Rendszerváltás és az MTI

	A magyar kisebbség jövője a demokratizálódó Romániában
Sokunk számára életünk nagy televíziós élménye volt a romániai népfelkelésről közölt műsor. Én és korosztályom sok tagja átélhette azt az 1956-ot, amiről még a családban is alig mertek beszélni, de ami életünk nagy elvetélt kalandja maradt. A fiatalok is azt állítják, hogy számukra a közvetítések nagyban hozzájárultak 1956 megértéséhez. Mindezt fokozta az a nagy megkönnyebbülés, amit Romániában élő honfitársaink sorsának javulása felett érezhettünk. Ebből a kettős forrásból származott az az önzetlen segítség, ami sok száz esztendő után először volt igazi, a nép egészéből fakadó testvéri gesztus a román nép felé. Az általam vártnál kevesebb volt a nacionalista hang is, ezért aztán nagyszerű volt a románok fogadása is. alc. A hétköznapok gondjai Lassan azonban jönnek a hétköznapok, és azok nem fogják igazolni azt a hirtelen támadt reményt, hogy a Romániában élő magyarság gondja megoldódott, hogy felőlük egyelőre nyugodtak lehetünk. Kétségkívül sokkal TÖBB lesz a kisebbségi joguk, a magyar nyelvű iskolájuk, KEVESEBB az adminisztratív zaklatásuk, és főleg szabadabban utazhatnak az ország határain kívül, elsősorban hozzánk. Mindez nagy öröm a határ mindkét oldalán élő magyaroknak. Minél nagyobb sikerekkel bontakozik ki Romániában és Magyarországon a demokrácia, annál nagyobb lesz a két országban kialakuló jövedelmek közötti színvonalkülönbség. Kétszáz éve Erdély román- illetve magyaroklakta részein az életszínvonal lényegesen alacsonyabb volt, mint a jelenlegi Magyarország területén. Ez a különbség ma nagyobb, mint valaha volt, de még nagyobb lesz, ha mindkét országban zavartalan demokratizálás alakul ki. Jó volna, ha nem értenénk gazdasági értelemben a tudatunkban élő Kincses Erdélyt. Ott lényegesen mostohábbak a gazdasági és még lényegesebben a társadalmi feltételek. A demokratikus társadalmi beilleszkedés és a piacgazdálkodás kiépítése kétségtelen eredményeket fog hozni Romániában is, de minden bizonnyal lassan és kevesebbet, mint Magyarországon. alc. A jobb életkörülmények vonzereje Minél kedvezőbben alakul a két országban az életszínvonal, minél nagyobb lesz a polgárok szabadsága, annál nagyobbak lesznek a különbségek is. (folyt.) 1990. február 2., péntek 10:39
Vissza »

