|
|
|
|
Abdullajeva kálváriája (2. rész)
|
Az asszony szerint Gdljan trükkök egész tárházát vonultatta föl: hízelgett, zsarolt, fenyegetett, megbánást követelt. Közben ,,nőtt,, a vesztegetési összeg, új nevek bukkantak föl újabb részletekkel. Abdullajeva továbbra is tagadott a mindennapossá vált kihallgatásokon. Moszkvában különböző szintű volt funkcionáriusokkal szembesítették, s mindegyikük szemrebbenés nélkül vallott Abdullajeva ellen. A vizsgálók beismerést követeltek. Abdullajeva a KGB elnökének, a Szovjetunió legfőbb ügyészének írt levelet, de választ nem kapott.
1987 novemberében Nyikolaj Ivanov már nyílt kártyákkal játszott: azt várta az asszonytól, hogy ismerje be, 25 embertől összesen 200 ezer rubelt vett át. Ha rááll - hangzott Abdullajeva állítása szerint Ivanov ajánlata -, közlik vele, kik azok a felsőbb szintű vezetők, akiknek az együttesen kialakított vallomás szerint ,,továbbította,, az összegeket. E ,,beismerő vallomásért,, Ivanov enyhe büntetést, jobb esetben szabadságot kínált az asszonynak. A felkínált vallomás egyebek között azt is tartalmazta volna, hogy Abdullajeva szeretője volt Rasidov üzbég első titkárnak.
Az együttműködés megtagadása esetére volt ,,ellenajánlat,, is: lányát és annak férjét ékszerügyletekkel, fiát pedig kábítószer-kereskedelemmel vádolták volna. Ivanov azt is megígérte, hogy talál embereket, akik majd tanusítják a Rasidovhoz fűződő gyengéd kapcsolatokat.
November végén ,,tört meg,, először az asszony, s a továbbiakban Gdljan, Ivanov és a munkatársak készséges segítségének köszönhetően végre összeállt az évek alatt ,,elfogadott,, 200 ezer rubeles érték. Ekkor Ivanov ismét előjött a farbával: az SZKP KB különböző szintű embereit nevezte meg, akik a formálódó vallomás szerint pozíciójuktól függően ,,fogadtak el,, kisebb-nagyobb összegeket, ajándékokat. Megnevezték azokat is, akiket nem volt szabad belekeverni az ügybe. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy Abdullajeva a szóban forgó személyek közül senkivel sem találkozott sosem négyszemközt.
Az egész ügy koholt jellegét támasztja alá az is, hogy az asszony ügyvédje a sokórás kihallgattásokról összesen egy-két bekezdéses jegyzőkönyveket talált csak.
Abdullajeva a felmentéséről döntő bíróságtól azt kérte, nevezze meg az igazi bűnösöket, de ez nem történt meg. Így a helyzet felemássága miatt - hangzik Abdullajeva véleménye - nem mondható el, hogy az igazság diadalmaskodott. Az ártatlanság kimondásával egy epizód lezárult, de az ügy még folytatódik. +++
Szántó András (Moszkva) - MTI-Panoráma
1990. január 30., kedd 15:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|