|
|
|
|
Második menet Manilában (1.rész)
|
1990 január 30. (MTI-PRESS) - A hajtóvádaszat még mindíg
folyik - jelentette be újságiróknak válaszolva a manilai kormány
szóvivője, amikor a tavaly decemberi Corazon Aquino asszony hivatali
ideje alatti immár hatodik puccskisérlet résztvevőinek sorsáról
kérdezték. Nem volt ebben semmi túlzás, hiszen a becslések szerint a
mintegy háromezernyi lázadó katonából legalább ezret máig sem
sikerült felkutatni, s ismeretlen helyen tartózkodik a véres
hatalomátvételi kisérlet vezetője Gregorio Honasan ezredes is, aki
1987-ben egyszer már élére állt egy hasonlóan sikertelen akciónak.
Az uj esztendő megannyi uj gondot és persze régi megoldatlan ügyet jelent Aquino asszony számára, ám a Fülöp-szigeteken a szakértők joggal úgy vélik, hogy a decemberi katonai puccskisérlet ma is előkelő helyen szerepel a problémák listáján. Nem csupán azért, mert katonai szempontból ez volt a legveszélyesebb (száz fölött volt a halottak száma, és az anyagi kár meghaladta az egymillió dollárt), hanem azért is, mert úgy tűnik a kilencnapos zendülés, illetve a leveréséhez kényszerűségből igénybevett részleges anyagi segítség hosszabb távon is kihat a manilai adminisztráció soraiban illetve a szinfalak mögött folyó taktikai harcra, a csöppet sem csökkenő politikai kötélhúzásra.
Alaposan megromlott például a viszony az elnökasszony és alalenöke, Salvador Laurel között. A politikus ugyanis arra használta felé a puccsot, hogy ismét szorgalmazza a kormányzat lemondását, ,,azonnali választások kiírását, és ezek révén persze saját poziciójának megerősitését. Felerősödött azoknak a hangja is, akik a lázadó egységek elégedetlensége mögött valós indokokat fedeztek fel, hiszen a társadalmi feszültség nem sokat csökkent a Marcos-korszakhoz képest, akárcsak a korrupció, mig a közbiztonság viszont egyenesen romlott.
Aquino hiába mutathat fel jó néhány elismerésre méltó tényt, így a gazdasági fejldőés gyorsulását, a belső polgárháborus viszonyok (a muzulmán szeparatistákkal és a szélsőséges gerillákkal vívott évtizedes fegyveres harc) enyhítését, sokak szerint mindeddig az bizonyult a legnagyobb sikerének, hogy egyáltalán posztján tudott maradni. (folyt)
1990. január 30., kedd 11:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|