	A magyar kisebbség 2.
Nehezen veszik tudomásul az emberek, hogy az elmúlt évtizedek világgazdaságát mindenekelőtt az jellemezte, hogy egyre nő a különbség az országok életszínvonala között attól függően, mennyire felel meg civilizációjuk, gazdasági rendszerük a kor követelményeinek. Ezen Európában azt kell érteni, hogy mennyire erősek a polgári hagyományok, milyen a nép individualista és kollektívista tudata, vagyis a civilizációja mennyire van közel a nyugateurópaisághoz. Márpedig ebben a tekintetben mi előnyösebb helyzetben vagyunk. Ez a vélekedés természetesen nem azt jelenti, hogy a románokat leértékelem, hiszen az említett vélemény nem egy civilizáció valódi értékét, hanem csak jelenkori praktikus hasznosságát mutatja. Az országainkban kibontakozó demokráciával szükségszerűen együtt fog járni, hogy az erdélyi magyarság szinte egésze kapcsolatba kerül az anyaországgal. Személyesen meggyőződik arról, hogy itt az életszínvonal lényegesen magasabb, hogy könnyebb elhelyezkedni és jobbak a keresetek. A magyar nyelvű lakosság számára tehát az anyaország gazdasági vonzása igen erős lesz. Ez pedig csak a népelnyomó diktatúrákban nem vezet arra, hogy meginduljon a népesség vándorlása. A magyar demokrácia sem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy Szabolcsból ugyan szabadon költözhetnek az emberek az ország bármely vidékére, szabadon vállalhatnak munkát, de a határainkon túli magyarságtól ugyanezeket a jogokat megvonjuk. alc. Nem tagadhatjuk meg a munkaalkalmazás jogát Márpedig, ha a határon túli magyarságtól nem tagadjuk meg az anyaországban a munkavállalás jogát, annál többen gondolnak áttelepülésre. Azt természetesnek fogjuk fel, hogy az erdélyi magyarok, akiknek a többsége falusi lakos, a fiaikat jobb kereseti, megélhetési lehetőségek reményében Bukarestbe, Temesvárra, Szebenbe küldi, de azt nem tartanánk megengedhetőnek, hogy Budapestre, Szegedre vagy Debrecenbe küldje? Demokratikus viszonyok között az urbanizáció azzal jár, hogy a kisebbségi falusi lakosság elsősorban olyan városokba igyekszik, ahol anyanyelvi környezetben élhet. Szinte elemi erejű ez a törekvés, ha ez egyúttal anyagi tekintetben is a legkedvezőbb megoldás. Annál is inkább, mert a kisebbségek mindenütt - még a legideálisabb helyzetben is - másodrangúnak érzik magukat. A legideálisabb helyzetre természetesen Romániában még generációkon keresztül nem számíthatunk. Ez ismét nem a románokkal szembeni kritika, csak ténymegállapítás. (folyt.) 1990. február 2., péntek 10:41
Vissza »

	A magyar kisebbség 3.
Kérdezzük csak meg a magyarországi cigányokat, de akár az átlagnál jobb anyagi körülmények között élő svábokat, nem kell-e kisebbségi helyzetüket érezniük, ha nemzeti nyelvükkel, iskolázási lehetőségeikkel élni akarnának. A legtöbb sváb egyszerűen inkább lemond eredeti nemzetiségéről, csakhogy nagyobb legyen biztonsága, jobb, biztosabb a gyermekei jövője. Ez a kisebbségi sors tehát független attól, hogy mennyire teljes a kisebbségi politika. Sokkal inkább függ a gazdasági körülményektől. Tanulság erre, hogy a leggyorsabban az Ausztriában élő magyarság asszimilálódott, hogy az asszimiláció ott volt kisebb, ahol kevesebb a szabadság, nagyobb a szegénység. A magyar román viszonylatban is minden bizonnyal érvényesülni fog az a világjelenség, hogy a lakosság a jobban élők irányába vándorol át. Ez nem valamiféle speciális magyar helyzet. Gondoljunk csak arra, hogy sok, legalább tízmillió német menekült, áttelepített költözött sok száz kilométerekkel nyugatabbra. Ezt a népességmozgást nemcsak az anyagi jólét, hanem a demográfiai helyzet is serkenti. Országunk népessége csökken, ahelyett, hogy legalább évi 50 ezerrel gyarapodna. Gazdasági előnyök is származhatnak abból, ha évente 50 ezer bevándorlót fogadhatnánk. Számolnunk kell már most azzal is, hogy az áttelepülés ellen lesznek majd tiltakozó hangok is, méghozzá elég hangosak. A segítségadásban lelkes volt az egész magyar közvélemény, a fogadtatásban már nem számíthatunk erre. Az áttelepülendőknek is tartozunk annyival, hogy az ilyen hangok ellen már most felvesszük a harcot. Megmagyarázzuk, hogy a bevándorlás távlatokban sokkal több gazdasági előnnyel jár, mint amennyi időleges gondot okoz. (MTI-Press) ág/pé 1990. február 2., péntek 10:42
Vissza »