|
|
 |
|
 |
Nyugati polgárok reagálása a parlamenti botrányokra
|
---------------------------------------------------
München, 1990. szeptember 12. (SZER, Magyar híradó) - Óriási
visszhangot keltett az országban a tegnapi parlamenti jelenet. Mint
ismeretes, Jeszenszky Géza külügyminiszter megerősítette a Magyar
Nemzet hasábbjain - ott egyébként magánemberként - elmondott
véleményét, miszerint a kormánykoalíció pártjai jóval hitelesebben
képviselik a szabadelvű eszméket s a magyarság nemzeti értékei és
érdekei iránti elkötelezettséget, mint az ellenzék tagjai - mondta a
külügyminiszter. A három ellenzéki párt képviselői erre elhagyták az
üléstermet és rögtönzött sajtótájékoztatón lemondásra szólították
fel a külügyminisztert.
Jeszenszky Géza - mint ez sejthető volt - nem mond le. A Magyar
Demokrata Fórum mai sajtótájékoztatóján Lezsák Sándor kifejtette
pártja elnökségének véleményét, miszerint az ellenzék fellépésének
nem lesz komolyabb hatása a választási kampányra, és az eset nem
fogja megzavarni sem a parlament, sem a kormány munkáját.
És hogyan látja ezt az esetet a régóta Nyugaton élő polgár,
Lengyel Szaniszló?
- Nem árulok el kulisszatitkot, amikor elmondom, hogy eme
jegyzet megírását némi szerkesztőségi műhelyvita előzte meg.
Mindannak, ami kedden az Országházban lejátszódott, én nem
tulajdonítottam különösebb jelentőséget, de azután hagytam magam
meggyőzni, hogy mindez azért van, mert már túlságosan hosszú ideje
élek Nyugaton.
S valóban lelki szemeim előtt megjelentek a képek az angol
alsóházból, ahol Thatcher miniszterelnök a munkáspárti ellenzék
fújolása közepette az Afrikai Nemzeti Kongresszus ügynökének nevezik
Kinnock ellenzéki vezetőt. Vagy amikor ugyanott Lawson miniszter
leváltása után az ellenzék kórusban követeli Thatcher lemondását.
Látom magam előtt Kohl kancellár enyhén szólva megtört
arckifejezését, amint valamelyik zöld képviselőnő személyeskedő
kirohanását hallgatja. (folyt.)
1990. szeptember 12., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|