|
|
|
|
Palmer búcsúztatása - 1. folyt.
|
- Két nappal ezelőtt még mint amerikai állampolgár álltam volna Önök előtt - mondotta angolul Király Béla -, ám most, kezemben a magyar személyi igazolvánnyal - s e szavaknál magyarra váltott - végleg visszatértem hazámba.
Végezetül Mark Palmer lépett mikrofonhoz.
- E három év alatt nem tipikus magyarként éltem. Úgy gondoltam, ne legyen hát tipikus a távozásom sem. Ehhez a gondolatomhoz hozzásegített a washingtoni kormány is - tette hozzá derűt keltve, hisz mindenki ismerte a célzást. Palmer úr nem egészen így, ilyen sebtében kívánt búcsút venni Magyarországtól. - Az Önök országa nagyszerű ország - mondotta. - Én úgy ítélem meg, az előttünk álló 3 év elég nehéz, keserves lesz. De utána elérkezik a hét kövér esztendő. Biztos vagyok benne, hogy Magyarország az ezredfordulón lepipálja a szomszédos Ausztriát, mint történelme során már nemegyszer.
Mark Palmer biztosította az egybegyűlteket: nem végleges a búcsú, hiszen kelet-európai gazdasági vállalkozásba kezd, s ebben Magyarországnak is lesz szerepe. Például az, hogy szakemberek, menedzserek százait kívánja fél- és egyéves tapasztalatcserére Amerikába hívni. Felesége, Suse asszony pedig nem mondott le róla, hogy a magyarokat egészségesebb étrendre szoktassa. Ennek érdekében kutatásokat finanszíroz.
Egyszóval búcsút vettünk Mark Palmer amerikai nagykövettől. Jómagam is ismertem, még cégéres ellenzéki koromból. Noha egyes számban fogalmazva túlzásnak érezném is, többes szám első személyben nyugodtan mondom: a barátunk volt, s tudom, az is marad. A szólást kifordítva úgy is fogalmazhatnék: Mark Palmer úgy megy, mint aki még csak most jön igazán. +++
1990. január 30., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|