 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF dorogi szervezetének tiltakozása a közlekedési tarifa emelése ellen
"A társadalmi közteherviselés
alapján követeljük:
- Mind a VOLÁN, mind a MÁV vállalatok szervezeti rendszerét és
gazdálkodását vizsgáltassák meg nemzetközileg elismert szervező
cégekkel. Javaslataikat, azok személyi konzekvenciáival, tegyék
kötelezővé.
- E vállalati átvilágításig a kormányzat a menetdíj emelését
függessze fel.
- Csökkentsék a VOLÁN menetrendszerinti járatainak zsúfoltságát
az összes rendelkezésre álló jármű igénybevételével."
SZER, Magyar híradó:
Székelyföldi tüntetések
"Tegnap, csütörtökön a Székelyföld több nagyvárosában
tüntetésekre került sor a demokratikus és nemzetiségi jogok
védelmében. Székelyudvarhelyen mintegy 25 ezren vonultak az utcákra,
Csíkszeredában még ennél is többen.
A demonstrációk fő szervezője a székelyudvarhelyi Magyar
Demokrata Szövetség volt, mely ekként próbált választ adni a korábbi
közigazgatási apparátus egyes képviselőinek nacionalista, a
magyarságot rágalmazó vádjaira, valamint arra a balsikerű és azóta
már vissza is vont Iliescu-beszédre, mely január 25-ikén hangzott el
a román televízióban, és amely a székelységet szeparatizmussal
vádolta meg."
|
|
|
|
|
|
 |
Antiszemitizmus Magyarországon
|
------------------------------
Washington, 1990. május 23. (Amerika Hangja, Esti Világhíradó) -
Magyarországi tudósítónk az ottani antiszemitizmus kérdését
vizsgálja: Szénási Sándor jelentkezik Budapestről.
Van-e és mekkora az antiszemitizmus ma Magyarországon? Csupán
láthatóvá vált, vagy nőtt is az utóbbi egy-két évben? Ha igen, mi
segíti, mi támogatja ezt a primitív gyűlölködéshullámot, amelynek
nyomai már a választási kampány során megjelentek Budapest
házfalain.
Az SZDSZ képviselőjelöltjeinek arcképei, amelyekre
dávidcsillagot rajzoltak, vagy ráírták nagybetűkkel: zsidó. Miért
festenek sprayvel horogkereszteket a kis földalatti ablakaira,
vidéki templomok falaira? Miért fajult el a szakszerevezetek januári
tüntetése odáig, hogy a felbomlókból kiszakadó csoportok a televízió
előtt követelték a zsidók távozását a tömegkommunikációból? Miért
közöl az immár független balodali napilap, a Népszabadság egy - bár
nem antiszemita, de - meglehetősen buta és elfogult cikket egy Z.
Domokos György nevű újságíró tollából, aki arra kéri a zsidókat: a
nagyobb bajok elkerülése érdekében korlátozzák részvételüket a
magyar szellemi és politikai életben?
Az utóbbi cikk nyomán kavart vihar most is, 3 héttel a
megjelenés után is tart. A félelem, a dolgok kibeszélése, a józanság
és szenvedély kavarog azokban az írásokban, amelyek kivétel nélkül
elutasítják Z. Domokos nézőpontját. A sajtó tehát, vagy méginkább a
gondolkodó közvélemény jól vizsgázott ezekben a napokban. A kérdés
azonban ettől még kérdés marad: mi szítja ezeket az indulatokat?
(folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 1. folyt.
|
Néhány héttel ezelőtt Izraelben jártam, és többek között
találkoztam Jehuda Don közgazdász professzorral, a tel-avivi Varilan
Egyetem tanárával, aki egyébként a frissen megalakult Izraeli-Magyar
Baráti Társaság egyik vezetője is.
Don úr úgy fogalmazott: a magyar zsidóság most pontosan abban a
helyzetben van, mint 70 évvel ezelőtt, a húszas évek elején, egy
asszimilációs folyamat után, amelynek során lemondott nyelvéről,
vallásáról, kultúrájáról. Megpróbált beolvadni a magyarságba, de a
Trianon utáni éles konkurenciaharcban azonban az úri és konzervatív
magyar középosztály pozícióit féltve, illetve új pozíciók után
sóvárogva felélesztette a középkori antiszemita hagyományokat, újra
megteremtette a "bűnös zsidó" gondolatát.
A fő hivatkozási pont persze a Tanácsköztársaságban játszott
zsidószerep volt, és jellemző, hogy a vád a szocialista mozgalmakban
való tömeges zsidó részvétel napjainkban visszatér, csakhogy most
már az ötvenes évekről beszélnek: a Rákosi-féle uralomról, az
ÁVH-ról, idegen hatalomról hangzanak el célozgatások. Magyarán:
folyik a bűnbakkeresés.
Az antiszemitizmus ellen persze nem segítenek tények, nem segít
a logika, ezt tudjuk, mert reménytelen lenne elmagyarázni, hogy
Rákosiék nem zsidóként, hanem kommunistaként tették tönkre az
országot; hogy a haláltáborokból visszatérő zsidó polgárokat szinte
azonnal száműzték Hortobágyra; hogy Rákosi a sztálini orvosperek
mintájára komoly előkészületekbe fogott, hogy Magyarországon
megrendezzenek egy anticionista bírósági koméádiát.
Csak közbevetőleg jegyzem meg: nemrégiben Svájcban, Genfben
találkoztam is az egyik akkori vádlottal, aki elmondta, hogy Sztálin
halála után nem került ugyan sor a perre. A bebörtönzötteket azonban
nem engedték szabadon, sorra elítélték őket azzal a váddal, hogy
kölünböző vírusokkal akarták megfertőzni a dolgozó magyar népet.
