly szerepet játszik a két köztársaság határain túl is, s - mint többen rámutattak - remélhető, hogy a reformoknak Szerbiában is nagy tábora van, ha nem is JKSZ keretein belül. +++
B.
1990. január 26., péntek 10:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|