1956-ban szabadultak a forradalom első napjaiban. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 2. folyt.
|
Most visszatérve Jehuda Don professzorhoz: ő úgy véli, a veszély
jelei ismerhetők fel ma Magyarországon, egyébként összhangban azzal,
ami a világ más részein is történik. A francia, olasz, svéd
sírgyalázásokról van szó, de arról is, hogy a már demokrativista
Argentinából is éppúgy érkeznek Izraelbe bevándorlók, mint
Franciaországból, nem is beszélve a szovjet menekültek hadseregéről.
A magyar helyzetet általában egyformán ítéli meg az Izraelben
élő majdnem 200 ezer magyar nyelvű zsidó, akinek többsége a
holocaustot túlélt ember. Negyvenöt utáni bevándorolók, de sokan
vannak, akik 1956-ban egy újabb antiszemita hullámtól tartva
érkeztek a zsidó államba. Tapasztalataik tehát érhetően rosszak. Úgy
gondolják - köztük egy 1948-ban bevándorló hajóval érkezett egykori
nyomdász, ma már a kibuc-mozgalom legendás alakja, egyébként pedig
nyugalmazott alezredes -, hogy éveken belül magyarok is jönnek majd
Izraelbe.
Figyelemre méltó, hogy az izraeli rádió két hónappal ezelőtt
napi fél órára növelte magyar adásidejét, javítván közben a
meglehetősen hervadt program minőségén is. Azzal a szándékkal, hogy
az izraeli lehetőségekről, a letelepülés bonyodalmairól az eddiginél
színvonalasabban tájékoztassa a magyarországi hallgatókat.
Mindehhez hozzá kell tenni azonban, hogy az izraeli nézőpont és
a magyar zsidóság véleménye két különböző dolog - a félelmeket
illetően van persze egyetértés. Az antiszemitizmus hazai nyilvános
megjelenése azonban korántsem tart még ott, hogy ne lenne kezelhető.
Ebből a szempontból mondta nekem Varga László történész, a
Történettudományi Intézet munkatársa: sokkal rosszabb lenne a
helyzet, ha az SZDSZ nyerte volna meg a választásokat. Az a párt
tehát, amelyet az antiszemiták szívesen neveznek zsidópártnak -
tökéletesen értelmetlenül egyébként. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 3. folyt.
|
Az ország ugyanis elkerülhetetlen gazdasági megszorítások előtt
áll. Tömeges munkanélküliség lesz, az árak nőnek, a szegénység
terjed, a beáramló nyugati tőke az eddiginél sokkalta keményebb
munkafeltételeket követel majd. Új munkastílust, nagyobb
teljesítményt, amelyhez - mondjuk meg őszintén - a magyarok nem
szoktak hozzá az elmúlt negyven évben. Az élet szigorodását pedig
ismét és újra részben az úgynevezett külföldi zsidótőke, részben
pedig a hazai szakemberek nyakába lehetett volna varrni - az SZDSZ
győzelme esetén.
Ebből azonban az következne, hogy most a jobbközép térnyerésével
az antiszemitizmus csökkenjen, időlegesen legalábbis eltűnjön. Ez
azonban, mint látjuk, mégsem következett be. Részben a már említett
bűnbakkeresés okán, részben pedig amiatt, amitől ezt az ügyet már
nem is lehet pusztán zsidókérdésnek tekinteni.
A helyzet az, hogy az antiszemitizmus körül fellángoló harcokban
nem egyszerűen zsidók vagy nem zsidók vesznek részt, hanem
liberálisok és konzervatívok. A konzervatív magyar gondolkodás pedig
állampárti, államnacionalista; szereti, ha felülről idomítják,
idegenkedik az elitkultúrától, azt is mondhatnám: kulturálisan
Európa-ellenes ; nem érti és nem szereti a modern zenét,
képzőművészetet, múltba forduló és némiképpen XIX. századi módon
romantikus hajlandóságú. A liberalizmus viszont nem a nemzetet
tekinti minden értékek forrásának. Egy értékközpontú nemzettudatot
képvisel, nem pedig egy nemzetközpontú értéktudatot.
Már most nyilvánvaló, hogy ebben a harcban a magyar zsidóság
polgári értékeinél, hagyományainál, helyzeténél fogva - amelyet a
hatvanas-hetvenes évek liberális Magyarországán némiképpen újra
megerősíthetett - nyilvánvaló, hogy a liberális oldalon áll, nem
kedveli a nemzeti frázisokat, és nyitott Európára. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 4. folyt.
|
Arra az Európára, amely - úgy tűnik nekem - ma ismét távolodik a
kelet-európai régiótól. A nemzeti gondolat úgy merül fel ezeknek a
népeknek a tudatában, mint egy igazából el sem süllyedt sziget,
amelyet eddig csak felszínesen takart el a víz.
Románia és Magyarország kapcsolata ma már majdnem olyan rossz,
ha nem rosszabb, mint a Ceausescu-érában. Állandók a viták a
szlovákokkal. Szovjet lapok revizionistának bélyegzik
Magyarországot, közben persze Csehszlovákiát is, azzal a váddal,
hogy mindkét ország el akarja szakítani Kárpátalját.
Egyszóval a nacionalizmus kísértete járja be ezt a vidéket,
megszabva a gondolkodás irányát és stílusát. Az antiszemitizmus úgy
tűnik, ennek a fajta gondolkodásnak egyik veszedelmes mellékhatása.
Akiket érint, azoknak persze fő baj, és azoknak is - akik szintén
nincsenek kevesen -, akik úgy gondolják, mindenkinek félnie kell
ott, ahol egyetlen ember is fél. +++
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|